4. fejezet:Furcsa érzések

A testünk egymáshoz simult és be kell vallanom jó érzés volt.Ott fetrengtünk a sok kajába és mindenki minket nézett.Elég gáz volt.
-Jaj Jake annyira sajnálom.Csak visszaakartam fordulni, hogy szóljak ......ne haragudj.Tényleg nem akartam, véletlen volt.Annyira béna vagyok.-közben feltápászkodtunk és elkezdtem lesöpörni róla a kajamaradékokat.Szegény Jake csak a baj van velem és mindig ő van a közelembe.
-Nyugi Lana. Nincs semmi baj és nem vagy béna.Itt a tesi cuccom a suliba úgyhogy áttudom venni.Tényleg nincs semmi baj.Meg volt egy dolog ami miatt jó volt ez az esés.-mondta édes féloldalas mosolyával.
-Miért?-kérdezem furcsálva.
-Mert "közelebb" kerülhettem hozzád.-mondta és megsimította az arcom utána sietve távozott.Nem tudtam felfogni, hogy ezt mondta.Csak úgy bámultam utána.A gondolataim ide-oda cikáztak.Közben Liana és Paul rohant oda hozzám.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva, de láttam azt a buja mosolyát.
-Igen jól vagyok, de most ha nem baj megkeresem Jaket.-mondtam, de már rohantam is ki az ajtón.
Amikor rohantam a folyosókon mindenki megbámult, mert az egész felsőmön lógtak a kaják, de engem nem érdekelt, csak megakartam találni Jaket.Mindehol kerestem, de nem találtam.Már kezdtem feladni mikor a folyosóvégéről meghallottam édesen csengő hangját.
-Csak nem engem keresel?-kérdezte incselkedve.
-De igen.-vallottam be.Megláttam félmeztelen testét és azt hittem elolvadok.Minden egyes kockát lehetett látni a hasán.Nagyon izmos volt és szívdöglesztő.Éppen a pólóját húzta át.Valamit motyogott, de én nem tudtam szavaira figyelni.Harmadszorra is feltette a kérdést mire magamhoz tértem.
Miért kerestél?- kérdezte.
-Ö... Csak bocsánatot akartam kérni .........megint.-mondtam.Közben nem tudtam levenni róla a szemem.
-Ugyan már, mondtam, hogy nincs semmi baj.Ilyen kis balesetek mindenkivel történnek, csak veled sokkal többször.-mondta gúnyolódva.
-Kössz. Négcsak pár órája ismersz, de már mindent tudsz rólam igaz?Egyáltalán nem ismersz.Soha nem történt még ilyen velem.Biztos most is csak azért mert ideges vagyok.-mondtam duzzogva.
Nem inkább izgatott vagy, mert a közelembe lehetsz?-kérdezte gúnyolódva a kedvenc mosolyommal.
Nem tartod egy kicsit nagyra magad Jake Parks?-kérdeztem incselkedve és belebokszoltam a vállába.-És amúgy az első napi idegességtől vagyok ilyen. Még mindig bennem van.-mondtam és közben közelebb lépett hozzám szép lassan.A kezét az arcomhoz emelte és megsimogatta.Nagyon jól esett.A szívem elkezdett hevesebben verni és azt hittem elájulok.
-Most már nincs miért izgulnod, itt vagyok veled.-mondta édesen féloldalas mosolyával. Mese tudtam szólalni ezért csak rámosolyogtam.Óvatosan megfogta a derekamat és közelebb húzott magához. A testünk szorosan egymáshoz ért és mivel és még nem öltöztem a tiszta pólója megint kajás lett, de úgy láttam ez őt nem zavarta.
Majdnem összeért az ajkunk, de Liana szakított félbe."Ezt a szívást"-gondoltam magamban.
-Hé Jake, ennyire ne nyomulj a húgomra. Amúgy is még csak egy napja ismered.Lana, te meg nehogy beájulj tőle...még.-mondta mosolyogva.-Úgy hallottam 2 csere diák érkezett a suli. Holnap veled lesz az első órájuk.Majd jól nézd meg helyettem is. -mondta majd rám kacsintott. Láttam Jake fájdalmas arcát.
-Bocsi Jake, de mennünk kell, de nyugi holnap is látod.-mondta incselkedve. Jake elmosolyodott. Eljöttem Jake mellől, de nyomtam egy nagy puszit az arcára.Meglepődött, de nagyon örült neki.Oda futottam Lianához és csúnyán néztem rá. Kiértünk a parkolóba éppen be akartunk szállni amikor Lianának eszébe jutott, hogy ma Paulékhoz megy, vagyis az én feladatom volt a kocsit hazavinni.Liana és Paul ementek.Éne beültem a kocsiba a kulcsot betettem a helyére pont indítani akartam az autót mikor egy alakot láttam meg az ablaknál.
Megnyugodtam mikor megláttam az arcát.Csak Jake volt az.
-Szia.-mondta.-Van kedved lejönni a partra?
-Most?-kérdeztem.
-Aha. Úgy gondoltam most, hogy a nővéred elment kicsit együtt lehetnénk.-mondta csábító mosolyával.
-Rendben.Szállj be.-mondtam. Beszállt az autóba és leszáguldottunk a partra. Nagyon gyorsan leértünk.Nem tehetek róla, de imádom a gyorsaságot. Lesétáltunk a part széléig és ott a vízbe lógattuk a lábunkat.Sokat beszélgettünk. Körülbelül 2 órája ültünk ott. Jake biztos megunta a dumálást, mert lefröcskölt vízzel.
-Hé...ezért még meg fizetsz Jake.-mondtam miközben utána rohantam. Hátra fordult grimaszt vágni, de a lába elé nem nézett, ezért egy jó nagyot esett.(hehehe)
-Most  megvagy.-mondtam és közben ráültem a hasára és vizet fröcsköltem rá.Mondhatom nagyon vicces volt.Hallottam, hogy csörög a telefonom, de csak pár másodperc múlva mertem felvenni, mert Jake csikizésétől nem bírtam magammal.
- Liana, mizujs?!-kérdeztem kicsit furcsálva, mert azt hittem, hogy nem hív, mert Pauléknál van.
- Hellóka...csak felhívtalak. Mit csinálsz?! Anya?!-kérdezte.
- Hááát, azaz igazság, hogy én most épp a parton vagyok, Jakkel - ezt az utolsó szót suttogva mondtam. - Kriss pedig nem tudom mit csinál...jaaa, ma jön Carmen.
- Óóóó, szóval rád startolt...és Óóóó, tényleg ma jön Carmen... - hallottam a hangján, hogy elmosolyodott.
- Neeemmmm....vagyis, hogy.....ige....neeeemmmm. Csak simán lejöttünk sétálni. Ennyi. Miért baj?!-kérdeztem kicsit gúnyolódva.
- Engem nem zavar, de megbeszéltünk valamit...ja és holnap bemutatkozunk az új diákoknak...-mondta és egy kicsi izgatottságot fedeztem fel a hangjában.
- Jólvan, már váárom!!!-mondtam nagyon izgatottan.
- Na hagylak titeket, vagyis, hogy 20perc múlva legyél otthon. Ne gyengűlj el hugi...KITARTÁÁSSSS! -elnevette magát mikor ezt mondta.
- Oké... Otthon talizunk.-mondtam, majd letettem.Ránéztem Jakere és láttam, hogy azokkal a szép nagy szemeivel a szemembe nézett és közelebb jön. Tudtam mire készül.Már majdnem megcsókolt mikor kibújtam kezei közül.
-Nem, nem Jake. Nem  adom ilyen könnyen az első csókom.-mondtam és kinyújtottam a nyelvem.-Ne aggódj, idejében megkapod, de most mennem kell.-mondtam. Odarohantam és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Ööö.....hogy akarsz haza menni?-kérdezte.
-Kocsival.-mondtam.
-Na persze, biztos engedem, hogy 1 kilométert gyalogolj egyedül a sötétben.Gyere haza viszlek.-súgta oda kedvesen.Megfogta a kezem és elindultunk.
-És mi lesz Liana kocsijával?-kérdeztem.
-Nyugi, egyik haverom már elvitte hozzánk.Majd elhozza délután a sulihoz.
-Rendben.- mondtam. Gyorsan hazaértünk.Nyomtam egy puszit Jake arcára és láttam, hogy fintorog.
-Majd eljön annak is az ideje, de nem most.-mondtam.Láttam, hogy szomorú ezért gyorsan mondtam neki még mielőtt magába zuhant volna.-Nem sokára.Holnap találkozunk.Szia.-becsuktam az ajtót és elindultam a ház felé.Hallottam Carmen hangját ezért gyorsan berohantam.
Szia anya, megjöttem.-mondtam.Láttam Carmen meglepődött, hogy így szólítom anyát és nem Kristinának.Gyorsan bemutatkoztam, de ő nem ezt tette, hanem átölelt és ezt mondta.
-Üdv a családban.Örülök, hogy megismerhetlek. Jól kifogunk jönni egymással.-mondta s rám kacsintott.Én felnevettem. Leültem a kanapéra és hallgattam Carment.Liana is hazaért. Mikor meglátott tudtam, hogy kérdésekkel bombázna el ezért gyorsan rámosolyogtam. Láttam, hogy vette a lapot. Körülbelül tízig  voltunk fenn,mert anya elküldött mindenkit aludni. Gyorsan lezuhanyoztam, utánam Liana és mikor végzett lehuppant az ágyamra.
- Na...halljam! - nézett rám semlegesen.
- Ugyan mi lenne... - néztem a plafonra.
- Ugye nem akarod, hogy turkáljak az agyadban... - mondta gúnyolódva.
- Hááát.... - néztem rá vigyorogva.
- Megcsókolt?! - aggodalmas hangja egy picit magasabb lett az átlagosnál.
- Majdnem...
- Akkor meg miért vigyorogsz?! - nem értette miért vagyok ilyen boldog.
- 1.Tetszem neki! 2.Meg akart csókolni! 3.Nekem sikerült ellen állnom. - mondtam büszkén.
- Büszke vagyok rád hugi... - úgy láttam tényleg az.
- De........
- Holnap megismerkedünk az új srácokkal - kacsintott rám.
- Okkkkééééééééé - nyújtottam el ezt az egyetlen, kis, rövid szót.
 Reggel én keltettem Lianát. Mit is mondjak, elég rossz állapotba volt, mint aki nem aludt volna éjszaka.
Gyorsan lerohantam enni.Tudtam, hogy kiakad ha meglátja, hogy nincs itt a kocsi.Úristen mit mondjak.Majd reggelinél elmondom.Liana lerohant megfogott egy répát,de mivel utálja egy almára cserélte és elindult felhúzni a cipőjét.Tudtam, hogy ebből balhé lesz.Gyorsan nyomtam egy puszit az arcára.Kiértünk és akkor jött a baj.
- HOL A KOCSIM?! - nézett rám gyilkos szemekkel, amikben düh is kavargott.
- Ööö, Jake hozott haza tegnap és náluk maradt... - néztem rá bocsánatkérően.
- Ne haragudj...kérlek! - még, hogy ne haragudjak?!?!?! Most, hogy a francba megyünk iskolába?!
- Mikor szándékoztad elmondani? - kérdezte hitetlenkedve.
- Hát...valamikor a reggeli közben, de mivel te nem reggeliztél ezért nem volt alkalmam elmondani...
- Most azonnal hívd fel Jaket és mond meg, hogy hozza vissza a kocsimat. - mondta dühösen.
- Ok... - néztem a földre, könnyes szemekkel.
- Szia Jake...ööhmmm...visszatudnád most hozni Ana kocsiját? - kérdeztem olyan halkan, hogy Ana is alig értette, pedig mellettem állt.
Nem hallotta, hogy  Jake mit mond, ezért úgyhogy intett, hogy hangosítsa ki a telefont. Úgy tettem.
- Szia bébi... - mondta macsósan. Hát szívdöglesztő azt meg kell hagyni, de ne becézgessen Liana előtt.- Bébi?!?! - kérdően nézett.
- Ohhh, Ana, örülök, hogy hallak...de te nem annyira igaz?! - a hangjában volt egy kis szégyen, vagy nem is tudom mi. Félelem?!
- Hozd vissza a kocsimat MOST RÖGTÖN! - az utolsó két szót nagyon kihangsúlyozta.
- És suli után nem jó? Addig én majd elviszlek titeket a suliba...
- Jah, hogyne....Lana átmegy, a végén még ott alszik. MOST HOZOD ÉS KÉSZ! - mondta magabiztosan. Elpirultam az előbbi kijelentésem hallatán.
- Rendben viszem. Csá csajszik. - majd letette.

******************************

Reggel, mikor a folyosókon mentünk Lianával valaki megfogta a kezét és magával húzta.Láttam, hogy csak Lexi az.Nem hallottam miről beszél Lianaval, de a mosolyt nem lehetett letörölni az arcáról.Amikor Lianának mutatott valamit én is követtem az ujját és láttam, hogy két srác felé mutat."Biztos ők voltak a cserediákok".-gondoltam magamban.Olyan helyesek voltak mindketten, de nekem a fiatalabbik tetszett jobban.Láttam, hogy az idősebb rámosolyog Lianára. Nagyon bátor volt az én kis nővérkém, mert odalépett hozzájuk.Tudtam, hogy engem se fog kihagyni ezért a közelében maradtam és figyeltem.
- Szia. Liana vagyok. Negyedikes vagy? - kérdezte közvetlenül.
- Szia. A nevem Jared. Ő az ikertesóm, Josh. Mindketten harmadikosok vagyunk. És te? - kérdezte Lianát lágy hangon.
- Én is harmadikos vagyok, és a hugom is - tudtam, hogy valamire készül, mert a hugom szót megnyomta.Odahúzott maga mellé.Letaglóztam mikor megláttam a fiukat közelről.Alig bírtam megszólalni.
- Sziasztok... - mondtam és közben Josht  néztem.
- Örültem - majd elindult Liana biológiára. Kivételesen mindkettőnknek biosz órája volt.Lii meghúzta a kezem, hogy induljak már el.
- Mi az első órátok - kérdezte az eddig csöndes iker.
- Biológia! - vágtuk rá egyszerre Lianával.
- Nekünk is - Josh oldalba bökte Jaredet, utána rám mosolygott. Nagyon cuki volt és úgy láttam, hogy bejövök neki, de lehet, hogy csak képzelődök.
- Akkor mehetünk együtt. - mondtam buzgón. Együtt indultunk el mind a négyen.
A biosz órán valami dokumentumfilmet néztünk a sejtekről. Nem nagyon izgatott, ezért írtam egy levelet Lianának. Odacsúsztattam a keze alá a cetlit.

Annyira helyesek!!!! ^^ Josh annyira szexi, de mégis angyali...áhhh

Ezt írtam Lianának.

Egyetértek. Jared is nagyon helyes. Szeretem ha új diákok jönnek :P Ma nem hívjuk le őket a partra?!

Oda csúsztatta Liana a levelet, de sajnos a tanár hamarabb észrevette.

- Annyira helyesek!!!! Josh annyira szexi, de mégis angyali. Áhhh. Egyetértek. Jared is nagyon helyes. Szeretem ha új diákok jönnek. Ma nem hívjuk le őket a partra?! Mrs. Scoth, hogy magyarázza ezt meg, hogy a két hímnemű, hogy kapcsolódik a peroxiszómákhoz?-kérdezte Lianától.
- Öhmmm, nekik is van?! - kérdezte vörös arccal.
- Kivételesen megúszta, de még egyszer ne kelljen magára szólnom! - mondta szigorúan.
A fiúk minket bámúltak, és szörnyen cikis volt a helyzet. Bárcsak kiküldött volna a teremből. A fiúk ránk kacsintottak és egy igent bólintottak. Mire?! Igen, szerintem is cikik vagytok. Vagy mi?!Liana  már majdnem elaludt mikor valami neki ütközött a fejének.Egy kis papírdarabka volt.Óvatosan kinyitotta nehogy megint észrevegye Mr.Verbatim. Mielőtt elolvashatta volna gyorsan kikaptam a kezéből és elkezdtem halkan olvasni.

Szívesen megyünk. Suli után rögtön?

Rákacsintottam Joshra ezzel jelezve, hogy igen.



*******************************************

Na végre kész.:)Remélem tetszik.