6.fejezet: Választás...

Már a harmadik óra is eltelt. Az első napon a szünet után, elég jó volt eddig. Még nem történt semmi rossz, semmi jó. Eddig minden átlagos és normális. EDDIG...
- Mi lesz a következő órád? - kérdezte egy lágy hang mögöttem.
- Ööö, tesi. - válaszoltam.
- Kár nekem angol...akkor majd később találkozunk. - majd ismét elviharzott Josh mellőlem.
- Szia édesem! - mondta Jake majd átkarolt. ölelését leráztam magamról.
- Szia Jake. - mondtam.
- Emlékszel mit beszéltük meg? - a verekedés óta lenyugodott, jót tett ez a két hét szünet, mindannyiunknak.
- Igen. - lesütött szemmel sétált tovább mellettem.
- Köszönöm. - mondtam.
- Milyen órád lesz? - kérdeztem.
- Tesi, neked?
- Nekem is. - majd elmosolyodtam.
Mindketten elmentünk átöltözni. Bementünk a torna terembe és elkezdődött az óra. Hirtelen megpillantottam Josh.
- Szia...hát te?! - kérdeztem meglepetten.
- Szia, hát angolom lenne, de Mr.Beaker azt mondta, hogy túl sokan vannak angolon, ezért felajánlkoztam, hogy majd én lemegyek tesire. Szívesen vagyok veled.
- Kedves vagy. Köszönöm. - majd mosolyogtam. Számmal köldtem egy puszit Josh felé jelezve hálámat.
Jake olyan szomorún nézett, igazságtalan vagyok vele szemben. A szívem majd megszakadt gyötrődő arca láttán. Megpróbálltam álcázni szenvedésemet, ezért odamentem pár csajszihoz. Párat már név szerint ismerek, sőőt már nagyon jóó barátnők vagyunk. Jessica Stone és Amy More.
láttam röpi közben, hogy Josh és Jake is engem néz. Nagyon jólesett, de majd megszakadt a szívem, hogy választanom kell közöttük. A nap többi része úgy telt, hogy vagy Jakkel vagy Joshsal voltam. Nagyon megkedveltem Josht, kedves, udvarias, nagyon cuki és oda figyel rám. Néha jobb vele beszélgetni mint Jakkel. Az szünetet Lianával töltöttem és kiderült, hogy Jareddel elég jól kijönnek. Elég fura helyzetben voltunk. Úgy éreztem, hogy a szívem kiugrik. Nem tudom, hogy melyikőjüket szeretem jobban. Még nem kell, de lassan eljön az idő, hogy döntsek. A következő órám biosz volt, de előtte még át kellett gyorsan öltöznöm, mert még mindig tesi cuccban voltam. elindultam az öltöző felé, amikor megláttam Jaket és Josh a falnak támaszodva. Mintha veszekednének, vagy szóban gyilkolják egymást...nem tudom. Nem volt valami szép látvány.
- Fiúk! Menjetek öltözni a végén még lekésitek a kövi órátokat. - mondtam.
- Kössz, hogy szóltál. - mondta Josh.
Gyorsan bementem az öltözőbe. eszembe jutott, hogy mennyire igazságtalan voltam Jakkel szemben, úgyhogy elhatázotam, hogy mostantól nyitott leszek mindenra. Najóó azért mindenre nem, "ARRA" azért nem de másra igen. Magamra kaptam a ruháimat és kibontottam a hajamat. Amikor kiléptem az öltöző ajtaján láttam, hogy Jake és Josh vár valamire.
- Mire vártok? - kérdeztem.
- Rád. - mondta Jake és átkarolt. Ránéztem Jake-re és tudta, hogy mire gondolok. Levette a kezét rólam. Mintha Josh kuncogott volna. Tudom, hogy megfogadtam nyitott leszek, de ezt még meg kell szoknom. Joshsal elindultunk az óránkra, de Jake visszahúzott. Josh nem vette észre.
- Vigyázz magadra kérlek. - mondta és hallatszott hangjában az őszinte aggodalom.
Nem értettem mire céloz ezzel, de bólintottam. Még nyomtam egy gyors puszit az arcára, ami láthatólag felvidította. Jake elment én pedig odarohantam Joshhoz.
- Na és miről beszéltetek Jakkel? - kérdeztem.
- Nem fontos. - mondta.
- Este ráérsz? - kérdezte.
- Miért?
- Elmehetnénk valahova. - mosolyodott el.
- Sajnos nem jó. Anya befogott házimunkára. De máskor szívesen elmennék. - mondtam.
- Megbeszéljük...- mondta szomorúan. Hirtelen a melléhez szorított és homlokon csókolt. Mire kinyitottam a szemem már nem volt ott. EZ IJESZTŐ.....
....de hát együtt van óránt, akkorminek búcsúzott el? Vagy nem is búcsúzott, hanem csak kimutatta irántam érzett érzelmeit, de mégsem akarta látni, hogy-hogy reagálok. Nem értem őt. Beléptem az osztályterembe és láttam, hogy nincs a megszokott helyén. Biztos csak késik....vagy nem....de nem. Egész órán csak a hűlt helyét bámultam. Nagyon szomorú lettem. Lehet, hogy azért nem jött be, mert nem megyek el vele ma este? Hogy lehetek ennyire hülye? Miért üldözöm folyton azokat el, akiket szeretek. Miért kellett ilyennek születnem. Amikor vége lett az órának, szomorúan ballagtam ki a teremből. Láttam, hogy az ajtóban valaki áll. Jake volt az.
- Szia kislány... - mondta mosolyogva.
- Kislány?!?! Jake....van nevem is!!! - mondtam dühösen és lekezelően. Nem szándékosan, de most ilyen volt a hangulatom. Nem akartam megbántani.
- Bocsi, bocsi, bocsi...csak szomorúnak látszol és fel akartalak vidítani..... - mentegetőzött.
- Jake...én kérek bocsánatot. Nem vagyok most formában, ilyenkor mindenkivel ilyen bunkó vagyok. Nagyon sajnálom. Kezével legyintett, hogy semmi baj.
- Amúgy miért jöttél elém? - kérdeztem.
- Ma már nem lesz több óránk együtt, és mivel ma nem megyek ebédelni, mamár nem találkozunk...gondoltam elbúcsúzom. - mondta szomorúan.
- Miért nem jössz kajálni?
- Dolgom van apámmal.
- Jaa, értem. - mondtam szomorúan. Nem volt valami jó kedvem. Josh is elment, most Jake is elmegy...
- Nyugi, holnap találkozunk - huncutan mosolygott. Egyik ujjával felemellte az állam, így a szemébe néztem. Adott egy szájrapuszit, ami most nagyon jólesett. Forró ajkai megnyugtatták lelkemet egy kis időre.
- Oké. - mosolyogtam. Hirtelen már nem is láttam Jake-et. Újra űr keletkezett szívem helyén. Nincsenek itt azok akiket szeretek. Amikor már közeledett a nap vége és épp az ebédlő felé vánszorogtam. Tudtam, hogy se Jake, se Josh nem lesz ot, de automatikusan körbenéztem. Igazam lett, nem voltak ott. Megláttam Lianat az egyik asztalnál, Paul társaságában. Paul szemében csak úgy szikrázott az imádat, a szerelem. Hírtelen rámtört a sírhatnék és a rosszúllét. Úgy döntöttem inkább hazamegyek. Nem akartam elvinni Liana kocsiját szó nélkül, nem akartam őt is magamra haragítani, ezért gyalog indultam el. Nem volt túl messze a sulitól a házunk. Kocsival 15-20perc, gyalog 30-40perc. Jótt tett a séta, legalább kicsit kiszellőzött a fejem. Már majdnem otthon voltam, amikor észrevettem mennyire elhanyagoltan néznek kia  virágok. Nem értem, hogy ez, hogy lehet, amikor még ma reggel azt néztem milyen szépek anya virágai. Végre hazaértem. Becsaptam magam mögött az ajtót és felszaladtam a lépcsőn a szobámba. Szerencsére nem volt itthon senki. Ledőltem az ágyra és csak sírtam, sírtam, sírtam és sírtam. Nem tudom miért, csak valahogy jól esett. Elaludtam és csak 4 órakor ébredtem fel, amikor pityegett a telefonom. Liana volt az, SMS-t küldött.


Szijjó. Ma Pauléknál alszom. ;) (*kacsintósfej*) Mondd meg anyunak. Hogy-hogy ma olyan hamar elmentél? szrtlk pusssz.

Szia. Nem volt kedvem maradni. Legyen szép estéd ;) Aztán védekezni :P pusziii  Ja igen, lécci reggel gyere értem.

Most már tényleg szomorú voltam. Azt hittem ha hazajön Liana tudok vele majd beszélni. Hallottam, hogy anya hazajött. Lassan levánszorogtam a lépcsőn és szóltam anyának, hogy Ana ma Pauléknál alszik. Csak egy kicsit hisztizett, de ahhoz képest nagyon jól fogadta. Átmentem a konyhába és kivettem az egyik szekrényből egy egész doboz müzlit. Vissza ballagtam, most már a müzlis doboz társaságában. Leültem egy kicsit tanulni, de abbahagytam, mert csöppet sem volt a könyvek felett bambulni. Megint eldőltem az ágyamon és bekapcsoltam az IPodomat. Megint elaludtam, de csak 2 órát. Amikor kinyitottam a szemem nagyon megijedtem. Egy alakot pillantottam meg, a fotel mellett. Felakartam ugrani az ágamból, de egyszer csak ott termett mellettem és visszanyomott. érintése jéghideg volt, ismerős. Ahogy a hold megvilágította arcát, rögtön felismertem a rejtélyes idegent...Josh volt az. Egyből a nyakába vetettem maga. Újból sírni kezdtem, de csak az örömkönnyek hullottak a szememből.
- Ennyire hiányoztam?! - kérdezte huncut mégis gúnyos mosollyal.
Beleboxoltam a vállába és válaszoltam.
- Nem tudod elképzelni mennyire... - vörös szemem áztatta pólóját, végül elengedtem.
- Nem baj, ha most elmegyek zuhanyozni? - ez meg milyen kérdés? Itt van Josh és te zuhanyozni mész Lana... jézusom!
- Persze.
- Ugye itt leszel mire visszajövök? - kérdeztem.
- Igen. Mindenképp! - mosolyodott el.
Bementem a fürdőbe, de láttam, hogy kinn hagytam a mamuszomat, ezért vissza mentem érte.
- Segítsek? - kérdezte huncutan és most előszőr olyan sármos és szexi volt a holdfényben mint még eddig soha.
- Ahha....álmodozz csak! - kacsintottam rá. Egy szempillantás alatt ott termett mellettem.
- Ez nem volt vicces. Nem tudod, hogy mennyire kívánlak. És ez így egyre nehezebb. - mondta majd szenvedélyesen megcsókolt. Amikor vége lett mézédes csókunknak, elindultam a fürdő felé.
- Már megint menekülsz? - kérdezte édesen.
- Nem, még mindig csak zuhanyozni megyek.
- Mindjárt jövök - mondta, és már el is tűnt. Nem értettem miről beszélt. Anya éppen benyitott.
- Fürödni mész? - kérdezte. A szemébe néztem.
- Aha... - mondtam. Anya arcára aggodalom ült ki.
- Kicsim, mi a baj, sírtál?! - kérdezte aggódóan.
- Hááát... - sütöttem le szemeimet. - .....fiúk. - mondtam halkan.
- Drágaságom, nekem bármit elmondhatsz, ugye tudod? - kérdezte majd átölelt.
- Majd máskor... - és elindultam a fürdő felé. Anya kiment a szobából és hallottam, ahogy lemegy a lépcsőn és bekapcsolja a TV-t. Bementem a fürdőbe és megnyitottam a meleg vizes csapot, és forró vizet engedtem magamra, és újra elkezdtem sírni. Kopogtatást hallottam, ezért a vizet gyorsan elzártam és magamra tekertem egy törölközőt. Hát mit nem mondjak én is ezt a kis falat törölközőt hoztam be. Épp hogy takart.
Kiléptem az ajtón és jéghideg karok ölelésében találtam magam. Nem esett jól a forró víz után a jéghideg, de nem érdekelt, vágytam Josh ölelésére. Josh hátralépett és huncutul elmosolyodott.
- Hááát...ellenállhatatlan vagy...nem tudom, hogy bírta ki ennyi ideig Jake. - mondta mosolyogva.
Ahogy meghallottam a mondat végét, teli lettem dühvel és teljes erőmből ellöktem magamtól.
- Miért kell ezt a szép pillanatot elrontani.... - dühöngtem. Ahogy ellöktem a Josht a törölközőt nem volt mi tartsa, ígyhát lecsúszott rólam. A fejem búbjától a lábujjam hegyéig elvörösödtem szégyenemben. Nem akartam, hogy Josh meglásson, ezért gyorsan odabújtam hozzá, addig sem lát. Hirtelen kivágódott az ajtó és Liana elkerekedett szemekkel nézett rám.