A 3.fejezetet végig írtam

Sziasztok!
Befejeztem  3. fejezetet és szerintem elég hosszú lett úgyhogy most lesz mit olvasnotok:PAzért lett ilyen hosszú mert az előző kettő nagyon rövid volt és szerintem ez így fer, hogy ha most írok egy hosszút.Na szóval csak azt akartam mondani, hogy JÓ OLVASÁST!!!:)))Remélem tetszik:))

3.fejezet: Egy furcsa, balszerencsés nap

Reggel hasgörccsel ébredtem.Liana már javában készülődött a fürdőbe.Én nagyon ideges voltam, mert ez volt az első napom a suliba.Ana kilépett a fürdőből és szerintem meglátta rémült arcomat, mert ezt kérdezte.
-Lana minden rendben?- kérdezte aggódva, majd kezeit a vállaimra tette nyugtatásként.
-Hát...,tudod...,ez az első napi lámpaláz.Kicsit félek...-mondtam bíztatóan, hogy semmi bajom sincs, de a testem remegett.
-Ne légy ennyire ideges.A végén még gyomorfekélyt kapsz.Neked legalább van valakid...nekem nem volt.-próbált nyugtatni és a fürdő felé tuszkolt.
- Kölcsönadod azt a cuki kis rövidnacit…tudod…azt a barna szövetet. Meg a fehér pánt nélküli toppomat. Kérleeeek.-mondtam könyörgő hangon és közben kutyaszemet vágtam.A tusolóban álltam és jó forró vizet engedtem magamra és közben a mai napon gondolkoztam.Liana eközben bedobta a cuccaim.Utána levágtatott a lépcsőn ebből arra következtettem, hogy reggeli van.Kicsit iparkodtam mert már éhes voltam.Amikor leértem láttam, hogy megvan kenve egy pirítós vajjal és egy kis sóval van hintve.Liana odatolta elém a tányért és én furcsán néztem rá.
-Honnan tudtad?- kérdeztem és közben mindkét szemöldökömet felhúztam.
-Puszta megérzés.-mondta, de valahogy nem tudtam neki hinni.Amikor végeztünk a reggelivel felhúztuk a cipőnket, de Ana észrevette, hogy az ő cipőjét húzom magamra.
-khm... Lana...esetleg egy 'kölcsönkaphatom'?!- nézett rám mosolyogva, de az egyik szemöldöke fentebb volt mint a másik és én.. hát.. megijedtem.
- Jajj Liana, annyira sajnálom…- már kezdtem is levenni magamról a kis topánkát.
- Lana…csak hülyültem……….vedd már vissza. Ez az első napod. Be kell robbannod.-mondta mosolyogva.Mindketten elnevettük magunkat.Beültünk Liana kocsijába és csak úgy száguldottunk.Hamar beértünk a suliba.Kiszálltunk a kocsiból és elfogott a félelem.Elindultunk az épület felé.A lábam és a kezem borzasztóan remegett.Lian észrevette és nyugtatásként megfogta a kezem.Kézen fogva sétáltunk be a titkárságra.A pult mögül egy egy kedves szempár kukucskált ki.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte kíváncsian.
-Igen a nevem Lana Ray Scoth.Most jöt.....-mire kimondhattam volna közbe vágott.
-Oh igen, persze.Máris adom a papírjaidat.-odanyújtott nekem egy órarendet és gy térképet a suliról.Megjegyzem semmit se lehetett rajta felismerni.Megnéztem az órám és láttam, hogy 5 perc van becsengetésig.Ránéztem az órarendre és láttam, hogy fizikával kezdek.Persze a legnehezebbel kezdek első nap.Elbúcsúztam Lianától és elindultam arra, amerre Liana mondta.Bármennyire is próbáltam visszaemlékezni mit mondott Liana nem sikerült.Tudatlanul bolyongtam a folyosókon míg valaki meg nem fogta a vállam.
-Szia.Eltévedtél?-kérdezte bársonyos finom hangján.
-ö.. Igen.-sütöttem le a szemem.Valahogy olyan ismerős volt ez a srác.
-Milyen órád lesz?-kérdezte.
-Fizika.De nem tudom merre van a terem.-ismertem be.Nagy mosoly ült a szájára, majd megszólalt.
-Gyere, elkísérlek.-mondta kedvesen.
-Köszönöm.-vágtam rá és egy mosolyt küldtem felé.
O...még be se mutatkoztam.A nevem Jake Parks.-a kezét felém nyújtotta.Igazam volt,azért volt ismerős, mert Liana már mesélt róla.
-Az én nevem Lana Ray Scoth.-és elfogadtam a kézfogását.Láttam rajta, hogy furcsán néz rám.Már nyílt volna a szája a beszédre, de amikor megfogtam a kezét hirtelen rosszul lettem.Képeket láttam magam előtt.Olyan volt mintha a múltját láttam volna.Volt pár kép amit sokszor láttam.De az egyiket nem értettem.Lianát láttam az ágyon Paullal és éppen megakarta csókolni.Jake éppen rájuk nyitott.Éreztem mit érzett akkor Jake.Amikor ezt megláttam éreztem, hogy az arcom vizes lesz.Elkezdtem sírni.Jake hangját hallottam, hogy a nevemet mondogatja.Lassan magamhoz tértem és láttam, hogy a földön fekszem és Jake a testemet tartotta.Az arcán aggodalmat vettem észre.
-Jól vagy?Mi történt?-kérdezte féltő hangon.
-Igen csak láttam valamit...
-Mit láttal?-kérdezter dühtől remegve.
-Biztos  tudni akarod?-kérdztem.
-Igen.-mondta kicsit se meglepődve.
-húhh(sóhajt)...azt.......láttam...ahogy ...rányitsz..Lianára és Paulra.
Jake arca lefagyott.Egy ép mondotatot is alig bírt kinyögni.
-Te ezt honnan tudod?-kérdezte idegesen és közben fel.alá járkált.
-Mondtam már, most láttam.Mintha az emlékeidet láttam volna.De igaz?Ténykeg ez történt?-kérdeztem zokogva.A fejét lehajtotta és nagyon halkan mondta, de én hallottam.
-Igen.Ahangja szomorú lett.Ameddig Jake föl-alá járkált és gondolkozott, hogy mi is történhetett.Én addig megpróbáltam felállni, de elkezdtem visszazuhanni.Jake egyből kapcsolt és még idejében elkapott.Egy köszönöm mosolyt erőltettem magamra, de nehezen ment, mert fájt mindenem. Jake hirtelen felkapott izmos karjaiba. Rémülten néztem rá.
-Mit csinálsz?Azonnl tegyél le!!!!-parancsoltam rá.
Nyugi már. Ne ficánkolj.Csak a gyengélkedőre viszlek nem az ágyba.-nagyot nevettem, igaz ez is fájt. Jake hirtelen megtorpant.Mi történt?-kérdeztem egyik szemöldökömet felhúzva.
-Lá...lá...láttam a...múltad.-Tátott szájjal bámultam rá.
-Hogy mi?
-Láttam min mentél keresztül.Nagyon sajnálom.Tudom, hogy erről nem szívesen beszélsz, de ha még is akarnál én itt vagyok.-Mondta nagyon kedesen.
-Hát nem nagyon, de azért köszönöm.-közben lesütöttem a szemem.Jake még mindig a karjaiba tartott.A könnyek kicsordultak a szememből mikor visszagondoltam.Jake szorosan magához ölelt és nyomott egy puszit a homlokomra.Amikor hozzábújtam éreztem édes illatát.Olyan megnyugtató volt.
-Lenne egy kérdésem.-mondta komolyan.
-Mi lenne az?-kérdeztem, közben elindult velem a gyengélkedő felé.
-Hogy csináltad ezt?Mármint mi történt az előbb?-kérdezte kíváncsian.
-Nem tudom.Olyan mintha látnám az emberek emlékeit ha hozzájuk érek.De az a furcsa, hogy nem csak én láttam a tied, hanem te is az enyémet.Ezt egyáltalán nem értem.-mondtam.-De ha lehet ezt ne mondd el senkinek.Kérlek.
-Hát persze.Bízhatsz bennem.
-Köszönöm.Kérlek vigyél be órára nem akarok első nap elkésni.Igaz mindjárt vége az órának.
-Dehogy viszlek.Maximum a gyengélkedőre.-féloldalas mosolyával megbabonázott.Kizökkentem az álmodozásból, mert hallottam egy hangot ami a nevemet ordítozza.Liana volt az.Furcsán nézett ránk, amikor meglátott minket.Persze Jake még mindig a kezébe tartott.Nem értettem, hogy tud még tartani.Nekem már leszakadt volna a karom.Liana odaért hozzánk és ezt kérdezte.
-Mi történt?-aggódóan rám tekintett.
Á semmi csak elestem.Ez is csak én lehetek.-mondtam és közben Jakere kacsintottam, nehogy elszólja magát.Visszakacsintott és megint féloldalas mosoly ült ki a szájára.Liana csak figyelt, de mikor megunta közbevágott.
-Na akkor mi is történt igazából?!-kérdezte.
-Tényleg semmi, csak megbotlottam a saját lábamba és hasra estem.Jake segített fel és mivel egy picit fájt a lábam azt mondta bevisz a gyengélkedőre, hogy nézzék meg.-mondtam.Jake is segített elhitetni Lianával a dolgot.Végre letett a kezéből, mert már jobban voltam.Elbúcsúztunk Jaketől és mentünk órára.Jake még halkan fütyült egyet amit szerencsére csak én halottam meg.Elkezdett valamit mutogatni,de nem értettem belőle semmit.Liana odaszólt nekem.
-Azt mutogatja, hogy majd hívni fog vagy te őt.-kérdően néztem Jakere miközben Lian elindult.Jake a zsebemre mutatott.Amikor beletúrtam a zsebembe egy cetlit találtam rajta Jake számával.Incselkedve rámosolyogtam, majd széles vigyorral válaszolt.Siettem Liana után, hogy utolérjem.Még egyszer hátrafordultam és láttam, hogy Jake engem bámul.Kicsit elpirultam, de nagyon jól esett, hogy első napon már ilyen jóba vagyok valakivel,ráadásul egy sráccal.Liana kérdően pillantott rám, de én csal annyit mondtam.
-Majd otthon...-és mosoly kúszott a számra.

*********************************

Az ebédszünetben épp az ebédlőbe igyekeztem amikor valaki megfogta a vállam.Lágy hang búgott a fülembe.
Szia drágám.-mondta a titokzatos idegen közben beleszagolt a hajamba és megcsókolta a fejemet hátulról közben átkarolt hátulról.Teljesen lefagytam.A folyosó végén megláttam Jaket.Fortyogott benne a düh.Láttam, hogy megindul felénk.Megfordultam és láttam, hogy Paul az.
-Öhm.. bocs, de Lana vagyok.-amikor kimondtam ezeket a szavakat véletlen hozzáértem a kezéhez és megint
képek voltak előttem, de most Paul emlékei.Megint Láttam azt a képet amikor Jake rányit Lianára és Paulra, de most Paul szemszögéből.Hallottam, hogy a nevemet mondogatják ebből arra következtettem, hogy megint elájultam-.-". Amikor kinyitottam a szemem Jake és Paul arca volt az enyémbe.Fellélegeztek amikor látták, hogy kezdek magamhoz térni.Paul szája beszédre nyílt, de Jake megelőzte.
-Megint "az " történt?-kérdezte.
-Igen.
-Jobban vagy?-tudakolta Paul.
-Igen. Már sokkal jobban érzem magam.
-Annyira sajnálom az előbbit, azt hittem Liana vagy.-sütötte le a szemét.
-Na persze.-mondta Jake közbe a szemeit forgatta.Láttam Jaken, hogy nagyon dühös.
-Még jó, hogy nem csókoltál meg. Azt nem tudtad volna kimagyarázni.
-Hát azt nem.-mondta édesen nevetve.Amikor Jakere pillantottam nagyon megijedtem.Úgy nézett Paulra, mint aki menten nekiesne, de ez kölcsönös volt.Megpróbáltam kizökkenteni őket az egymással vívott farkasszemezésből.
-Segítenél?-kérdeztem Jaketől lesütött szemmel.Egyből meghallotta a kérésemet és egy cuki mosollyal válaszolt.Mire magamhoz tértem a derekamnál fogva felemelt maga mellé és odaszorított magához, mintha megakarna védeni.Paul vette a lapot és elindult az  ebédlő felé. Mielőtt két lépést megtett volna utána szóltam.
-Amúgy ha Lianát keresed ha jól tudom még a föci tanárral dumál, de utána az ebédlőbe megy.-mondtam.
-Köszönöm.- Mondta Paul széles mosollyal,aztán elviharzott.Jake még most sem engedett el és ez egy kicsit kezdett kellemetlen lenni.Elvégre még csak 1 napja ismerem.(igaz Liana mindent elmondott róla)Jake észrevette, hogy zavarba vagyok és elengedett.
-Jössz kajálni?--kérdezte.
-Igen.-Ahogy mentünk Jake átkarolta a vállam, de én leráztam.
-Figyu Jake kicsit lassíts.Még csak egy napja ismerlek.Ez egy kicsit gyors nekem.-mondtam határozottan, pedig tudtam, hogy a szívem már most nagyon megszerette.
-Jó van.Igazad van.Akkor kaja közben dumálunk.Megismerjük egymást jó?-kedvenc féloldalas mosolyával akart levenni a lábamról.És sikerült is.
-Oké.-én is rámosolyogtam.Felvettem a táskámat a földről ás elindultunk az ebédlő felé.Amikor kinyitottuk az ebédlő ajtaját láttam, hogy a menza tele van.Rengeteg ismeretlen embert láttam, de volt köztük akiket felismertem egy-egy óráról.Mindenki minket nézett, egy kicsit kellemetlen volt, de gondoltam, hogy csak azért mert új vagyok.Odasétáltunk a kajás pulthoz.
-Mit eszel?-kérdezte Jake.
-Öhm.. szerintem most csak sült krumplit kérek ketchuppal.-mondtam mosolyogva.
-Rendben.-válaszolta.-Ülj le valahova nyugodtan, majd odaviszem.-mondta.
-Oké.Köszönöm.-mondtam és megfordultam, hogy helyet keressek.Minden asztal tele volt.Végig páztáztam a termet még egyszer és akkor megpillantottam egy sarokban lévő asztalnál Lianát és Pault.Liana intett, hogy üljünk oda.Haboztam, de utána bólintottam és hátrafordultam, hogy megkérdezzem Jaket, hogy jó-e ha odaülünk.Amikor megfordultam Jake épp két tálca kajával egyensúlyozott, de én olyan nagy hévvel fordultam, hogy véletlen neki mentem Jakenek, és a tálcán lévő kaja ráborult, és persze én meg ráestem.



Remélem tetszett:)Sietek a kövivel.Ha minden jól megy holnap felteszem, de vasárnapig kettőt mindenképp szeretnék feltenni:)Jó olvasást:))):P

2.fejezet: Az új családom

A ház az nem messze volt az erdőtől.Ezt onnan tudtam, hogy útközben mmegkérdeztem pár embert.Amikor az utca végéről láttam a házat csak úgy kavarogtak bennem az érzések és a kérdések.
Mi lesz ha nem tetszek neki?És ha be se enged a házba, hanem azt mondja, hogy húzzak el?
Belegondolni is rossz volt.Ha mégis beenged és a családban élhetek, mint testvére mindent elölről kell kezdenem.Új suli, új barátok, és egy új kezdet lehetősége arra, hogy végre úgy élhessek, ahogy akarok.Boldogan.Amikor a ház előtt voltam egy pillanatra megtorpantam.Furcsa érzés fogott el, valami miatt izgatott lettem.A lépcsőnél voltam.A gyomrom a torkomba volt.Éreztem, hogy most jön a változás korszaka számomra.Egy unalmas élet vége, most jön egy igazi és izgalmas élet.Becsöngettem és vártam, hogy kinyissák az ajtót.Valaki kiabált,hogy megyek.Az ajtó kinyil és azt hittem, hogy elájulok.Egy velem egyidős lánnyal találtam szembe magam ráadásul azzal a lánnyal akivel előző éjjel álmodtam.Félve, de megkérdeztem.
- Liana Ray Scoth?
- Igen én vagyok az.- megsem vártam, hogy  kimondja ledobtam a cuccom és egyből a nyakába ugrottam.
Szegény Liana köpni-nyelni se tudott.Olyan erősen szorítottam magamhoz, hogy alig kapott levegőt.Amikor lemásztam róla az első kérdése ez volt.
- Szia.Te ki vagy?- kérdezte levegő után kapkodva.
- jaj neharagudj. A nevem Lana Ray Scoth.- hallottam, hogy egy pohár leesik a földre és széttörik.
- Lana?- kiabált a konyha felől egy ismerős hang.
- Kriss!!!- majd az ő nyakába is beleugrottam.
Bementünk a nappaliba és Kriss mindent elmondott Lianának.(Hogy az a másodunoka testvére, vagyis az én anyukám rá hagyta a gyámságomat.)Úgy láttam rajta, hogy örül a hírnek, hogy lesz egy testvére.
Ezen a héten még nem mentem iskolába és Liana sem.Nagyon kedves volt velem.Olyan volt mintha mindig is ismertük volna egymást.Ezalatt a maradék 5 nap alatt Liana körbevezetett a városba és megmutatott mindent.A partot, a kedvenc helyeit,a suli( persze csak kívülről,egyenlőre nem akartam a közelébe menni.),az erdőt ahol volt egy kedvenc tisztása pont ott ahol akkor aludtam amikor a városba jöttem.Attól a pillanattól az a mi titkos rétünk.Ann szobájába aludtam én is és ez jól jött, mert esténként nagyon jókat dumáltunk.
Eltelt az egy hét és eljött az a bizonyos nap....

**************************************

Remélem tetszett.Megpróbálok minél többet írni.Sietek a kövi fejezettel.Jó olvasást!^^

1.fejezet:Egy új élet kezdete

Nemrég gyökeresen megváltozott az életem.De kezdjük az elején.Barcelonában éltem és megvolt mindenem.Remek és boldog család,szuper barátnők és csodaszép otthon.De valami mégsem volt tökéletes.És nem az, hogy nem volt pasim, hanem valami hiányzott az életemből,belőlem.Néha furcsa dolgokat csináltam de nem törődtem velük.Egyik nap, amikor felébredtem már nem volt semmim.Se családom,se barátaim,se életem.A családomat egy autóbalesetben vesztettem el.Ha nem ragaszkodom ahhoz, hogy hagy nem keljem mennem nagyiékhoz akkor most én is halott lennék.Amikor meghallottam, hogy meghalt a családom az én drága öcsém is megszűntem létezni egy kis időre.Az nap még a suliból is kirúgtak, de azt nem mondták meg miért.Egy nap alatt tönkrement az életem.Ameddig nem leszek nagykorú nevelőszülőkhöz kellett mennem.Egyszerűen borzalmas volt, ezért úgy döntöttem, hogy elszökök.Tudtam, hogy anya a másodunoka testvérére Krissre  hagyta a gyámságomat,ezért úgy döntöttem, hogy odaköltözöm.Megfogtam két nagy hátizsákot és elkezdtem belepakolni a cuccaimat.Amikor kész lettem írtam egy levelet a mostani családomnak, hogy szeretem őket, de nem bírok tovább itt maradni ezen a rossz emlékekkel teli helyen.Éppen kiakartam lépni az ajtón amikor megláttam, hogy elkezd  szemerkélni az eső.Megfogtam az esőkabátomat és és a zsebembe tettem az összes pénzem és útnak indultam.Az első gépre felszálltam és  az meg sem állt Kaliforniáig.Onnan még hosszú utat kellett megtennem, de nem hiába.Stoppoltam párszor mire Oakand határához értem.Már késő este volt, ezért úgy döntöttem, hogy a város szélén lévő erdőbe fogok aludni.Letettem a hálózsákom, lefeküdtem és egyből elaludtam.Furcsa álmom volt az éjjel.Mintha nem is álom lett volna, hanem valóság.
Az erdőben álltam egy lánnyal.A lány nagyon sírt.Az eső zuhogott.Egy-egy helyen villám csapott bele a fákba, de azonnal visszanőttek.Átöleltem a lányt, és olyan volt mintha átadtam volna eddigi életem emlékeit.Én is láttam őket, amiket ő átélt.Fájdalmas élete volt neki is.Amikor elengedtük egymást felébredtem.
 A mikor felkeltem azt a helyet ahol aludtam körbe-körbe lila virágok borították.Nagyon különösnek találtam ezt a dolgot,de nem törődtem vele.Felkeltem és elindultam az újdonsült otthonom felé....

Előszó

Az életem sosem volt könnyű.Hiába volt meg mindenem, mégis elveszettnek éreztem magam ebben a világban.A nevem Lana Emily Parker.Igaz később Lana Ray Scoth leszek.16 éves lány vagyok.Barcelonában élek a családommal.Van egy öcsém Dan.A szüleim mostanában nagyon sokat veszekedtek,ezért nem sokat voltam otthon.Nem érdekelt ez az egész ordibálás.Egyik nap szörnyű dolog történt velem.........