Amint láthatjátok kicsit megváltoztattam az oldalam (remélem így is tetszik).
Az szeretném kérni az olvasóimtól, hogy írjatok légyszi komit, mert ha nem írtok akkor nem tudom eldönteni, hogy olvassák-e az oldalam vagy nem:/ Csak 5 komit szeretnék kérni minden fejezetnél és ha az összegyűlik jön az új feji.Már megírtam csak fel kéne tennem, de ha nem olvassátok akkor sajnos nincs sok értelme írnom.Tudom nem vagyok olyan jó, mint mások, de azért az a pár visszajáró olvasó mutatja, hogy azért talán van még remény.Szóval kérlek KOMIZZATOK.Köszönöm.
A 2. mondanivalóm pedig az lenne, hogy nyitottam egy új blogot amit vagy ma vagy holnap közzé is teszek.Szeretném kérni, hogy akinek van ideje az nézzen be majd hozzám.Előre is köszönöm.
Puszi: Lana
2010. augusztus 11., szerda
Nagyon Sok Boldog Születésnapot Kívánok Noémi!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kedves Noémi (AnnaLynne95)!
Nagyon Sok Boldog 15. Születésnapot szeretnék kívánni neked!!!!
Örömökben gazdag legyen a mai napod!!!
Szeretnék neked két idézettel kedveskedni.( Biztosan tudni fogod miből idéztem őket:P de ha nem adok egy kis segítséget:P)
"A szerelem fáj. Néha úgy érzed, mintha ez lenne a legjobb dolog a világon. Biztonságban érzed magad tőle. Elfelejtet veled mindent, mintha újrakezdenél mindent. De a szerelemtől érezheted úgy, mintha nem tudnád magad irányítani. Félhetsz. Mintha addig enne téged, amíg semmi nem marad belőled. A szerelem tényleg szívás." (TDV)
"Olyan nehéz leírni, hogy miről is van szó. Egyáltalán nem olyan, mint a szerelem első látásra. Inkább, mint... mint a gravitáció. Ha meglátod azt a valakit, akkor egyszerre nem a tömegvonzás ereje köt a földhöz többé. Hanem ő. És többé semmi más nem számít, csak ő. Egyszerűen mindent megtennél, bármivé lennél az ő kedvéért... Azzá válsz, amire neki a legnagyobb szüksége van: a védelmezője leszel vagy a szerelmese, a barátja vagy a testvére."(TS-E)
Remélem tetszett még ha nem is tudtam olyan jó ajándékot adni.Remélem hamarosan találkozunk és akkor bepótolom:DTovábbi szép nyarat és sok boldog percet!!!:)
Milliópuszi: Dóri (Lana)
Nagyon Sok Boldog 15. Születésnapot szeretnék kívánni neked!!!!
Örömökben gazdag legyen a mai napod!!!
Szeretnék neked két idézettel kedveskedni.( Biztosan tudni fogod miből idéztem őket:P de ha nem adok egy kis segítséget:P)
"A szerelem fáj. Néha úgy érzed, mintha ez lenne a legjobb dolog a világon. Biztonságban érzed magad tőle. Elfelejtet veled mindent, mintha újrakezdenél mindent. De a szerelemtől érezheted úgy, mintha nem tudnád magad irányítani. Félhetsz. Mintha addig enne téged, amíg semmi nem marad belőled. A szerelem tényleg szívás." (TDV)
"Olyan nehéz leírni, hogy miről is van szó. Egyáltalán nem olyan, mint a szerelem első látásra. Inkább, mint... mint a gravitáció. Ha meglátod azt a valakit, akkor egyszerre nem a tömegvonzás ereje köt a földhöz többé. Hanem ő. És többé semmi más nem számít, csak ő. Egyszerűen mindent megtennél, bármivé lennél az ő kedvéért... Azzá válsz, amire neki a legnagyobb szüksége van: a védelmezője leszel vagy a szerelmese, a barátja vagy a testvére."(TS-E)
Remélem tetszett még ha nem is tudtam olyan jó ajándékot adni.Remélem hamarosan találkozunk és akkor bepótolom:DTovábbi szép nyarat és sok boldog percet!!!:)
Milliópuszi: Dóri (Lana)
2010. augusztus 10., kedd
10. fejezet - Egy kellemesen el telt délután
-Ahha!!! És van ilyen félvéres dolog is?!?!- kérdeztem viccelődve.Ő is elmosolyodott.
-Nem tudom, ezt neked kell megtapasztalnod. - mondta.
- És te nem akarod megtapasztalni??-kérdeztem
- Dehogynem!!!Mindennél jobban!!!-mondta és a szája lefelé konyult...- Csak te nem akarod ....-folytatta.
- De igen! Csak nem itt, nem most.....és, és, és ez még így nem jó! Nem ismerjük egymást eléggé...- próbáltam nyugtatni.
- És ott van még az a pióca is...!!!IGAZ????- mondta idegesen. Nem szólaltam meg. Eszembe jutott Josh is. Ő is ugyanezt akarja....ÁÁÁ! Miért akarja mindenki azt -.-".....ÁÁÁÁ!
- Nekem nem tetszik ez a versenyzős dolog!- mondtam idegesen, de mégis halkan.
-VÁRJ!- mondta idegesen.- Itt van Liana. El kell mennem, bár...szerintem olvas a gondolataimban...-mondta Jake.
-HAHÓÓ! Itt vagytok?! Tudom, hogy itt vagytok!! Hahóó!- üvöltözött Liana.
- Itt vagy...unk.- kicsit haboztam.
- Sziasztok - köszönt Liana mosolyogva.
- Helo- köszöntünk Jakekel egyszerre.
- Hát ti mit kerestek itt?! Miért nem vagytok suliba??- kérdezte meglepetten.
- Hát.. ezt így elég nehéz lenne elmondani.... inkább megmutatom.- mondtam és megpaskoltam a mellettem lévő helyet.Liana leült mellém én pedig megérintettem az arcát.Megpróbáltam attól a pillanattól vetíteni amikor kijöttünk a teremből.Pár pillanat múlva furcsán nézett Jakere.
-Még mielőtt megszólalnál nem változom át még egyszer.- mondta farkasom huncutul.
- Hála az égnek, így is többet láttam belőled, mint kellett volna.- mondta Liana nevetve. Jake morgott egyet rám.
-Bocsiiiii. Nem tudtam kihagyni.- mondtam kutya szemekkel.
-Semmi baj.
Elég furcsa volt, hogy Liana csak így simán idetalált.Nem egyszerű pedig az útvonal, na jó nem is bonyolultXD
-Liana amúgy te, hogy kerülsz ide?! Vagyis, hogy találtál ránk?!- kérdeztem kíváncsian.Erre Jake is felkapta a fejét.
- Hát.. a suliba nem láttalak és kezdtem aggódni, ekkor figyelni kezdtem az emberek gondolatait, hogy ki gondol rád és akkor meghallottam Jaket.Követtem a folyton erősödő gondolatot és itt vagyok. - mondta egész egyszerűen.
-WOW. Látom már egész jól tudod uralni az erődet.- dicsértem meg hugicámat.
- Már kezdtem kiismerni.- mondta.Most Jakehez fordult.- Akkor mi félvérek vagyunk?!- kérdezte.
-Minden bizonnyal- válaszolta.
- Jajj mutatnom kell valamit.- mondtam izgatottan.Már alig várom, hogy lássa.
-Azt??- kérdezte Jake.
-igen.
-Na mutatsd már!!!! -sürgetett Lii.
Letettem a két kezem a földre, aztán hirtelen felemeltem.Erősen koncentráltam, hogy sikerüljön.A virágok és a fűszálak a magasba kúsztak és azt csinálták amit én akartam. A föld hullámzott alattunk, a fák pedig hajladoztak.Aztán hirtelen leengedtem a kezem és minden olyan volt, mint azelőtt.Jakenek és Lianának is tátva maradt a szája.
- Na ezt még nem csináltad.- mondta Jake nagyon nyelve.
-Hát... csak... improvizáltam.-mondtam az örömtől kicsattanva.Liana még mindig alig hitt a szemének.Szegényke kicsit leblokkolt XD
-Ezt...ezt...ezt...hogy ..csináltad?!?!- kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Pontosan nem tudom. De tudom irányítani a természetet. Szerintem ez is az egyik képességem.- mikor ezt mondtam egy fűszálat irányítottam fel és egy gyönyörű virág nyílt ki belőle.
-Neked is van ilyen erőd, szerintem.Az időjárás az.De ez persze csak elmélet még, majd leteszteljük.- mondtam mosolyogva.
-Hát persze, mindenképpen. -mondta Lii.- Lassan menni kéne. Alkonyodik.
-Tényleg.- mondta Jake.- Akkor ma 7-kor?!-kérdezte.
-Rendben, de hol?!-tanakodtam.
-Hmmmm...mondjuk itt. A sulinál tedd le a kocsit és gyalogolj ide.Itt találkozunk.-mondta.
-Oké- válaszoltam.
-Megtudhatnám miről van szó?!- kérdezte Lii kíváncsian.
-Hát mivel ma péntek van és ma sokáig kimaradhatunk otthonról, ezért úgy gondoltuk Jake-kel, hogy lemegyünk a partra.- mondtam megszeppenve.
-És én még is mit csinálok otthon egyedül?!- kérdezte felháborodva.
-.-" Te Paulnál alszol.- mondtam
-Ja tényleg.- mondta beismerve
- Oppá , oppá mi lesz ott. Hát nem alvás az biztos.- mondta Jake kacéran.Liivel egyszerre bokszoltunk bele Jake vállába.
- Áuuu. Ezt miért kaptam?!?!
-Mert te csak mindig arra tudsz gondolni.- mondtam lehetetlenül.
-Mindig- mondta Lii és megforgatta a szemét.
-Ha kérhetném ne turkálj a fejembe.- mondta Jake
-Nem direkt csinálom, csak úgy ordítanak a gondolataid. Ja és ha megkérhetnélek ameddig itt vagyok ne fantáziálj a testvéremről.- figyelmeztette Lii Jaket.Kikerekedett szemekkel nézetem Jakere, majd elpirultam.
-Menjünk, mert a végén anya nem enged el sehová.-szólalt meg Lii.
-Oké- mondtam és elbúcsúztunk egymástól. Liana elindult előre, hogy hagyjon nekünk Jakekel pár szabad percet még.Jake forró testével szorosan átölelt és egy vad szenvedélyes csókot hintett ajkaimra.Olyannyira kívántuk egymást, hogy az elválás maga volt a pokol.
-Ajj, abbahagynátok a nyalakodást?! mennünk kell.- ordította Lii.Mikor abbahagytuk mézédes csókunkat Jake ezt súgta a fülembe:
- Este nem menekülsz!!!- mondta kedvenc féloldalas mosolyommal.Rá mosolyogtam, ezzel válaszoltam. Még egy utolsó csókot leheltem puha ajkaira és már indultam is Lii után.Jake még utánunk nézett aztán elindult az ellenkező irányba.Amikor halló távolságon kívül kerültünk Jaketől Lii megszólalt.
-Mit csináltál Jakekel?!- kérdezte Liana.
-Semmit. Miért?!?!- kíváncsiskodtam.
- Mert őrülten szerelmes beléd és csak te jársz az eszébe...-mondta Lii mosolyogva.
Teljesen elpirultam és elmosolyodtam.Most igazán boldog voltam. Szeretem Jaket és ő is szeret engem. Beszálltunk a kocsiba és haza száguldottunk.
***************************
Sziasztok!!!Végre itt a következő rész:D Remélem tetszik és nem okoztam nagy csalódást. Tényleg sajnálom, hogy nem tudtam hozni új fejiket:((( Várom a komikat és hamarosan hozom a kövi részt.Lehet, hogy még ma:P:D
Pusziii: Dóri (Lana)
-Nem tudom, ezt neked kell megtapasztalnod. - mondta.
- És te nem akarod megtapasztalni??-kérdeztem
- Dehogynem!!!Mindennél jobban!!!-mondta és a szája lefelé konyult...- Csak te nem akarod ....-folytatta.
- De igen! Csak nem itt, nem most.....és, és, és ez még így nem jó! Nem ismerjük egymást eléggé...- próbáltam nyugtatni.
- És ott van még az a pióca is...!!!IGAZ????- mondta idegesen. Nem szólaltam meg. Eszembe jutott Josh is. Ő is ugyanezt akarja....ÁÁÁ! Miért akarja mindenki azt -.-".....ÁÁÁÁ!
- Nekem nem tetszik ez a versenyzős dolog!- mondtam idegesen, de mégis halkan.
-VÁRJ!- mondta idegesen.- Itt van Liana. El kell mennem, bár...szerintem olvas a gondolataimban...-mondta Jake.
-HAHÓÓ! Itt vagytok?! Tudom, hogy itt vagytok!! Hahóó!- üvöltözött Liana.
- Itt vagy...unk.- kicsit haboztam.
- Sziasztok - köszönt Liana mosolyogva.
- Helo- köszöntünk Jakekel egyszerre.
- Hát ti mit kerestek itt?! Miért nem vagytok suliba??- kérdezte meglepetten.
- Hát.. ezt így elég nehéz lenne elmondani.... inkább megmutatom.- mondtam és megpaskoltam a mellettem lévő helyet.Liana leült mellém én pedig megérintettem az arcát.Megpróbáltam attól a pillanattól vetíteni amikor kijöttünk a teremből.Pár pillanat múlva furcsán nézett Jakere.
-Még mielőtt megszólalnál nem változom át még egyszer.- mondta farkasom huncutul.
- Hála az égnek, így is többet láttam belőled, mint kellett volna.- mondta Liana nevetve. Jake morgott egyet rám.
-Bocsiiiii. Nem tudtam kihagyni.- mondtam kutya szemekkel.
-Semmi baj.
Elég furcsa volt, hogy Liana csak így simán idetalált.Nem egyszerű pedig az útvonal, na jó nem is bonyolultXD
-Liana amúgy te, hogy kerülsz ide?! Vagyis, hogy találtál ránk?!- kérdeztem kíváncsian.Erre Jake is felkapta a fejét.
- Hát.. a suliba nem láttalak és kezdtem aggódni, ekkor figyelni kezdtem az emberek gondolatait, hogy ki gondol rád és akkor meghallottam Jaket.Követtem a folyton erősödő gondolatot és itt vagyok. - mondta egész egyszerűen.
-WOW. Látom már egész jól tudod uralni az erődet.- dicsértem meg hugicámat.
- Már kezdtem kiismerni.- mondta.Most Jakehez fordult.- Akkor mi félvérek vagyunk?!- kérdezte.
-Minden bizonnyal- válaszolta.
- Jajj mutatnom kell valamit.- mondtam izgatottan.Már alig várom, hogy lássa.
-Azt??- kérdezte Jake.
-igen.
-Na mutatsd már!!!! -sürgetett Lii.
Letettem a két kezem a földre, aztán hirtelen felemeltem.Erősen koncentráltam, hogy sikerüljön.A virágok és a fűszálak a magasba kúsztak és azt csinálták amit én akartam. A föld hullámzott alattunk, a fák pedig hajladoztak.Aztán hirtelen leengedtem a kezem és minden olyan volt, mint azelőtt.Jakenek és Lianának is tátva maradt a szája.
- Na ezt még nem csináltad.- mondta Jake nagyon nyelve.
-Hát... csak... improvizáltam.-mondtam az örömtől kicsattanva.Liana még mindig alig hitt a szemének.Szegényke kicsit leblokkolt XD
-Ezt...ezt...ezt...hogy ..csináltad?!?!- kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Pontosan nem tudom. De tudom irányítani a természetet. Szerintem ez is az egyik képességem.- mikor ezt mondtam egy fűszálat irányítottam fel és egy gyönyörű virág nyílt ki belőle.
-Neked is van ilyen erőd, szerintem.Az időjárás az.De ez persze csak elmélet még, majd leteszteljük.- mondtam mosolyogva.
-Hát persze, mindenképpen. -mondta Lii.- Lassan menni kéne. Alkonyodik.
-Tényleg.- mondta Jake.- Akkor ma 7-kor?!-kérdezte.
-Rendben, de hol?!-tanakodtam.
-Hmmmm...mondjuk itt. A sulinál tedd le a kocsit és gyalogolj ide.Itt találkozunk.-mondta.
-Oké- válaszoltam.
-Megtudhatnám miről van szó?!- kérdezte Lii kíváncsian.
-Hát mivel ma péntek van és ma sokáig kimaradhatunk otthonról, ezért úgy gondoltuk Jake-kel, hogy lemegyünk a partra.- mondtam megszeppenve.
-És én még is mit csinálok otthon egyedül?!- kérdezte felháborodva.
-.-" Te Paulnál alszol.- mondtam
-Ja tényleg.- mondta beismerve
- Oppá , oppá mi lesz ott. Hát nem alvás az biztos.- mondta Jake kacéran.Liivel egyszerre bokszoltunk bele Jake vállába.
- Áuuu. Ezt miért kaptam?!?!
-Mert te csak mindig arra tudsz gondolni.- mondtam lehetetlenül.
-Mindig- mondta Lii és megforgatta a szemét.
-Ha kérhetném ne turkálj a fejembe.- mondta Jake
-Nem direkt csinálom, csak úgy ordítanak a gondolataid. Ja és ha megkérhetnélek ameddig itt vagyok ne fantáziálj a testvéremről.- figyelmeztette Lii Jaket.Kikerekedett szemekkel nézetem Jakere, majd elpirultam.
-Menjünk, mert a végén anya nem enged el sehová.-szólalt meg Lii.
-Oké- mondtam és elbúcsúztunk egymástól. Liana elindult előre, hogy hagyjon nekünk Jakekel pár szabad percet még.Jake forró testével szorosan átölelt és egy vad szenvedélyes csókot hintett ajkaimra.Olyannyira kívántuk egymást, hogy az elválás maga volt a pokol.
-Ajj, abbahagynátok a nyalakodást?! mennünk kell.- ordította Lii.Mikor abbahagytuk mézédes csókunkat Jake ezt súgta a fülembe:
- Este nem menekülsz!!!- mondta kedvenc féloldalas mosolyommal.Rá mosolyogtam, ezzel válaszoltam. Még egy utolsó csókot leheltem puha ajkaira és már indultam is Lii után.Jake még utánunk nézett aztán elindult az ellenkező irányba.Amikor halló távolságon kívül kerültünk Jaketől Lii megszólalt.
-Mit csináltál Jakekel?!- kérdezte Liana.
-Semmit. Miért?!?!- kíváncsiskodtam.
- Mert őrülten szerelmes beléd és csak te jársz az eszébe...-mondta Lii mosolyogva.
Teljesen elpirultam és elmosolyodtam.Most igazán boldog voltam. Szeretem Jaket és ő is szeret engem. Beszálltunk a kocsiba és haza száguldottunk.
***************************
Sziasztok!!!Végre itt a következő rész:D Remélem tetszik és nem okoztam nagy csalódást. Tényleg sajnálom, hogy nem tudtam hozni új fejiket:((( Várom a komikat és hamarosan hozom a kövi részt.Lehet, hogy még ma:P:D
Pusziii: Dóri (Lana)
2010. július 23., péntek
Halihó:D
Tudom h rég hallottatok rólam és ezt nagyon sajnálom:(((Már 3 hónapja nincs gépem amitől meghalok. Nagyon ritkán fel tudok jönni a gépre egy barátom révén, de az az idő sajnos nem elég.Annyira szeretném veletek megosztani az új fejleményeket, de még egy kis ideig biztos nem tudok írni:( De viszont egy jó hírem akkor is van. A történetet már majdnem befejeztem.Mikor elvették a gépet nem bírtam ki h ne írjak ezért egy füzetbe elkezdtem folytatni. Most ott tartok, hogy a 3. füzetemet írom:D és egy új sztorit is elkezdtem már ami hasonlít az eddigihez.Remélem hamarosan újra rendszeresen tudok írni és remélem h figyelemmel foglyátok kísérni akkor is.Sajnos még nem tudok írni, de tényleg vhogy megpróbálok már hozni egy új fejit mert már én se bírom sokáig.Olyan rossz érzés h cserben hagytam a rendszeres olvasóimat és azokat akik nem voltak azok.Tényleg most már jó lenne egy gép h írjak. Remélem mindenkinek jól telik a nyár és jól szórakozik.
Ezer Puszii: Lana(Dóri):)
Tudom h rég hallottatok rólam és ezt nagyon sajnálom:(((Már 3 hónapja nincs gépem amitől meghalok. Nagyon ritkán fel tudok jönni a gépre egy barátom révén, de az az idő sajnos nem elég.Annyira szeretném veletek megosztani az új fejleményeket, de még egy kis ideig biztos nem tudok írni:( De viszont egy jó hírem akkor is van. A történetet már majdnem befejeztem.Mikor elvették a gépet nem bírtam ki h ne írjak ezért egy füzetbe elkezdtem folytatni. Most ott tartok, hogy a 3. füzetemet írom:D és egy új sztorit is elkezdtem már ami hasonlít az eddigihez.Remélem hamarosan újra rendszeresen tudok írni és remélem h figyelemmel foglyátok kísérni akkor is.Sajnos még nem tudok írni, de tényleg vhogy megpróbálok már hozni egy új fejit mert már én se bírom sokáig.Olyan rossz érzés h cserben hagytam a rendszeres olvasóimat és azokat akik nem voltak azok.Tényleg most már jó lenne egy gép h írjak. Remélem mindenkinek jól telik a nyár és jól szórakozik.
Ezer Puszii: Lana(Dóri):)
2010. május 4., kedd
9.fejezet- Szenvedélyek viharában (3.rész)
Farkasom lassan leereszkedett a földre velem, gyengéden fölém hajolt és úgy élveztük egymás "társaságát". Jake a fölsőmet gyűrte egyre feljebb, mikor észbekaptam, hogy mit is akarunk mi csinálni.
-Jake...Jake állj.-mondtam és letoltam magamról Jaket.-Figyelj, én még nem állok erre készen.-mondtam lehajtott fejjel.
-Semmi baj.Nem kell ha nem akarod.Addig várok ameddig csak akarod.-mondta édesen és megértően.Jake hanyatt feküdt én pedig mellé lekuporodtam.Fölkönyököltem és elkezdtem cirógatni izmos mellkasát.Egy kicsit beleborzongott, de láttam, hogy tetszik neki.
-Lenne egy kérdésem.- mondtam.
-Kérdezz bátran.-mondta.
-Hogy,....hogy lehetsz te farkas vagy inkább hogyan?-kérdeztem.
-Hát ez egy örökletes dolog. A falkában nem mindenki képes rá.Mi azért vagyunk vagy inkább létezünk, hogy megvédjük a várost és az embereket.
-De hát kiktől?-kérdeztem
-Lana erről nem igazán beszélhetek neked.
-Kérlek "kölyökkutya szemek"XD
-Najó egy kicsit, de nem sokat.Magadtól kell rájönnöd vagy valaki más elmondja majd.
-Mégis ki ha nem te?!?!
-Rendben.-adta be a derekát.-De egyezzünk meg, hogy nem mindent.
-Oké. Az is több, mint a semmi.
-Na szóval. Vannak a farkasok akik az igazi vér farkasoktól származnak. Erről már biztosan hallottál.
-ÖÖÖ... még nem.-ismertem be.
-Akkor elmondom.Van egy régi legenda ami a farkasokról és a különböző "varázslatos" lényekről szól. Vannak a melegek, vagyis mi akik a vér farkasoktól származnak. Vannak félvérek akik boszorkányok, varázslók és minden ilyen különleges képességű lények leszármazottjai.Vannak különleges képességeik, mint például neked a természet irányítása és a múltba látás.- világosított fel.
-Szóval Lianával félvérek vagyunk?!?!
-Lianának is vannak képességei? :O
-Igen, persze. Gondolatolvasás és az időjárás irányítása. Bár az utóbbi nem biztos csak megfigyeltem, hogy amikor szomorú borús az idő.Ma reggel meg fülig ért a szája álmában és hétágra sütött a nap mikor felkeltem.
-Lehet, hogy igazad van. De gondolat olvasó? Ez gáz. Vigyáznom kell mire gondolok a közelében. - mondta huncutul.
-ÚRISTEN!!!! A suli, teljesen kiment a fejemből.- tápászkodtam volna fel és rohantam volna vissza, ha Jake nem ránt vissza
-Nyugi. Kértem egy igazolást a titkárságról.Azt mondtam rosszul vagy, ezért hazaviszlek.-mondta mosolyogva.
-ó, köszi- mondtam hálálkodva.
-Nincs mit. Olyan sötét van nem? Hány óra lehet?
-Nem tudom, de nincs még sötét csak a fák elteakarják a napot.Várj, mindjárt világosabb lesz.- mondtam önelégülten.Felültem törökülésbe, letettem mindkét kezem a földre és becsuktam a szemem.Erősen koncentráltam, hogy a fák azt tegyék amit akarok.Éreztem, hogy Jake felkel és apró csókokat lehet a nyakamra és a vállamra.Nehéz volt úgy koncentrálni, hogy Jake puha szájával kényezteti a nyakam, de megpróbáltam.Igazából nem tudom még, hogy kell ezt csinálni elég új volt.
-Hát ezt meg, hogy csináltad??:O-kérdezte Jake.Éreztem a bőröm a nap meleg sugarait. Lassan kinyitottam a szemem, de elég kellemetlen volt, mert a nap elvakított. A szemem kicsit káprázott, de túlélem.A nap felmelegítette hideg testemet és csak úgy játszott a bőrömön.
-Az az én titkom- mondtam és kisgyerek módjára kinyújtottam a nyelvem.
-Na, de komolyan, ez annyira bizarr és persze tök jó.-mondta édesen.
-Hát ha tényleg tudni akarod. Csak meghértem a fákat, hogy menjenek arrébb az ágaikkal.
-Csak megkérted? Ennyi?- nézett meglepően.
-Aha. Mivel még nem tudom hogyan is kell ezt használni ez volt az első gondolatom.
-Hehehe- nevetett Jake.
-Hé, ne cikizz, még kezdő vagyok.- mondtam.
-Ilyenkor bezzeg előveszed a kislányt.-mondta nevetve és elkezdett csikizni.
-Jake.....Jake....hagyd abba.......nem bírom .....Jake kérlek.- mondtam könykicsordulva a sok nevetéstől.
-Jó rendben.- mondta és végre abba hagyta.Megint a fűbe feküdtünk és egymást néztük.Jake megsimította az arcomat forró ujjával.
-Miért vagy ilyen forró?Beteg vagy, vagy mi?- kérdeztem
-Nem. Ez olyan farkasos dolog.
-Ahha!!! És van ilyen félvéres dolog is?!?!- kérdeztem viccelődve.Ő is elmosolyodott.
-Nem tudom, ezt neked kell megtapasztalnod. - mondta.
- És te nem akarod megtapasztalni??-kérdeztem
- Dehogynem!!!Mindennél jobban!!!-mondta és a szája lefelé konyult...- Csak te nem akarod ....-folytatta.
**************************************-
bocs. de most csak ennyire volt időm:( nem sokára hozom a bővitett változatát.Sajna még mindig nincs gépem így elég nehezen tudok feltenni fejit:( Remélem tetszik és nem haragszotok annyira mert nem tudok rendszeresen hozni.Komizzatok ha van időtök.
SOK PUSZI: Lana
-Jake...Jake állj.-mondtam és letoltam magamról Jaket.-Figyelj, én még nem állok erre készen.-mondtam lehajtott fejjel.
-Semmi baj.Nem kell ha nem akarod.Addig várok ameddig csak akarod.-mondta édesen és megértően.Jake hanyatt feküdt én pedig mellé lekuporodtam.Fölkönyököltem és elkezdtem cirógatni izmos mellkasát.Egy kicsit beleborzongott, de láttam, hogy tetszik neki.
-Lenne egy kérdésem.- mondtam.
-Kérdezz bátran.-mondta.
-Hogy,....hogy lehetsz te farkas vagy inkább hogyan?-kérdeztem.
-Hát ez egy örökletes dolog. A falkában nem mindenki képes rá.Mi azért vagyunk vagy inkább létezünk, hogy megvédjük a várost és az embereket.
-De hát kiktől?-kérdeztem
-Lana erről nem igazán beszélhetek neked.
-Kérlek "kölyökkutya szemek"XD
-Najó egy kicsit, de nem sokat.Magadtól kell rájönnöd vagy valaki más elmondja majd.
-Mégis ki ha nem te?!?!
-Rendben.-adta be a derekát.-De egyezzünk meg, hogy nem mindent.
-Oké. Az is több, mint a semmi.
-Na szóval. Vannak a farkasok akik az igazi vér farkasoktól származnak. Erről már biztosan hallottál.
-ÖÖÖ... még nem.-ismertem be.
-Akkor elmondom.Van egy régi legenda ami a farkasokról és a különböző "varázslatos" lényekről szól. Vannak a melegek, vagyis mi akik a vér farkasoktól származnak. Vannak félvérek akik boszorkányok, varázslók és minden ilyen különleges képességű lények leszármazottjai.Vannak különleges képességeik, mint például neked a természet irányítása és a múltba látás.- világosított fel.
-Szóval Lianával félvérek vagyunk?!?!
-Lianának is vannak képességei? :O
-Igen, persze. Gondolatolvasás és az időjárás irányítása. Bár az utóbbi nem biztos csak megfigyeltem, hogy amikor szomorú borús az idő.Ma reggel meg fülig ért a szája álmában és hétágra sütött a nap mikor felkeltem.
-Lehet, hogy igazad van. De gondolat olvasó? Ez gáz. Vigyáznom kell mire gondolok a közelében. - mondta huncutul.
-ÚRISTEN!!!! A suli, teljesen kiment a fejemből.- tápászkodtam volna fel és rohantam volna vissza, ha Jake nem ránt vissza
-Nyugi. Kértem egy igazolást a titkárságról.Azt mondtam rosszul vagy, ezért hazaviszlek.-mondta mosolyogva.
-ó, köszi- mondtam hálálkodva.
-Nincs mit. Olyan sötét van nem? Hány óra lehet?
-Nem tudom, de nincs még sötét csak a fák elteakarják a napot.Várj, mindjárt világosabb lesz.- mondtam önelégülten.Felültem törökülésbe, letettem mindkét kezem a földre és becsuktam a szemem.Erősen koncentráltam, hogy a fák azt tegyék amit akarok.Éreztem, hogy Jake felkel és apró csókokat lehet a nyakamra és a vállamra.Nehéz volt úgy koncentrálni, hogy Jake puha szájával kényezteti a nyakam, de megpróbáltam.Igazából nem tudom még, hogy kell ezt csinálni elég új volt.
-Hát ezt meg, hogy csináltad??:O-kérdezte Jake.Éreztem a bőröm a nap meleg sugarait. Lassan kinyitottam a szemem, de elég kellemetlen volt, mert a nap elvakított. A szemem kicsit káprázott, de túlélem.A nap felmelegítette hideg testemet és csak úgy játszott a bőrömön.
-Az az én titkom- mondtam és kisgyerek módjára kinyújtottam a nyelvem.
-Na, de komolyan, ez annyira bizarr és persze tök jó.-mondta édesen.
-Hát ha tényleg tudni akarod. Csak meghértem a fákat, hogy menjenek arrébb az ágaikkal.
-Csak megkérted? Ennyi?- nézett meglepően.
-Aha. Mivel még nem tudom hogyan is kell ezt használni ez volt az első gondolatom.
-Hehehe- nevetett Jake.
-Hé, ne cikizz, még kezdő vagyok.- mondtam.
-Ilyenkor bezzeg előveszed a kislányt.-mondta nevetve és elkezdett csikizni.
-Jake.....Jake....hagyd abba.......nem bírom .....Jake kérlek.- mondtam könykicsordulva a sok nevetéstől.
-Jó rendben.- mondta és végre abba hagyta.Megint a fűbe feküdtünk és egymást néztük.Jake megsimította az arcomat forró ujjával.
-Miért vagy ilyen forró?Beteg vagy, vagy mi?- kérdeztem
-Nem. Ez olyan farkasos dolog.
-Ahha!!! És van ilyen félvéres dolog is?!?!- kérdeztem viccelődve.Ő is elmosolyodott.
-Nem tudom, ezt neked kell megtapasztalnod. - mondta.
- És te nem akarod megtapasztalni??-kérdeztem
- Dehogynem!!!Mindennél jobban!!!-mondta és a szája lefelé konyult...- Csak te nem akarod ....-folytatta.
**************************************-
bocs. de most csak ennyire volt időm:( nem sokára hozom a bővitett változatát.Sajna még mindig nincs gépem így elég nehezen tudok feltenni fejit:( Remélem tetszik és nem haragszotok annyira mert nem tudok rendszeresen hozni.Komizzatok ha van időtök.
SOK PUSZI: Lana
2010. április 13., kedd
Hali mindenkinek!
Sajna még mindig nincs gépem most is csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy tudok írni.
A történetet persze tovább írom ahogy mindig.Már két füzet majdnem betelt, nagyon előre tartok. A többiek szerint akik már olvasták nagyon jó lett:)
Sajnos még nem tudom mikor hozom a következő fejezetet,de egy ideig még biztos nem:(
Annyira jó lenne ha feltudnám tenni, mert nagyon adok a véleményetekre.
Köszönöm mindenkinek aki végig mellettem volt és tényleg sajnálom, hogy még nem tudtam hozni.
Ígérem valahogy megpróbálok legalább egy fejezetet feltenni.
Puszii: Lana
Sajna még mindig nincs gépem most is csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy tudok írni.
A történetet persze tovább írom ahogy mindig.Már két füzet majdnem betelt, nagyon előre tartok. A többiek szerint akik már olvasták nagyon jó lett:)
Sajnos még nem tudom mikor hozom a következő fejezetet,de egy ideig még biztos nem:(
Annyira jó lenne ha feltudnám tenni, mert nagyon adok a véleményetekre.
Köszönöm mindenkinek aki végig mellettem volt és tényleg sajnálom, hogy még nem tudtam hozni.
Ígérem valahogy megpróbálok legalább egy fejezetet feltenni.
Puszii: Lana
2010. április 6., kedd
Második díj:DD
Díj
1.) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogjukat)!
2.) Tedd ki a logót a blogodra!
3.) Írj magadról 7 dolgot!
4.) Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5.) Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról
1.) Nagyon szépen köszönöm Alice és Annácska!!!:)
http://zoeblack-alice.blogspot.com
2.) megtörtént:D
3.)
1.Imádok írni és zenét hallgatni, szerintem nem is tudnék nélkülük élni:)
2.Nagyon szeretek a barátaimmal lenni:P(L)
3.Én egy életvidám, nevetni szerető lány vagyok.
4. Kicsit akaratos és sértődékeny vagyok, de ezen próbálok javítani:)
5.Hobbik:írás, éneklés, táncolás, teniszezés és zongorázás
6. Szabadidőmben alszok, eszek és írok:P
7.Imádom a többiek blogjait olvasni:)(L)
4.)
1.Liana (http://stormoftears.blogspot.com)
2.Liana (http://newcullen.blogspot.com)
3. Vivika95 (http:http://renesmeestory.blogspot.com)
4. Betti (http://renesmeestory.blogspot.com)
5. Szosza914 (http://writerblogfantasy.blogspot.com)
6. Hencii (http://nessiestory-byhencii.blogspot.com)
7. Dzsenni (http://beckyfanfiction.blogspot.com)
5.) megvan:)
2010. március 26., péntek
Sajnálatos hír
Van egy rossz hírem:( sajnos elromlott a gépem, úgyhogy legalább egy hétig nem tudok új részt hozni:( nagyon sajnálom tényleg. Nekem is nagyon rossz hisz annyira szeretek írni. Ameddig nem leszek kérlek titeket nagyon jó lenne ha a 20 rendszeres olvasót elérném. Ezért kérlek szóljatok ismerőseiteknek, barátaitoknak az oldalról. Köszönöm:D Ha végre majd jó lesz a gépem ígérem hozom a kövi részeket. Már előre megírtam őket csak fel kell ,majd tennem őket:) Megértéseteket köszönöm:)
sok Puszii: Lana
sok Puszii: Lana
2010. március 22., hétfő
Köszi:D
DÍJ
DíjEz egy blogger díj. A szabályok a következők:
1)ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2)a logót kirakom a blogomba.
3)a szabályzatot kirakom a blogomba.
4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7)betartom a szabályokat.
Akiknek küldöm:http://beckyfanfiction.blogspot.com/
http://renesmeeandjacoblovestory.blogspot.com/
http://nessiestory-byhencii.blogspot.com
http://cullen-black.blogspot.com/
most csak 4 embernek adok, mert sajnos akiknek akartam adni azoknak már adtak:PXD
Teszt:
Név: Danics Dóra
Becenév: Dd(dédé) vagy Lana
Lakhely: Magyarország, Budapest
születési hely: Kiskunfélegyháza
Magasság: 166 cm
Névnap: február 6.
foglalkozás: tanuló
Testvér: sajnos nincs:'(
anyanyelv: magyar
beszélt nyelvek: magyar, angol és egy kicsit olaszul is tudok:)
gyűjtemények: sokmindenXD
cipőméret: 38-39
iskola: Hunyadi Mátyás Általános Iskola
osztály: 8.m
kedvencek: Twilight Saga, jó könyvek, filmek és még sok minden:D
hobby: ÍRÁS, barátokkal lenni(L):), zenehallgatás, teniszezés, blogok olvasása:P
zsebpénz: változóXD
kívánság: húú....abból van egy pár:P de most leginkább az, hogy felvegyenek a választott gimibe:)
álom: egyszer szeretnék befutni híres énekesnőként:) de író vagy divattervező is szívesen lennék:)
szerencseszám: 3,4,12
szeretnék találkozni: először is Taylor Lautner-rel:P(L) és az összes twilight-os szereplővel:D ezenkívül pár hírességgel, de leginkább Dzsennivel és a többi blogíróval és olvasóval szeretnék találkozni:)
A díjat Lilitől kaptam 2010.03.22-én.Nagyon, nagyon szépen köszönöm , még most is alig bírom elhinni:) Nagyon hálás vagyok.:)
2010. március 21., vasárnap
8.fejezet: Szenvedélyek viharában (2. rész)
-Kérlek hagyjatok békén.- mondtam sírva.
Rohantam a parkoló felé, de mivel nem akartam kocsival menni ezért a suli melletti erdőbe futottam.
Egyre beljebb mentem már a sulit se láttam, de nem is baj.Előttem nem láttam semmit csak fákat.Nagyon furcsa érzésem volt. Olyan volt mintha a fák mondani akarnának valamit.Szép lassan kullogtam előre nem is nagyon néztem merre megyek, de egyszer csak megpillantottam egy csodaszép tisztást.Szebbnél szebb virágok pompáztak különböző színekben. Nagyon megnyugtatott ez a látvány, de sajnos még mindig nem tudtam elfelejteni az előbbieket.Leültem a fűbe a gyönyörű lila virágok közé kicsit lenyugodni.Megtöröltem ázott szemeimet.Egy könnycsepp még kibuggyant szememből, végig gördült az arcomon és leesett egy fűszálra.Láttam, hogy a fűszál elkezd mozogni.
-Nyugi Lana.Csak képzelődsz.-mondtam magamnak.
De nem.Tényleg mozgott.Hirtelen felkaptam a kezem és a fűszál utána ment.Elkezdtem hadonászni minden felé a kezemmel és a valami csoda folytán azt tette amit én akartam.Megpróbáltam kéz nélkül, úgyis sikerült.
Nem tudtam elképzelni mitől lehet ez az egész.Csak arra tudtam gondolni biztos összefügg a múltba látásommal.Még mindig próbálgattam az 'erőmet'.
-Ez lehetséges?- kérdeztem hangosan magamtól.Sokáig kísérleteztem még az erőmmel, mikor megelégeltem a fűszálat és egy fával próbálkoztam meg.
-Ha egy fűszállal megy akkor egy fával is megy.-mondtam.Erősen koncentráltam igaz nem nagyon tudtam, hogy is működik, de bejött.A fa azt tette amit én akartam.Ide-oda mozgott, szétnyílt, hullámzott, bármit amit elképzeltem megcsinált.Fantasztikus érzés volt irányítani a természetet.Bármivel próbáltam, földdel, virággal ugyanez történt.Olyan volt mintha hangokat hallottam volna.
-"A természet hangja"- mondtam magamba.Odamentem a fához és gyengéden megérintettem.Láttam mi történt eddig vele és éreztem mit érez most.Képek sora játszódott le bennem.Láttam mikor még csak egy kis fa volt, amikor belevágtak a törzsébe és amikor majdnem kiszáradt.Nagyon kedves fa volt, tudom ez furán hangzik, de mintha kommunikálnánk egymással.Sajnos egy hang zökkentett ki.
-Jön valaki-jelezte a föld.Megfordultam és Jakekel találtam szembe magam.Összegörnyedtem és elkezdtem sírni.Jake odafutott hozzám és átölelt. Nagyon jól esett forró érintése, és igazából hiányzott.
-Jake én....-dadogtam sírva.
-Shhhhh.....Nyugi nincs semmi baj. Éreztem, hogy van valami titkod.-mondta kedvesen.
-De Jake azt se tudom mi történik velem vagy, hogy miért vagyok képes ilyen dolgokra és ráadásul hogyan.mondtam sírva.
-Nyugi, majd én mindent elmesélek- mondta édesen -De ha már én tudom a te titkod akkor te is tudd meg az enyémet. - mondta és befutott a bokrok közé. Hirtelen egy hatalmas farkas lépett ki a fék sűrűje közül. Szemeim elkerekedtek és ijedten néztem az óriási farkast. Láttam valami nyugodtságot szemeiben.Megpróbáltam nyugodtnak tűnni. A kezeimet bundája felé nyújtottam. Ahogy megérintettem selymes bundáját megláttam Jaket ahogy átalakul valamivé, akkor láttam meg, hogy farkassá. Ő A FARKAS?!?!?!
-Te egy farkas vagy?!?!-kérdeztem meglepetten. Jake csak nyüszített egyet amit igennek vettem. Közelebb mentem hozzá, átöleltem és arcomat beletemettem puha bundájába és odasúgtam neki.
-Örülök, hogy elmondtad.-mondtam mosolyogva. Válaszul dörmölt egyet. 1 pillanat sem telt el, de Jake már ember formájában állt előttem. Egész teste meztelen volt. Én úgy elpirultam, mint még soha. Gyorsan elfordultam.
-1 pillanatot kérek.....-mondta Jake. Hallottam ahogy felvesz egy nadrágot."Akkor azért volt a farkas lábához kötve egy nadrág...!" Mire visszafordultam már rajta volt a nadrág ..... szerencsére!!! Még mindig tetőtől talpig vörös lehettem, mert Jake közelebb jött és megsimogatta az arcomat.
-Nyugi, még eleget fogsz látni...-mondta huncutul elmosolyodva.
-De...én...ööö....szóval.....-dadogtam. Még mindig ideges voltam.
-Ó, csak nem meglepődtél?!-vigyorgott.
-Én , ugyan nem, ....-hazudtam és próbáltam magabiztos lenni.
-De bizony...-cirógatta arcomat.
-Én már láttam, szóval nem volt új ....-na ezen a hazugságon még én is meglepődtem. ÚÚ.., igazi kamugép lettem.
-Jólvan akkor, te kis érett nő...-majd közelebb húzott magához. Az arcomon éreztem bódító lehelletét, hallottam ahogy a szíve egyre hevesebben kezd verni. Teste az enyémhez simult, forró bőre épphogy nem égetett. Egyik keze a derekamon nyugodott, mintha nem akarna soha elengedi, másik kezével arcomat cirógatta, majd az államat megfogta, lassan felemelte és egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra. Már elakarta venni édes száját a enyémről, de én nem akartam, ezért szenvedélyesen visszacsókoltam. Jake nem ellenkezett, sőt még jobban elkezdte kényeztetni ajkaimat. A derekamon lévő kezével még közelebb húzott magához és a másik kezét is odatette, én pedig a nyakába tettem mindkét kezem. Csak akkor hagytuk abba vad, szenvedélyes csókunkat ha levegőt kellett vennünk. Nagyon boldog voltam most, már a veszekedés sem érdekelt, csak Jaket akartam. Jake óvatosan felemelt a talajról, a lábaimat a dereka körül átkulcsoltam. A szoknyám fentebb csúszott, mint eddig volt. Farkasom lassan leereszkedett a földre velem, gyengéden fölém hajolt és úgy élveztük egymás "társaságát". Jake a fölsőmet gyűrte egyre feljebb, mikor észbekaptam, hogy mit is akarunk mi csinálni.
**********************************
Nagyon sajnálom, hogy késtem, és sajnálom, hogy ilyen rövid lett. A kövi hosszabb lesz;)
Remélem tetszett ez a rész:P Bevallom nekem ez az egyik kedvencem:P
Szükségem lesz 5 komira, hogy hozhassam a következőt.
Ha megvan az 5 komi már azon a napon vagy másnap felteszem a kövit:D
Köszönöm, hogy olvassátok a sztorimat:)
Puszii:Lana
Rohantam a parkoló felé, de mivel nem akartam kocsival menni ezért a suli melletti erdőbe futottam.
Egyre beljebb mentem már a sulit se láttam, de nem is baj.Előttem nem láttam semmit csak fákat.Nagyon furcsa érzésem volt. Olyan volt mintha a fák mondani akarnának valamit.Szép lassan kullogtam előre nem is nagyon néztem merre megyek, de egyszer csak megpillantottam egy csodaszép tisztást.Szebbnél szebb virágok pompáztak különböző színekben. Nagyon megnyugtatott ez a látvány, de sajnos még mindig nem tudtam elfelejteni az előbbieket.Leültem a fűbe a gyönyörű lila virágok közé kicsit lenyugodni.Megtöröltem ázott szemeimet.Egy könnycsepp még kibuggyant szememből, végig gördült az arcomon és leesett egy fűszálra.Láttam, hogy a fűszál elkezd mozogni.
-Nyugi Lana.Csak képzelődsz.-mondtam magamnak.
De nem.Tényleg mozgott.Hirtelen felkaptam a kezem és a fűszál utána ment.Elkezdtem hadonászni minden felé a kezemmel és a valami csoda folytán azt tette amit én akartam.Megpróbáltam kéz nélkül, úgyis sikerült.
Nem tudtam elképzelni mitől lehet ez az egész.Csak arra tudtam gondolni biztos összefügg a múltba látásommal.Még mindig próbálgattam az 'erőmet'.
-Ez lehetséges?- kérdeztem hangosan magamtól.Sokáig kísérleteztem még az erőmmel, mikor megelégeltem a fűszálat és egy fával próbálkoztam meg.
-Ha egy fűszállal megy akkor egy fával is megy.-mondtam.Erősen koncentráltam igaz nem nagyon tudtam, hogy is működik, de bejött.A fa azt tette amit én akartam.Ide-oda mozgott, szétnyílt, hullámzott, bármit amit elképzeltem megcsinált.Fantasztikus érzés volt irányítani a természetet.Bármivel próbáltam, földdel, virággal ugyanez történt.Olyan volt mintha hangokat hallottam volna.
-"A természet hangja"- mondtam magamba.Odamentem a fához és gyengéden megérintettem.Láttam mi történt eddig vele és éreztem mit érez most.Képek sora játszódott le bennem.Láttam mikor még csak egy kis fa volt, amikor belevágtak a törzsébe és amikor majdnem kiszáradt.Nagyon kedves fa volt, tudom ez furán hangzik, de mintha kommunikálnánk egymással.Sajnos egy hang zökkentett ki.
-Jön valaki-jelezte a föld.Megfordultam és Jakekel találtam szembe magam.Összegörnyedtem és elkezdtem sírni.Jake odafutott hozzám és átölelt. Nagyon jól esett forró érintése, és igazából hiányzott.
-Jake én....-dadogtam sírva.
-Shhhhh.....Nyugi nincs semmi baj. Éreztem, hogy van valami titkod.-mondta kedvesen.
-De Jake azt se tudom mi történik velem vagy, hogy miért vagyok képes ilyen dolgokra és ráadásul hogyan.mondtam sírva.
-Nyugi, majd én mindent elmesélek- mondta édesen -De ha már én tudom a te titkod akkor te is tudd meg az enyémet. - mondta és befutott a bokrok közé. Hirtelen egy hatalmas farkas lépett ki a fék sűrűje közül. Szemeim elkerekedtek és ijedten néztem az óriási farkast. Láttam valami nyugodtságot szemeiben.Megpróbáltam nyugodtnak tűnni. A kezeimet bundája felé nyújtottam. Ahogy megérintettem selymes bundáját megláttam Jaket ahogy átalakul valamivé, akkor láttam meg, hogy farkassá. Ő A FARKAS?!?!?!
-Te egy farkas vagy?!?!-kérdeztem meglepetten. Jake csak nyüszített egyet amit igennek vettem. Közelebb mentem hozzá, átöleltem és arcomat beletemettem puha bundájába és odasúgtam neki.
-Örülök, hogy elmondtad.-mondtam mosolyogva. Válaszul dörmölt egyet. 1 pillanat sem telt el, de Jake már ember formájában állt előttem. Egész teste meztelen volt. Én úgy elpirultam, mint még soha. Gyorsan elfordultam.
-1 pillanatot kérek.....-mondta Jake. Hallottam ahogy felvesz egy nadrágot."Akkor azért volt a farkas lábához kötve egy nadrág...!" Mire visszafordultam már rajta volt a nadrág ..... szerencsére!!! Még mindig tetőtől talpig vörös lehettem, mert Jake közelebb jött és megsimogatta az arcomat.
-Nyugi, még eleget fogsz látni...-mondta huncutul elmosolyodva.
-De...én...ööö....szóval.....-dadogtam. Még mindig ideges voltam.
-Ó, csak nem meglepődtél?!-vigyorgott.
-Én , ugyan nem, ....-hazudtam és próbáltam magabiztos lenni.
-De bizony...-cirógatta arcomat.
-Én már láttam, szóval nem volt új ....-na ezen a hazugságon még én is meglepődtem. ÚÚ.., igazi kamugép lettem.
-Jólvan akkor, te kis érett nő...-majd közelebb húzott magához. Az arcomon éreztem bódító lehelletét, hallottam ahogy a szíve egyre hevesebben kezd verni. Teste az enyémhez simult, forró bőre épphogy nem égetett. Egyik keze a derekamon nyugodott, mintha nem akarna soha elengedi, másik kezével arcomat cirógatta, majd az államat megfogta, lassan felemelte és egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra. Már elakarta venni édes száját a enyémről, de én nem akartam, ezért szenvedélyesen visszacsókoltam. Jake nem ellenkezett, sőt még jobban elkezdte kényeztetni ajkaimat. A derekamon lévő kezével még közelebb húzott magához és a másik kezét is odatette, én pedig a nyakába tettem mindkét kezem. Csak akkor hagytuk abba vad, szenvedélyes csókunkat ha levegőt kellett vennünk. Nagyon boldog voltam most, már a veszekedés sem érdekelt, csak Jaket akartam. Jake óvatosan felemelt a talajról, a lábaimat a dereka körül átkulcsoltam. A szoknyám fentebb csúszott, mint eddig volt. Farkasom lassan leereszkedett a földre velem, gyengéden fölém hajolt és úgy élveztük egymás "társaságát". Jake a fölsőmet gyűrte egyre feljebb, mikor észbekaptam, hogy mit is akarunk mi csinálni.
**********************************
Nagyon sajnálom, hogy késtem, és sajnálom, hogy ilyen rövid lett. A kövi hosszabb lesz;)
Remélem tetszett ez a rész:P Bevallom nekem ez az egyik kedvencem:P
Szükségem lesz 5 komira, hogy hozhassam a következőt.
Ha megvan az 5 komi már azon a napon vagy másnap felteszem a kövit:D
Köszönöm, hogy olvassátok a sztorimat:)
Puszii:Lana
2010. március 12., péntek
7.fejezet: Szenvedélyek viharában (1. rész)
-Ti meg mi a francot csináltok?!?!-kérdezte Liana csodálkozva, de közben düh forrt benne. Joshsal ledermedve álltunk és Lianát néztük.
Ez nem az amire gondolsz.-mondtam elvörösödve Lianának.
-Akkor mégis micsoda?!?-kérdezte bosszúsan.
-Nekem szerintem mennem kéne.-mondta Josh zavartan.
-Miért?-kérdeztem szomorúan.
-Édesanyátok hevesen igyekszik fel a lépcsőn.-mondta.
-De jó, már csak ő hiányzott.-mondtam.-valaki adna valamit amit magamra húzhatok?-kérdeztem.
-Nekem így is jó vagy.-mondta Josh incselkedve, de mire kimondta volna Liana már oda is dobott egy törcsit nekem.Gyorsan magam köré csavartam és eltávolodtam egy kicsit Joshtól.
-Ez baj. Anya arra kíváncsi miért ordítoztunk.-közölte Liana velünk.
-Hazudjatok.-mondta Josh.-De ezt te honnan tudod?-kérdezte kíváncsian Josh.
-Hosszú lenne elmondani és most nincs rá idő.-mondta Liana.
-Még jó, hogy hazudunk, azt mégse mondhatjuk, hogy egy fiú miatt aki itt volt a szobánkba.-mondtam.
Már hallottuk, hogy anya a fordulóba van.
-ÖÖ....szerintem én most megyek.-mondta Josh.
-Oké. Majd holnap találkozunk.-mondtam szomorúan.Josh közelebb lépett hozzám és egy egy szenvedélyes csókot lehet ajkamra.Olyan volt mint a mennyország, csak sajnos rövid.:P
-ÁUUUU.-ordítottam fel azonnal mézédes csókom után.Joshnak nyoma veszett mire kimondtam ezt a fájdalmas szót, de mintha egy halk kuncogást hallottam volna a távolból. Az a fájdalom onnan jött, hogy Liana megvágta a lábam egy borotvával.
-Ezt miért kellett?-kérdeztem fájdalmasan.
-Nem jutott más az eszembe.-mondta.-Most ülj le!!!!-parancsot rám.Gyorsan lehuppantam vérző lábammal az ágyra.Mikor letettem magam abban a pillanatban lépett be anya.
-Hát itt meg mi folyik????-kérdezte anya aggodalmasan.
-Semmi anya.Csak Liana megvágta véletlen a lábam borotvával...... ez az én szerencsém.-mondtam szemforgatva és közben Lianára néztem.
-Nem úgy volt, hogy Pauléknál alszol?-kérdezte anya Lianától.
-De. De mivel ma csütörtök van úgy döntöttem, hogy inkább ma még Lanával vagyok és holnap alszom Paulnál.-mondta Liana.
-Rendben van.-mondta anya beletörődve, hogy pici lánya már nagy lányXD-Lana te meg egy sebtapasszal ragaszd be a lábad gyorsan. A végén még elvérzel.-mondta gúnyosan kuncogva.
-Okéééé.-mondtam grimaszolva, de elröhögtem magam.-De anya ez olyan szívás, mert holnap szoknyába szerettem volna menni a a suliba, de egy ilyen csúnyasággal nem mehetek abba.-mondtam duzzogva.
-Nyugi kicsim, biztos elfog múlni holnapra.-mondta anya.
-Remélem is.-mondtam.
-Na jó lányok irány az ágy, holnap még iskola van.-mondta anya.
-Jó mindjárt, de én még elmegyek letusolni.-mondta Liana.
-Jó, de utána neked is irány az ágy.-közölte vele anya.
-Oké.-mondta Liana.
Anya távozott a szobából, Liana pedig elindult a fürdő felé. Egyszerre csukták be az ajtót. Egyedül maradtam a szobába. Odamentem az éjjeli szekrényemhez, elővettem egy sebtapaszt és beragasztottam a lábam. Gyorsan belebújtam a pizsimbe és belefeküdtem pihe-puha ágyamba.Nagyon fáradt voltam. Szerintem rögtön elaludtam, mert nem emlékszem Liana mikor jött ki a fürdőből. Nagyon jó álmom volt. Joshsal álmodtam. Édes álmomból a nap vakító sugarai keltettek fel. Ránéztem az órára láttam, hogy még csak fél 6 van. Liana mosolyogva aludt, ezért úgy döntöttem nagyon csendben végzem teendőimet nehogy véletlen felkeltsem. Szép lassan kikászálódtam az ágyból és halk léptekkel elindultam a fürdő felé.Lezuhanyoztam, közben megmostam a hajam.Mikor végeztem szépen kifésültem és megszárítottam hosszú barna fürtjeimet.Amikor a tükörbe néztem egy boldog arc nézett vissza rám.Csak akkor vettem észre, hogy dúdolok.
"Mi bajom van nekem?"- kérdeztem magamtól és akkor hirtelen beugrott a tegnap este.Önkéntelenül a lábamhoz kaptam. Levettem a sebtapaszt és láttam, hogy nyoma sincs a vágásnak.Ennek örültem, mert így felmerül az a tény is, hogy tényleg szoknyába megyek.Kivasaltam a hajam, lealapóztam az arcom, kihúztam a szemem fekete szem ceruzával és egy kis fehér szemhéj festéket tettem még rá. Kimentem a fürdőből és láttam, hogy Liana még mindig durmol. Az órára pillantottam és láttam, hogy negyed 7 van. Bármennyire is fájt a szívem fel kellett kellett keltenem Lianát.Lábujjhegyen odaosontam az ágyához és elkezdtem keltegetni.
-Tesó, tesó kelj fel. A végén még elkésünk.-ugrattam egy picit.Válasz nem érkezett ezért mégegyszer megpróbáltam.
-Liana kelj már fel.-mondtam neki kicsit hangosabban.
-Ajj Ana hagyj még egy kicsit álomvilágban.-mondta nyűgösen.
-Nem lehet, muszáj felkelned.-mondtam, de erre a válasza az volt, hogy magára húztam a takarót-.-"
-Ha nem kelsz fel magadtól, akkor majd a hideg víz fel kelt.-mondtam és már indultam is a fürdőbe egy pohár vízért. Gyorsan teliengedtem egy poharat vízzel és egy szemvillanás alatt az ágyánál teremtem. Már éppen önteni akartam a vizet mikor felpattant a szeme és felugrott az ágyról.
-Nyugi hugi nem kell a víz már fenn vagyok- mondta álmosan és elindult a fürdő felé.Kinéztem az ablakon, hogy tényleg olyan szép idő van-e, mint kora reggel.A nap csak úgy örömtáncot járt az arcomon, csiklandoztam a meleg sugarak.Elindultam a gardrób felé és kivettem azokat a cuccokat amiket felveszek. Már a fürdőben tudtam mit fogok ma húzni.Egy rövid fehér farmerszoknyára esett a választásom, hozzá egy kék toppot és egy kék balerinacipőt húztam.Kiegészítőnek egy szívalakú ezüst medálos nyakláncot és hozzá tartozó karkötőt húztam. Háromnegyed 7 volt.Liana végre kijött a fürdőből. Ő egy fehér csőgatyát húzott egy
lila toppal és egy lila magassarkúval.Kiegészítőnek egy fehér nyakláncot és hozzátartozó karkötőt húzott.
-De csini vagy.- jegyezte meg.
-Köszönöm, te se vagy semmi- mondtam mosolyogva.Lerohantunk a lépcsőn és a konyhába igyekeztünk. Mivel már majdnem 7 óra volt nem volt időnk megreggelizni. Mindketten korán akartunk ma beérni a suliba ezért siettünk.Nyomtunk egy-egy puszit anyu arcára és már rohantunk is a kocsihoz.Csak a kocsiba jutott eszünkbe, hogy nincs nálunk a táska úgyhogy gyorsan visszarohantunk felkaptuk a táskánkat és egy-egy gyümölcsöt, hogy ne haljunk éhen.Liana gyorsan vezetett, hamar odaértünk a sulihoz. A kocsiban végig Josh járt az eszembe. Minden porcikámmal őt akartam."Miket beszélsz Lana hisz Jake is ott van."-mondtam magamba.Olyan nehéz ez az egész.De most leginkább a tegnapi dolog foglalkoztat most.Hogy tud Josh olyan gyors lenni? és miért nehéz neki ha velem van.Ezt nem értem, de más is feltűnt. A bőre jéghideg és falfehér, ha a közelemben van ellenállhatatlan.Úgy döntöttem ma elé állok és megkérdezem tőle mi ez az egész. Végre odaértünk a sulihoz. Lianával egy szót se szóltunk egymáshoz az út alatt, úgy láttam ő is erősen gondolkodik valamin. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a suli felé. Hallottam, hogy egy meleg hang a nevet ordítja.
Jake volt az.
-Szia.- mondta széles vigyorral az arcán.
-Szia.-mondtam.
-Liana nyugodtan menj, innen átveszem.-mondta Jake huncut mosollyal.Liana bólintott egyet és elment.
-Mizus?- kérdeztem Jaket.
-Semmi különös.Csak arra gondoltam, ha esetleg van kedved, délután lemehetnénk a partra.-mondta.
-Persze. Szívesen mennék.-mondtam boldogan.
-Oké. Akkor ebéd után indulunk.Itt talizzunk.-mondta.
-Rendben.-válaszoltam.Most nagyon boldog voltam, hogy Jakekel leszek ma.Eldöntöttem, hogy ma egész nap leginkább Jakekel fogok foglalkozni, igaz nem kerülhetem el Josht.
Elindultunk az első órára. Miközben a folyosókon mentünk Jake megjegyezte, hogy milyen csinos vagyok.Nagyon jól esett ezt hallani, főleg tőle. Az első órám fizika volt, sajnos. Valahogy sose jöttem ki jól a fizikával. Egyedül azért volt jó, mert Jakekel voltam. Nem tudom mi történik velem,de ha Jakekel vagyok minden pecben ölelném és csókolnám, de ha Joshsal vagyok nála is ezt érzem. Megszólalt az a borzalmas hang amit nagyon utálok.Becsöngettek. Mrs. Brown belépett a terembe és ez volt az első mondata.
-Gyerekek ma felelések lesznek egész órán.-mondta. Az egész osztály egyszerre mondta azt a bizonyos 'ó'-t.Mindenki gyorsan elővette a könyvét és a füzetét és azt bogarászták.Már óra vége felé jártunk.Szerencsére én nem feleltem, de Jake igen. Egész jól tudta így 4-est kapott.Mikor vége lett az órának elindultunk az ajtó felé. Jake morgott egyet amit kicsit furcsáltam, de mikor láttam, hogy az ajtó mellett támaszkodik valaki megértettem miért csinálta. Imádkoztam, hogy ne Josh legyen, de ő volt. Bármennyire is szeretem most Jakekel akartam lenni. Amikor Josh meglátott tátva maradt a szája.
-Csukd be a szád a végén még egy légy belerepül.-mondtam nevetve.
-Bocsi, csak...lélegzetelállító vagy.- mondta.
-Köszi. -mondtam elpirulva.Láttam, hogy Jake ökölbe szórítja a kezét, Josh is úgy tett.Próbáltam megnyugtatni őket.
-Fiúk kérlek ne csináljátok ezt.- mondtam kérlelve.
-Jó, de csak miattad.- mondta Jake.- de ha megláttlak ezzel a vérszopó mellett legszívesebben széttépném.-mondta dühösen.
-Nyugi rühes korcs ugyanezt érzem.- mondta Josh.
-Kit neveztél te rühes korcsnak te vérszopó?-kérdezte Jake most már támadásra készen.
-Téged.- mondta Josh. Már majd nem egymásnak ugrottak mikor közbeléptem.
-Elég legyen már!!!Én ezt nem bírom tovább. Így is olyan nehéz nekem, hiszen teljes szívemből szeretlek mindkettőtöket, de még jobban megnehezíti a dolgom, hogy ti így veszekedtek.-mondtam sírva. A fejemet lehajtottam, hogy véletlen se lássák meg a könnyeim. Jake megsimogatta a kezem ami jól esett, de most nem akartam, hogy bárki hozzám érjen. Nem bírtam tovább hallgatni ezt a kínos csöndet. A sírést még mindig nem tudtam abbahagyni így sírva elrohantam.Hallottam, hogy utánam kiabálnak és elkezdenek jönni utánam, de szóltam nekik.
-Kérlek hagyjatok békén.- mondtam sírva.
Rohantam a parkoló felé, de mivel nem akartam kocsival menni ezért a suli melletti erdőbe futottam.
*******************************
Bocs, hogy ilyen sokára hoztam csak nagyon elvoltam foglalva.Remélem tetszik:) Ha minden jól megy hétvégén hozom a kövit;)Szeretnék kérni legalább 5 komit, hogy tudjam, hogy van aki olvassa a sztorit.Ha meg van az 5 akkor hozom a kövi részt:DAddig is jó olvasást.Pusziii
Ez nem az amire gondolsz.-mondtam elvörösödve Lianának.
-Akkor mégis micsoda?!?-kérdezte bosszúsan.
-Nekem szerintem mennem kéne.-mondta Josh zavartan.
-Miért?-kérdeztem szomorúan.
-Édesanyátok hevesen igyekszik fel a lépcsőn.-mondta.
-De jó, már csak ő hiányzott.-mondtam.-valaki adna valamit amit magamra húzhatok?-kérdeztem.
-Nekem így is jó vagy.-mondta Josh incselkedve, de mire kimondta volna Liana már oda is dobott egy törcsit nekem.Gyorsan magam köré csavartam és eltávolodtam egy kicsit Joshtól.
-Ez baj. Anya arra kíváncsi miért ordítoztunk.-közölte Liana velünk.
-Hazudjatok.-mondta Josh.-De ezt te honnan tudod?-kérdezte kíváncsian Josh.
-Hosszú lenne elmondani és most nincs rá idő.-mondta Liana.
-Még jó, hogy hazudunk, azt mégse mondhatjuk, hogy egy fiú miatt aki itt volt a szobánkba.-mondtam.
Már hallottuk, hogy anya a fordulóba van.
-ÖÖ....szerintem én most megyek.-mondta Josh.
-Oké. Majd holnap találkozunk.-mondtam szomorúan.Josh közelebb lépett hozzám és egy egy szenvedélyes csókot lehet ajkamra.Olyan volt mint a mennyország, csak sajnos rövid.:P
-ÁUUUU.-ordítottam fel azonnal mézédes csókom után.Joshnak nyoma veszett mire kimondtam ezt a fájdalmas szót, de mintha egy halk kuncogást hallottam volna a távolból. Az a fájdalom onnan jött, hogy Liana megvágta a lábam egy borotvával.
-Ezt miért kellett?-kérdeztem fájdalmasan.
-Nem jutott más az eszembe.-mondta.-Most ülj le!!!!-parancsot rám.Gyorsan lehuppantam vérző lábammal az ágyra.Mikor letettem magam abban a pillanatban lépett be anya.
-Hát itt meg mi folyik????-kérdezte anya aggodalmasan.
-Semmi anya.Csak Liana megvágta véletlen a lábam borotvával...... ez az én szerencsém.-mondtam szemforgatva és közben Lianára néztem.
-Nem úgy volt, hogy Pauléknál alszol?-kérdezte anya Lianától.
-De. De mivel ma csütörtök van úgy döntöttem, hogy inkább ma még Lanával vagyok és holnap alszom Paulnál.-mondta Liana.
-Rendben van.-mondta anya beletörődve, hogy pici lánya már nagy lányXD-Lana te meg egy sebtapasszal ragaszd be a lábad gyorsan. A végén még elvérzel.-mondta gúnyosan kuncogva.
-Okéééé.-mondtam grimaszolva, de elröhögtem magam.-De anya ez olyan szívás, mert holnap szoknyába szerettem volna menni a a suliba, de egy ilyen csúnyasággal nem mehetek abba.-mondtam duzzogva.
-Nyugi kicsim, biztos elfog múlni holnapra.-mondta anya.
-Remélem is.-mondtam.
-Na jó lányok irány az ágy, holnap még iskola van.-mondta anya.
-Jó mindjárt, de én még elmegyek letusolni.-mondta Liana.
-Jó, de utána neked is irány az ágy.-közölte vele anya.
-Oké.-mondta Liana.
Anya távozott a szobából, Liana pedig elindult a fürdő felé. Egyszerre csukták be az ajtót. Egyedül maradtam a szobába. Odamentem az éjjeli szekrényemhez, elővettem egy sebtapaszt és beragasztottam a lábam. Gyorsan belebújtam a pizsimbe és belefeküdtem pihe-puha ágyamba.Nagyon fáradt voltam. Szerintem rögtön elaludtam, mert nem emlékszem Liana mikor jött ki a fürdőből. Nagyon jó álmom volt. Joshsal álmodtam. Édes álmomból a nap vakító sugarai keltettek fel. Ránéztem az órára láttam, hogy még csak fél 6 van. Liana mosolyogva aludt, ezért úgy döntöttem nagyon csendben végzem teendőimet nehogy véletlen felkeltsem. Szép lassan kikászálódtam az ágyból és halk léptekkel elindultam a fürdő felé.Lezuhanyoztam, közben megmostam a hajam.Mikor végeztem szépen kifésültem és megszárítottam hosszú barna fürtjeimet.Amikor a tükörbe néztem egy boldog arc nézett vissza rám.Csak akkor vettem észre, hogy dúdolok.
"Mi bajom van nekem?"- kérdeztem magamtól és akkor hirtelen beugrott a tegnap este.Önkéntelenül a lábamhoz kaptam. Levettem a sebtapaszt és láttam, hogy nyoma sincs a vágásnak.Ennek örültem, mert így felmerül az a tény is, hogy tényleg szoknyába megyek.Kivasaltam a hajam, lealapóztam az arcom, kihúztam a szemem fekete szem ceruzával és egy kis fehér szemhéj festéket tettem még rá. Kimentem a fürdőből és láttam, hogy Liana még mindig durmol. Az órára pillantottam és láttam, hogy negyed 7 van. Bármennyire is fájt a szívem fel kellett kellett keltenem Lianát.Lábujjhegyen odaosontam az ágyához és elkezdtem keltegetni.
-Tesó, tesó kelj fel. A végén még elkésünk.-ugrattam egy picit.Válasz nem érkezett ezért mégegyszer megpróbáltam.
-Liana kelj már fel.-mondtam neki kicsit hangosabban.
-Ajj Ana hagyj még egy kicsit álomvilágban.-mondta nyűgösen.
-Nem lehet, muszáj felkelned.-mondtam, de erre a válasza az volt, hogy magára húztam a takarót-.-"
-Ha nem kelsz fel magadtól, akkor majd a hideg víz fel kelt.-mondtam és már indultam is a fürdőbe egy pohár vízért. Gyorsan teliengedtem egy poharat vízzel és egy szemvillanás alatt az ágyánál teremtem. Már éppen önteni akartam a vizet mikor felpattant a szeme és felugrott az ágyról.
-Nyugi hugi nem kell a víz már fenn vagyok- mondta álmosan és elindult a fürdő felé.Kinéztem az ablakon, hogy tényleg olyan szép idő van-e, mint kora reggel.A nap csak úgy örömtáncot járt az arcomon, csiklandoztam a meleg sugarak.Elindultam a gardrób felé és kivettem azokat a cuccokat amiket felveszek. Már a fürdőben tudtam mit fogok ma húzni.Egy rövid fehér farmerszoknyára esett a választásom, hozzá egy kék toppot és egy kék balerinacipőt húztam.Kiegészítőnek egy szívalakú ezüst medálos nyakláncot és hozzá tartozó karkötőt húztam. Háromnegyed 7 volt.Liana végre kijött a fürdőből. Ő egy fehér csőgatyát húzott egy
lila toppal és egy lila magassarkúval.Kiegészítőnek egy fehér nyakláncot és hozzátartozó karkötőt húzott.
-De csini vagy.- jegyezte meg.
-Köszönöm, te se vagy semmi- mondtam mosolyogva.Lerohantunk a lépcsőn és a konyhába igyekeztünk. Mivel már majdnem 7 óra volt nem volt időnk megreggelizni. Mindketten korán akartunk ma beérni a suliba ezért siettünk.Nyomtunk egy-egy puszit anyu arcára és már rohantunk is a kocsihoz.Csak a kocsiba jutott eszünkbe, hogy nincs nálunk a táska úgyhogy gyorsan visszarohantunk felkaptuk a táskánkat és egy-egy gyümölcsöt, hogy ne haljunk éhen.Liana gyorsan vezetett, hamar odaértünk a sulihoz. A kocsiban végig Josh járt az eszembe. Minden porcikámmal őt akartam."Miket beszélsz Lana hisz Jake is ott van."-mondtam magamba.Olyan nehéz ez az egész.De most leginkább a tegnapi dolog foglalkoztat most.Hogy tud Josh olyan gyors lenni? és miért nehéz neki ha velem van.Ezt nem értem, de más is feltűnt. A bőre jéghideg és falfehér, ha a közelemben van ellenállhatatlan.Úgy döntöttem ma elé állok és megkérdezem tőle mi ez az egész. Végre odaértünk a sulihoz. Lianával egy szót se szóltunk egymáshoz az út alatt, úgy láttam ő is erősen gondolkodik valamin. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a suli felé. Hallottam, hogy egy meleg hang a nevet ordítja.
Jake volt az.
-Szia.- mondta széles vigyorral az arcán.
-Szia.-mondtam.
-Liana nyugodtan menj, innen átveszem.-mondta Jake huncut mosollyal.Liana bólintott egyet és elment.
-Mizus?- kérdeztem Jaket.
-Semmi különös.Csak arra gondoltam, ha esetleg van kedved, délután lemehetnénk a partra.-mondta.
-Persze. Szívesen mennék.-mondtam boldogan.
-Oké. Akkor ebéd után indulunk.Itt talizzunk.-mondta.
-Rendben.-válaszoltam.Most nagyon boldog voltam, hogy Jakekel leszek ma.Eldöntöttem, hogy ma egész nap leginkább Jakekel fogok foglalkozni, igaz nem kerülhetem el Josht.
Elindultunk az első órára. Miközben a folyosókon mentünk Jake megjegyezte, hogy milyen csinos vagyok.Nagyon jól esett ezt hallani, főleg tőle. Az első órám fizika volt, sajnos. Valahogy sose jöttem ki jól a fizikával. Egyedül azért volt jó, mert Jakekel voltam. Nem tudom mi történik velem,de ha Jakekel vagyok minden pecben ölelném és csókolnám, de ha Joshsal vagyok nála is ezt érzem. Megszólalt az a borzalmas hang amit nagyon utálok.Becsöngettek. Mrs. Brown belépett a terembe és ez volt az első mondata.
-Gyerekek ma felelések lesznek egész órán.-mondta. Az egész osztály egyszerre mondta azt a bizonyos 'ó'-t.Mindenki gyorsan elővette a könyvét és a füzetét és azt bogarászták.Már óra vége felé jártunk.Szerencsére én nem feleltem, de Jake igen. Egész jól tudta így 4-est kapott.Mikor vége lett az órának elindultunk az ajtó felé. Jake morgott egyet amit kicsit furcsáltam, de mikor láttam, hogy az ajtó mellett támaszkodik valaki megértettem miért csinálta. Imádkoztam, hogy ne Josh legyen, de ő volt. Bármennyire is szeretem most Jakekel akartam lenni. Amikor Josh meglátott tátva maradt a szája.
-Csukd be a szád a végén még egy légy belerepül.-mondtam nevetve.
-Bocsi, csak...lélegzetelállító vagy.- mondta.
-Köszi. -mondtam elpirulva.Láttam, hogy Jake ökölbe szórítja a kezét, Josh is úgy tett.Próbáltam megnyugtatni őket.
-Fiúk kérlek ne csináljátok ezt.- mondtam kérlelve.
-Jó, de csak miattad.- mondta Jake.- de ha megláttlak ezzel a vérszopó mellett legszívesebben széttépném.-mondta dühösen.
-Nyugi rühes korcs ugyanezt érzem.- mondta Josh.
-Kit neveztél te rühes korcsnak te vérszopó?-kérdezte Jake most már támadásra készen.
-Téged.- mondta Josh. Már majd nem egymásnak ugrottak mikor közbeléptem.
-Elég legyen már!!!Én ezt nem bírom tovább. Így is olyan nehéz nekem, hiszen teljes szívemből szeretlek mindkettőtöket, de még jobban megnehezíti a dolgom, hogy ti így veszekedtek.-mondtam sírva. A fejemet lehajtottam, hogy véletlen se lássák meg a könnyeim. Jake megsimogatta a kezem ami jól esett, de most nem akartam, hogy bárki hozzám érjen. Nem bírtam tovább hallgatni ezt a kínos csöndet. A sírést még mindig nem tudtam abbahagyni így sírva elrohantam.Hallottam, hogy utánam kiabálnak és elkezdenek jönni utánam, de szóltam nekik.
-Kérlek hagyjatok békén.- mondtam sírva.
Rohantam a parkoló felé, de mivel nem akartam kocsival menni ezért a suli melletti erdőbe futottam.
*******************************
Bocs, hogy ilyen sokára hoztam csak nagyon elvoltam foglalva.Remélem tetszik:) Ha minden jól megy hétvégén hozom a kövit;)Szeretnék kérni legalább 5 komit, hogy tudjam, hogy van aki olvassa a sztorit.Ha meg van az 5 akkor hozom a kövi részt:DAddig is jó olvasást.Pusziii
2010. március 10., szerda
jó hír:)
Ezen a hétvégén már biztos hozok új részeket.Sajnos a sok tanulás és a szóbeli elvette az időmet.Holnap lesz az utolsó szóbelim, de utána egyből neki állok és begépelem az új részeket.Lianával már jócskán előre mentünk és szerintem nagyon jó lett.Lehet, hogy már pénteken felteszem az új részt:) de ha nem akkor a hétvégén biztos.
Puszi
Puszi
2010. február 25., csütörtök
Sajnálatos hír
Bocsi, de most körülbelül március 12-ig nem biztos, hogy tudok új részt hozni.Sajnos most vannak a szóbelik amik elveszik minden időmet.Nagyon szeretnék nektek új részeket hozni, de sajnos most nem tudok. Remélem megértitek.Addig is drukkoljatok nekem a szóbeliken.Köszönöm.(L):)
UI:ha vége ennek az egésznek ígérem nagyon jó részeket hozok, hozunk Lianaval.
UI:ha vége ennek az egésznek ígérem nagyon jó részeket hozok, hozunk Lianaval.
2010. február 17., szerda
Köszönöm
Az utolsó két fejezetet Noémi=Liana tette fel.Nagyon szépen köszönöm.Nekem tuti nem lett volna időm feltenni kettőt.Örülök, hogy az én barátnőm, mert mindenben számíthatok rá és most nagyon hálás vagyok neki.Igaz, hogy együtt találtuk ki a történetet, de most ő tette fel ezért most neki köszönjétek.:)Köszönöm
6.fejezet: Választás...
Már a harmadik óra is eltelt. Az első napon a szünet után, elég jó volt eddig. Még nem történt semmi rossz, semmi jó. Eddig minden átlagos és normális. EDDIG...
- Mi lesz a következő órád? - kérdezte egy lágy hang mögöttem.
- Ööö, tesi. - válaszoltam.
- Kár nekem angol...akkor majd később találkozunk. - majd ismét elviharzott Josh mellőlem.
- Szia édesem! - mondta Jake majd átkarolt. ölelését leráztam magamról.
- Szia Jake. - mondtam.
- Emlékszel mit beszéltük meg? - a verekedés óta lenyugodott, jót tett ez a két hét szünet, mindannyiunknak.
- Igen. - lesütött szemmel sétált tovább mellettem.
- Köszönöm. - mondtam.
- Milyen órád lesz? - kérdeztem.
- Tesi, neked?
- Nekem is. - majd elmosolyodtam.
Mindketten elmentünk átöltözni. Bementünk a torna terembe és elkezdődött az óra. Hirtelen megpillantottam Josh.
- Szia...hát te?! - kérdeztem meglepetten.
- Szia, hát angolom lenne, de Mr.Beaker azt mondta, hogy túl sokan vannak angolon, ezért felajánlkoztam, hogy majd én lemegyek tesire. Szívesen vagyok veled.
- Kedves vagy. Köszönöm. - majd mosolyogtam. Számmal köldtem egy puszit Josh felé jelezve hálámat.
Jake olyan szomorún nézett, igazságtalan vagyok vele szemben. A szívem majd megszakadt gyötrődő arca láttán. Megpróbálltam álcázni szenvedésemet, ezért odamentem pár csajszihoz. Párat már név szerint ismerek, sőőt már nagyon jóó barátnők vagyunk. Jessica Stone és Amy More.
láttam röpi közben, hogy Josh és Jake is engem néz. Nagyon jólesett, de majd megszakadt a szívem, hogy választanom kell közöttük. A nap többi része úgy telt, hogy vagy Jakkel vagy Joshsal voltam. Nagyon megkedveltem Josht, kedves, udvarias, nagyon cuki és oda figyel rám. Néha jobb vele beszélgetni mint Jakkel. Az szünetet Lianával töltöttem és kiderült, hogy Jareddel elég jól kijönnek. Elég fura helyzetben voltunk. Úgy éreztem, hogy a szívem kiugrik. Nem tudom, hogy melyikőjüket szeretem jobban. Még nem kell, de lassan eljön az idő, hogy döntsek. A következő órám biosz volt, de előtte még át kellett gyorsan öltöznöm, mert még mindig tesi cuccban voltam. elindultam az öltöző felé, amikor megláttam Jaket és Josh a falnak támaszodva. Mintha veszekednének, vagy szóban gyilkolják egymást...nem tudom. Nem volt valami szép látvány.
- Fiúk! Menjetek öltözni a végén még lekésitek a kövi órátokat. - mondtam.
- Kössz, hogy szóltál. - mondta Josh.
Gyorsan bementem az öltözőbe. eszembe jutott, hogy mennyire igazságtalan voltam Jakkel szemben, úgyhogy elhatázotam, hogy mostantól nyitott leszek mindenra. Najóó azért mindenre nem, "ARRA" azért nem de másra igen. Magamra kaptam a ruháimat és kibontottam a hajamat. Amikor kiléptem az öltöző ajtaján láttam, hogy Jake és Josh vár valamire.
- Mire vártok? - kérdeztem.
- Rád. - mondta Jake és átkarolt. Ránéztem Jake-re és tudta, hogy mire gondolok. Levette a kezét rólam. Mintha Josh kuncogott volna. Tudom, hogy megfogadtam nyitott leszek, de ezt még meg kell szoknom. Joshsal elindultunk az óránkra, de Jake visszahúzott. Josh nem vette észre.
- Vigyázz magadra kérlek. - mondta és hallatszott hangjában az őszinte aggodalom.
Nem értettem mire céloz ezzel, de bólintottam. Még nyomtam egy gyors puszit az arcára, ami láthatólag felvidította. Jake elment én pedig odarohantam Joshhoz.
- Na és miről beszéltetek Jakkel? - kérdeztem.
- Nem fontos. - mondta.
- Este ráérsz? - kérdezte.
- Miért?
- Elmehetnénk valahova. - mosolyodott el.
- Sajnos nem jó. Anya befogott házimunkára. De máskor szívesen elmennék. - mondtam.
- Megbeszéljük...- mondta szomorúan. Hirtelen a melléhez szorított és homlokon csókolt. Mire kinyitottam a szemem már nem volt ott. EZ IJESZTŐ.....
....de hát együtt van óránt, akkorminek búcsúzott el? Vagy nem is búcsúzott, hanem csak kimutatta irántam érzett érzelmeit, de mégsem akarta látni, hogy-hogy reagálok. Nem értem őt. Beléptem az osztályterembe és láttam, hogy nincs a megszokott helyén. Biztos csak késik....vagy nem....de nem. Egész órán csak a hűlt helyét bámultam. Nagyon szomorú lettem. Lehet, hogy azért nem jött be, mert nem megyek el vele ma este? Hogy lehetek ennyire hülye? Miért üldözöm folyton azokat el, akiket szeretek. Miért kellett ilyennek születnem. Amikor vége lett az órának, szomorúan ballagtam ki a teremből. Láttam, hogy az ajtóban valaki áll. Jake volt az.
- Szia kislány... - mondta mosolyogva.
- Kislány?!?! Jake....van nevem is!!! - mondtam dühösen és lekezelően. Nem szándékosan, de most ilyen volt a hangulatom. Nem akartam megbántani.
- Bocsi, bocsi, bocsi...csak szomorúnak látszol és fel akartalak vidítani..... - mentegetőzött.
- Jake...én kérek bocsánatot. Nem vagyok most formában, ilyenkor mindenkivel ilyen bunkó vagyok. Nagyon sajnálom. Kezével legyintett, hogy semmi baj.
- Amúgy miért jöttél elém? - kérdeztem.
- Ma már nem lesz több óránk együtt, és mivel ma nem megyek ebédelni, mamár nem találkozunk...gondoltam elbúcsúzom. - mondta szomorúan.
- Miért nem jössz kajálni?
- Dolgom van apámmal.
- Jaa, értem. - mondtam szomorúan. Nem volt valami jó kedvem. Josh is elment, most Jake is elmegy...
- Nyugi, holnap találkozunk - huncutan mosolygott. Egyik ujjával felemellte az állam, így a szemébe néztem. Adott egy szájrapuszit, ami most nagyon jólesett. Forró ajkai megnyugtatták lelkemet egy kis időre.
- Oké. - mosolyogtam. Hirtelen már nem is láttam Jake-et. Újra űr keletkezett szívem helyén. Nincsenek itt azok akiket szeretek. Amikor már közeledett a nap vége és épp az ebédlő felé vánszorogtam. Tudtam, hogy se Jake, se Josh nem lesz ot, de automatikusan körbenéztem. Igazam lett, nem voltak ott. Megláttam Lianat az egyik asztalnál, Paul társaságában. Paul szemében csak úgy szikrázott az imádat, a szerelem. Hírtelen rámtört a sírhatnék és a rosszúllét. Úgy döntöttem inkább hazamegyek. Nem akartam elvinni Liana kocsiját szó nélkül, nem akartam őt is magamra haragítani, ezért gyalog indultam el. Nem volt túl messze a sulitól a házunk. Kocsival 15-20perc, gyalog 30-40perc. Jótt tett a séta, legalább kicsit kiszellőzött a fejem. Már majdnem otthon voltam, amikor észrevettem mennyire elhanyagoltan néznek kia virágok. Nem értem, hogy ez, hogy lehet, amikor még ma reggel azt néztem milyen szépek anya virágai. Végre hazaértem. Becsaptam magam mögött az ajtót és felszaladtam a lépcsőn a szobámba. Szerencsére nem volt itthon senki. Ledőltem az ágyra és csak sírtam, sírtam, sírtam és sírtam. Nem tudom miért, csak valahogy jól esett. Elaludtam és csak 4 órakor ébredtem fel, amikor pityegett a telefonom. Liana volt az, SMS-t küldött.
Szijjó. Ma Pauléknál alszom. ;) (*kacsintósfej*) Mondd meg anyunak. Hogy-hogy ma olyan hamar elmentél? szrtlk pusssz.
Szia. Nem volt kedvem maradni. Legyen szép estéd ;) Aztán védekezni :P pusziii Ja igen, lécci reggel gyere értem.
Most már tényleg szomorú voltam. Azt hittem ha hazajön Liana tudok vele majd beszélni. Hallottam, hogy anya hazajött. Lassan levánszorogtam a lépcsőn és szóltam anyának, hogy Ana ma Pauléknál alszik. Csak egy kicsit hisztizett, de ahhoz képest nagyon jól fogadta. Átmentem a konyhába és kivettem az egyik szekrényből egy egész doboz müzlit. Vissza ballagtam, most már a müzlis doboz társaságában. Leültem egy kicsit tanulni, de abbahagytam, mert csöppet sem volt a könyvek felett bambulni. Megint eldőltem az ágyamon és bekapcsoltam az IPodomat. Megint elaludtam, de csak 2 órát. Amikor kinyitottam a szemem nagyon megijedtem. Egy alakot pillantottam meg, a fotel mellett. Felakartam ugrani az ágamból, de egyszer csak ott termett mellettem és visszanyomott. érintése jéghideg volt, ismerős. Ahogy a hold megvilágította arcát, rögtön felismertem a rejtélyes idegent...Josh volt az. Egyből a nyakába vetettem maga. Újból sírni kezdtem, de csak az örömkönnyek hullottak a szememből.
- Ennyire hiányoztam?! - kérdezte huncut mégis gúnyos mosollyal.
Beleboxoltam a vállába és válaszoltam.
- Nem tudod elképzelni mennyire... - vörös szemem áztatta pólóját, végül elengedtem.
- Nem baj, ha most elmegyek zuhanyozni? - ez meg milyen kérdés? Itt van Josh és te zuhanyozni mész Lana... jézusom!
- Persze.
- Ugye itt leszel mire visszajövök? - kérdeztem.
- Igen. Mindenképp! - mosolyodott el.
Bementem a fürdőbe, de láttam, hogy kinn hagytam a mamuszomat, ezért vissza mentem érte.
- Segítsek? - kérdezte huncutan és most előszőr olyan sármos és szexi volt a holdfényben mint még eddig soha.
- Ahha....álmodozz csak! - kacsintottam rá. Egy szempillantás alatt ott termett mellettem.
- Ez nem volt vicces. Nem tudod, hogy mennyire kívánlak. És ez így egyre nehezebb. - mondta majd szenvedélyesen megcsókolt. Amikor vége lett mézédes csókunknak, elindultam a fürdő felé.
- Már megint menekülsz? - kérdezte édesen.
- Nem, még mindig csak zuhanyozni megyek.
- Mindjárt jövök - mondta, és már el is tűnt. Nem értettem miről beszélt. Anya éppen benyitott.
- Fürödni mész? - kérdezte. A szemébe néztem.
- Aha... - mondtam. Anya arcára aggodalom ült ki.
- Kicsim, mi a baj, sírtál?! - kérdezte aggódóan.
- Hááát... - sütöttem le szemeimet. - .....fiúk. - mondtam halkan.
- Drágaságom, nekem bármit elmondhatsz, ugye tudod? - kérdezte majd átölelt.
- Majd máskor... - és elindultam a fürdő felé. Anya kiment a szobából és hallottam, ahogy lemegy a lépcsőn és bekapcsolja a TV-t. Bementem a fürdőbe és megnyitottam a meleg vizes csapot, és forró vizet engedtem magamra, és újra elkezdtem sírni. Kopogtatást hallottam, ezért a vizet gyorsan elzártam és magamra tekertem egy törölközőt. Hát mit nem mondjak én is ezt a kis falat törölközőt hoztam be. Épp hogy takart.
Kiléptem az ajtón és jéghideg karok ölelésében találtam magam. Nem esett jól a forró víz után a jéghideg, de nem érdekelt, vágytam Josh ölelésére. Josh hátralépett és huncutul elmosolyodott.
- Hááát...ellenállhatatlan vagy...nem tudom, hogy bírta ki ennyi ideig Jake. - mondta mosolyogva.
Ahogy meghallottam a mondat végét, teli lettem dühvel és teljes erőmből ellöktem magamtól.
- Miért kell ezt a szép pillanatot elrontani.... - dühöngtem. Ahogy ellöktem a Josht a törölközőt nem volt mi tartsa, ígyhát lecsúszott rólam. A fejem búbjától a lábujjam hegyéig elvörösödtem szégyenemben. Nem akartam, hogy Josh meglásson, ezért gyorsan odabújtam hozzá, addig sem lát. Hirtelen kivágódott az ajtó és Liana elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Mi lesz a következő órád? - kérdezte egy lágy hang mögöttem.
- Ööö, tesi. - válaszoltam.
- Kár nekem angol...akkor majd később találkozunk. - majd ismét elviharzott Josh mellőlem.
- Szia édesem! - mondta Jake majd átkarolt. ölelését leráztam magamról.
- Szia Jake. - mondtam.
- Emlékszel mit beszéltük meg? - a verekedés óta lenyugodott, jót tett ez a két hét szünet, mindannyiunknak.
- Igen. - lesütött szemmel sétált tovább mellettem.
- Köszönöm. - mondtam.
- Milyen órád lesz? - kérdeztem.
- Tesi, neked?
- Nekem is. - majd elmosolyodtam.
Mindketten elmentünk átöltözni. Bementünk a torna terembe és elkezdődött az óra. Hirtelen megpillantottam Josh.
- Szia...hát te?! - kérdeztem meglepetten.
- Szia, hát angolom lenne, de Mr.Beaker azt mondta, hogy túl sokan vannak angolon, ezért felajánlkoztam, hogy majd én lemegyek tesire. Szívesen vagyok veled.
- Kedves vagy. Köszönöm. - majd mosolyogtam. Számmal köldtem egy puszit Josh felé jelezve hálámat.
Jake olyan szomorún nézett, igazságtalan vagyok vele szemben. A szívem majd megszakadt gyötrődő arca láttán. Megpróbálltam álcázni szenvedésemet, ezért odamentem pár csajszihoz. Párat már név szerint ismerek, sőőt már nagyon jóó barátnők vagyunk. Jessica Stone és Amy More.
láttam röpi közben, hogy Josh és Jake is engem néz. Nagyon jólesett, de majd megszakadt a szívem, hogy választanom kell közöttük. A nap többi része úgy telt, hogy vagy Jakkel vagy Joshsal voltam. Nagyon megkedveltem Josht, kedves, udvarias, nagyon cuki és oda figyel rám. Néha jobb vele beszélgetni mint Jakkel. Az szünetet Lianával töltöttem és kiderült, hogy Jareddel elég jól kijönnek. Elég fura helyzetben voltunk. Úgy éreztem, hogy a szívem kiugrik. Nem tudom, hogy melyikőjüket szeretem jobban. Még nem kell, de lassan eljön az idő, hogy döntsek. A következő órám biosz volt, de előtte még át kellett gyorsan öltöznöm, mert még mindig tesi cuccban voltam. elindultam az öltöző felé, amikor megláttam Jaket és Josh a falnak támaszodva. Mintha veszekednének, vagy szóban gyilkolják egymást...nem tudom. Nem volt valami szép látvány.
- Fiúk! Menjetek öltözni a végén még lekésitek a kövi órátokat. - mondtam.
- Kössz, hogy szóltál. - mondta Josh.
Gyorsan bementem az öltözőbe. eszembe jutott, hogy mennyire igazságtalan voltam Jakkel szemben, úgyhogy elhatázotam, hogy mostantól nyitott leszek mindenra. Najóó azért mindenre nem, "ARRA" azért nem de másra igen. Magamra kaptam a ruháimat és kibontottam a hajamat. Amikor kiléptem az öltöző ajtaján láttam, hogy Jake és Josh vár valamire.
- Mire vártok? - kérdeztem.
- Rád. - mondta Jake és átkarolt. Ránéztem Jake-re és tudta, hogy mire gondolok. Levette a kezét rólam. Mintha Josh kuncogott volna. Tudom, hogy megfogadtam nyitott leszek, de ezt még meg kell szoknom. Joshsal elindultunk az óránkra, de Jake visszahúzott. Josh nem vette észre.
- Vigyázz magadra kérlek. - mondta és hallatszott hangjában az őszinte aggodalom.
Nem értettem mire céloz ezzel, de bólintottam. Még nyomtam egy gyors puszit az arcára, ami láthatólag felvidította. Jake elment én pedig odarohantam Joshhoz.
- Na és miről beszéltetek Jakkel? - kérdeztem.
- Nem fontos. - mondta.
- Este ráérsz? - kérdezte.
- Miért?
- Elmehetnénk valahova. - mosolyodott el.
- Sajnos nem jó. Anya befogott házimunkára. De máskor szívesen elmennék. - mondtam.
- Megbeszéljük...- mondta szomorúan. Hirtelen a melléhez szorított és homlokon csókolt. Mire kinyitottam a szemem már nem volt ott. EZ IJESZTŐ.....
....de hát együtt van óránt, akkorminek búcsúzott el? Vagy nem is búcsúzott, hanem csak kimutatta irántam érzett érzelmeit, de mégsem akarta látni, hogy-hogy reagálok. Nem értem őt. Beléptem az osztályterembe és láttam, hogy nincs a megszokott helyén. Biztos csak késik....vagy nem....de nem. Egész órán csak a hűlt helyét bámultam. Nagyon szomorú lettem. Lehet, hogy azért nem jött be, mert nem megyek el vele ma este? Hogy lehetek ennyire hülye? Miért üldözöm folyton azokat el, akiket szeretek. Miért kellett ilyennek születnem. Amikor vége lett az órának, szomorúan ballagtam ki a teremből. Láttam, hogy az ajtóban valaki áll. Jake volt az.
- Szia kislány... - mondta mosolyogva.
- Kislány?!?! Jake....van nevem is!!! - mondtam dühösen és lekezelően. Nem szándékosan, de most ilyen volt a hangulatom. Nem akartam megbántani.
- Bocsi, bocsi, bocsi...csak szomorúnak látszol és fel akartalak vidítani..... - mentegetőzött.
- Jake...én kérek bocsánatot. Nem vagyok most formában, ilyenkor mindenkivel ilyen bunkó vagyok. Nagyon sajnálom. Kezével legyintett, hogy semmi baj.
- Amúgy miért jöttél elém? - kérdeztem.
- Ma már nem lesz több óránk együtt, és mivel ma nem megyek ebédelni, mamár nem találkozunk...gondoltam elbúcsúzom. - mondta szomorúan.
- Miért nem jössz kajálni?
- Dolgom van apámmal.
- Jaa, értem. - mondtam szomorúan. Nem volt valami jó kedvem. Josh is elment, most Jake is elmegy...
- Nyugi, holnap találkozunk - huncutan mosolygott. Egyik ujjával felemellte az állam, így a szemébe néztem. Adott egy szájrapuszit, ami most nagyon jólesett. Forró ajkai megnyugtatták lelkemet egy kis időre.
- Oké. - mosolyogtam. Hirtelen már nem is láttam Jake-et. Újra űr keletkezett szívem helyén. Nincsenek itt azok akiket szeretek. Amikor már közeledett a nap vége és épp az ebédlő felé vánszorogtam. Tudtam, hogy se Jake, se Josh nem lesz ot, de automatikusan körbenéztem. Igazam lett, nem voltak ott. Megláttam Lianat az egyik asztalnál, Paul társaságában. Paul szemében csak úgy szikrázott az imádat, a szerelem. Hírtelen rámtört a sírhatnék és a rosszúllét. Úgy döntöttem inkább hazamegyek. Nem akartam elvinni Liana kocsiját szó nélkül, nem akartam őt is magamra haragítani, ezért gyalog indultam el. Nem volt túl messze a sulitól a házunk. Kocsival 15-20perc, gyalog 30-40perc. Jótt tett a séta, legalább kicsit kiszellőzött a fejem. Már majdnem otthon voltam, amikor észrevettem mennyire elhanyagoltan néznek kia virágok. Nem értem, hogy ez, hogy lehet, amikor még ma reggel azt néztem milyen szépek anya virágai. Végre hazaértem. Becsaptam magam mögött az ajtót és felszaladtam a lépcsőn a szobámba. Szerencsére nem volt itthon senki. Ledőltem az ágyra és csak sírtam, sírtam, sírtam és sírtam. Nem tudom miért, csak valahogy jól esett. Elaludtam és csak 4 órakor ébredtem fel, amikor pityegett a telefonom. Liana volt az, SMS-t küldött.
Szijjó. Ma Pauléknál alszom. ;) (*kacsintósfej*) Mondd meg anyunak. Hogy-hogy ma olyan hamar elmentél? szrtlk pusssz.
Szia. Nem volt kedvem maradni. Legyen szép estéd ;) Aztán védekezni :P pusziii Ja igen, lécci reggel gyere értem.
Most már tényleg szomorú voltam. Azt hittem ha hazajön Liana tudok vele majd beszélni. Hallottam, hogy anya hazajött. Lassan levánszorogtam a lépcsőn és szóltam anyának, hogy Ana ma Pauléknál alszik. Csak egy kicsit hisztizett, de ahhoz képest nagyon jól fogadta. Átmentem a konyhába és kivettem az egyik szekrényből egy egész doboz müzlit. Vissza ballagtam, most már a müzlis doboz társaságában. Leültem egy kicsit tanulni, de abbahagytam, mert csöppet sem volt a könyvek felett bambulni. Megint eldőltem az ágyamon és bekapcsoltam az IPodomat. Megint elaludtam, de csak 2 órát. Amikor kinyitottam a szemem nagyon megijedtem. Egy alakot pillantottam meg, a fotel mellett. Felakartam ugrani az ágamból, de egyszer csak ott termett mellettem és visszanyomott. érintése jéghideg volt, ismerős. Ahogy a hold megvilágította arcát, rögtön felismertem a rejtélyes idegent...Josh volt az. Egyből a nyakába vetettem maga. Újból sírni kezdtem, de csak az örömkönnyek hullottak a szememből.
- Ennyire hiányoztam?! - kérdezte huncut mégis gúnyos mosollyal.
Beleboxoltam a vállába és válaszoltam.
- Nem tudod elképzelni mennyire... - vörös szemem áztatta pólóját, végül elengedtem.
- Nem baj, ha most elmegyek zuhanyozni? - ez meg milyen kérdés? Itt van Josh és te zuhanyozni mész Lana... jézusom!
- Persze.
- Ugye itt leszel mire visszajövök? - kérdeztem.
- Igen. Mindenképp! - mosolyodott el.
Bementem a fürdőbe, de láttam, hogy kinn hagytam a mamuszomat, ezért vissza mentem érte.
- Segítsek? - kérdezte huncutan és most előszőr olyan sármos és szexi volt a holdfényben mint még eddig soha.
- Ahha....álmodozz csak! - kacsintottam rá. Egy szempillantás alatt ott termett mellettem.
- Ez nem volt vicces. Nem tudod, hogy mennyire kívánlak. És ez így egyre nehezebb. - mondta majd szenvedélyesen megcsókolt. Amikor vége lett mézédes csókunknak, elindultam a fürdő felé.
- Már megint menekülsz? - kérdezte édesen.
- Nem, még mindig csak zuhanyozni megyek.
- Mindjárt jövök - mondta, és már el is tűnt. Nem értettem miről beszélt. Anya éppen benyitott.
- Fürödni mész? - kérdezte. A szemébe néztem.
- Aha... - mondtam. Anya arcára aggodalom ült ki.
- Kicsim, mi a baj, sírtál?! - kérdezte aggódóan.
- Hááát... - sütöttem le szemeimet. - .....fiúk. - mondtam halkan.
- Drágaságom, nekem bármit elmondhatsz, ugye tudod? - kérdezte majd átölelt.
- Majd máskor... - és elindultam a fürdő felé. Anya kiment a szobából és hallottam, ahogy lemegy a lépcsőn és bekapcsolja a TV-t. Bementem a fürdőbe és megnyitottam a meleg vizes csapot, és forró vizet engedtem magamra, és újra elkezdtem sírni. Kopogtatást hallottam, ezért a vizet gyorsan elzártam és magamra tekertem egy törölközőt. Hát mit nem mondjak én is ezt a kis falat törölközőt hoztam be. Épp hogy takart.
Kiléptem az ajtón és jéghideg karok ölelésében találtam magam. Nem esett jól a forró víz után a jéghideg, de nem érdekelt, vágytam Josh ölelésére. Josh hátralépett és huncutul elmosolyodott.
- Hááát...ellenállhatatlan vagy...nem tudom, hogy bírta ki ennyi ideig Jake. - mondta mosolyogva.
Ahogy meghallottam a mondat végét, teli lettem dühvel és teljes erőmből ellöktem magamtól.
- Miért kell ezt a szép pillanatot elrontani.... - dühöngtem. Ahogy ellöktem a Josht a törölközőt nem volt mi tartsa, ígyhát lecsúszott rólam. A fejem búbjától a lábujjam hegyéig elvörösödtem szégyenemben. Nem akartam, hogy Josh meglásson, ezért gyorsan odabújtam hozzá, addig sem lát. Hirtelen kivágódott az ajtó és Liana elkerekedett szemekkel nézett rám.
5. fejezet:Minden rosszban van valami jó
Még az óra végén is vörösek voltunk Lianával. Nagyon nem bírtunk magunkkal.Olyan édesek voltak, alig bírtuk levenni róluk a szemünket.Szemem sarkából láttam, hogy Josh végig engem néz, én is sokszor ránéztem. Alig bírtam levenni szemem gyönyörű fehér arcáról. Egyszer észrevettem, hogy Lianán, hogy valami nem stimmel nála, ezért megfogtam a kezét nyugtatásként. Láttam az eddigi élete minden egyes részletét.Tudtam, hogy ez az. Megint képeket láttam vagyis megint láttam a múltat. Éreztem, hogy a testemet elhagyja az erő és leesik a testem a székről. Hallottam ahogy Liana hangosan a nevemet ordítja. Már csak arra emlékszem, hogy egy erős és kemény karban ébredek pár perc elteltével. Nagyon hideg volt ennek a valakinek a karja,de mégis olyan nyugtató és védelmező. Lassan kinyitottam a szemem és láttam, hogy Josh tart a kezei között.Szegény Josh nagyon megijedhetett, mert arcán aggodalmat figyeltem meg. Kezeimet átfontam a nyakán, lassan odahajoltam a füléhez és belesúgtam.
- Nyugi, jól vagyok. - mondtam halkan és rámosolyogtam.
- Akkor jó. - mondta megkönnyebbülve. Mindenki ott sürgött-forgott körülöttünk, hogy mi bajom lehet. Ekkor Josh odaszól a tanárnak.
- Mr.Verbatim, szerintem el kéne vinni a gyengélkedőre. - mondta lágy, bársonyos hangján.
- Igen. Kérlek vidd el és maradj vele ameddig a nővér mondja. - mondta kemény hangján Mr.Verbatim.
- Rendben. - válaszolta Josh.
- De nekem nincs semmi baj..... - mondtam volna, de Josh újja a számat csöndre intette.
- Ssshhh - mondta Josh.
A kezében tartott. Eddig térdelt, de éreztem amikor felállt, mert még mindig a kezében feküdtem. Liananak gondolatban üzentem:
- Tudom, hogy Pault szereted, de most hívd oda magad mellé Jaredet és ismerkedj meg vele. Aranyosnak tűnik. Én addig gondoskodom Joshról...vagyis, hogy ő rólam.
Amikor már majdnem kinn voltunk a teremből, még lesve, de visszapillantottam Lianara és rákacsintottam. Ő elmosolyodott. Kiértünk a teremből, az ajtó is bezáródott. Josh még mindig a kezei közt tartott.
- Hogy értél olyan gyorsan mellém?! - kérdeztem.
- Megláttam, hogy épp kidőlsz a padból, szóval gyorsan kapcsoltam és ...... innentől már tudod. - majd elmosolyodott.
- Tényleg....mi is történt pontosan? - nézett rám kérdően de még mindig látszottak rajta a félelem jegyei, vagy ez inkább aggódás...?
- Semmi, csak rosszul lettem, kicsit megszédültem és.....innentől már te is tudod. - ahogy én, ő is elmosolyodott.
- De ugye délutánra rendbe jössz? Vagy legalább jobban leszel? - kérdezte Josh.
- Persze...már jobban vagyok, sőt szuperül, szóval most már letehetsz. - mondtam kicsit elpirulva.
- Biztos? - kérdezte, hogy még egyszer megbizonyosodjon, hogy jól döntöttem -e.
- Igen. - mondtam, azzal letett.
- Köszönöm.
- Akkor most vissza megyünk az órára? - kérdezte.
- Hááát, én inkább lógnék egy kicsit..... - mondtam egy huncut mosoly kíséretében.
- ....de te vissza mehetsz, ha akarsz. - mondtam incselkedve.
- Nem. Nincs kedvem, jobbszeretnék veled maradni. - majd rám mosolygott. Elöntött a pír.
- Oké, akkor gyere menjünk sétálni, megmutatom a kedvenc helyem. - mondtam, majd kézen ragadtam és húztam magam után. Pár folyosón végig kellett mennünk, mire egy hosszú lépcsővel találtuk magunkat szembe. Elindultunk, majd kinyitottam az ajtót. Ahogy kiléptem az ajtón, megcsapott a meleg, párás levegő. Odasétáltunk a korláthoz és elkezdtünk beszélgetni. Josh és Jared, mint kiderült, Londonból jöttek. 1 évig maradnak, ami elég sok idő, de számomra nagyon kevésnek tűnt. Éreztem, hogy Josh engem bámul, már-már olyan volt, mintha átszúrt volna a tekintetével. Ránéztem és láttam a szemében az óceánt, a sziklákat, és a partot nyaldosó hullámokat. Fantasztikus látvány volt. Éreztem, hogy Josh keze, az enyémre "mászott". Jéghideg keze érintésétől libabőrös lettem, de jól esett, mert lehűtött. Egy lépéssel közelebb jött. Az arcunk ismét közelebb lett egymáshoz. Megéreztem édes illatát és a szívem hevesebben kezdett verni. Az arca már nagyon közel volt az enyémhez. Érezte, hogy kapkodva veszem a levegőt, mert elmosolyodott. Már mindketten becsuktuk a szemünket, de egyszer csak megszólalt a csengő. Kicsengettek. Nem szabad ezt az órát is ellógnunk, szóval muszáj mennünk, akkor is ha most szívesebben csókolózgatnék itt Joshsal.
- Mennünk kell. - mondtam lehangolt hangon.
Megfogtam a kezét és elkezdtem futni. Ő mintha csak lassan gyalogolt volna, hozzám képest. Míg én kapkodva vettem a levegőt, ő addig szépen, egyenletesen szedte a levegőt. Sajnos más óránk volt, úgyhogy búcsúznunk kell. Elkísért egészen a teremajtóig. Már nyúltam a kilincs után, amikor hirtelen erős nyomással a falhoz szorított és szenvedélyesen megtámadta ajkaimat. Jéghideg ajka után mozogtak enyéim. Újra az a bizonyos hang szakított félbe minket. Becsöngettek. Elengedtük egymást, de még közel hajolt a fülemhez.
- Ez isteni finom volt, de délután nem menekülsz. - mondta és huncut vigyorral még homlokon csókolt. Mire kinyitottam a szemem már nem volt ott. Gyorsan bementem a terembe, még mielőtt Mrs. Treblasco bejött volna. próbálltam leplezni boldogságomat, de ez nem volt könnyű az előbbi csók után. Leültem Jake mellé, próbáltam nem hozzá érni, nem akarok neki fájdalmat okozni.
- Szia. - mondta mosolyogva.
- Helllo. - mondtam, viszont én vigyorogtam.
- Hát te miért vagy ilyen boldog? - nézett rám még mindig mosolyogva. Óóó, ha tudná miért, nem lenne ennyire boldog.
- Áááá, semmi, csak jó volt a biosz órám. - mondtam.
A többi óra hamar eltelt, megpróbálltam figyelni, de folyton Josh járt a fejemben. Épp az utolsó óráról csengettek ki, én már indultam is az ebédlő felé. Már nagyon éhes voltam. Mázlim volt, hogy az elsők között értem oda az ebédlőbe. Elvettem egy pizza szeletet és indultam is az egyik üres asztalhoz. Nemsokkal később Jake leült velem szemben. Megdumáltuk a mai nap eseményeit, bár én nem mondtam meg azt a bizonyos csókot. De jól tettem. Jake szeme hirtelen mögém siklott. Szemében tüzet láttam, gyilkolási vágyat, bosszút. Ilyesztő volt a látvány, ki lehet az a szerencsétlen akit ennyire gyűlől Jake. Hátranéztem és mielőtt megszólalhattam volna, számnak már más dolga volt. Josh még szenvedélyesebben csókolt, mint akkor a szünetben. Nem volt hosszú csók, de elég volt ahhoz, hogy "éhségemet" csillapítsa. Csókunk akkor szakadt meg, amikor Jake a földre nyomta Josht. Jake teljes erejéből ütötte Josht. Az ebédlő átalakult egy ringgé és nevek kántálásától zengett az egész ebédlő. Liana lépett be az ajtón és egyszerre kiáltottuk el magunkat.
- ELÉÉÉÉG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - a föld megremegett, és a padlócsembe itt-ott megrepedt, az összes ablak kitört. Csend ült ki az ebédlőben, ami már annyira nyomasztóvá vált, hogy számomra ez még hangosabb volt, mint amikor verekedett Josh és Jake. A terem hangulata is megváltozott. Mindenki felválltva nézett rám és Lianara. A szemükből sütött az ijedség. Liana is nagyon ijedtnek tűnt.
- Mi a franc volt ez?!?!?! - kérdeztem dühösen
- Nem tudom, de szerintem mi voltunk.... - Liana.
- Amúgy mi mióta tudunk gondolatban beszélgetni? Hmmm??? - kérdeztem.
- Na látod, ez egy nagyon jó kérdés, csak kár, hogy én nem tudom rá a választ. - gondolta.
Még mindig mindenki minket nézett, addig ameddig Mrs.Brown, az igazgató helyettes be nem lépett az ebédlőbe.
- Az egész városban egy kisebb földrengés volt. Most mindenki menjen haza és holnap reggel mindenki megtudja, hogy mi lesz ezután. - mondta Mrs.Brown és ezután még visszafordult egy mondat erejéig.
- valószínüleg szünet lesz, ameddig helyrehozzuk a károkat, de holnap még tessék bejönni. - majd véglegesen elhagyta az ebédlőt. Amint kilépett az egész ebédlőben 'Éljen!' -ek és 'Hurrá' -k hallatszottak. Szerencse, hogy mindenkinek elterelte eza tény a gondolatát az imént tönténtekről. Láttam ahogy Jake újra be akar húzni Joshnak, de én rögtön rákiabálltam.
- HAGYJÁTOK ABBA DE MOST AZONNAL!!!!!!!! - ordibálltam.
Rögtön abbahagyták. Liana már sokszor említette, hogy van valami szugeráló izém, amivel rá tudok venni másokat bármire, és ez bejött. Jake kirohant az ebédlőből, míg Josh-t Jared segítette fel, bár nem mintha szükség lett volna rá. Én Jake után rohantam. És igen, megint miattam történt minden.
- Jake, Jake várj már. Bi bajod van?! - odítottam utána. Olyan gyorsan szaladt, hogy mikor megállt én nekiütköztem a mellének.
- Hogy mi a bajom??? Tudod én nem vagyok a plüss mackód akivel csak úgy játszadozhatsz. Egyszer engem csókolsz, aztán meg azt a rohadt piócát. gondolod, hogy nekem nincsenek érzéseim?? Lana én nagyon szerettelek, vagyis, hogy még most is szeretlek, de döntened kell, vagy ő vagy én!!!!
- Jake.........annyira sajnálom, de mindkettőtöket nagyon szeretlek. Figyelj, adj még nekem egy kis időt és esküszöm, hogy választani fogok. Csak kérlek adj egy kevés időt.
- Jólvan, ha harc hát legyen harc. - majd elvuharcott.
Mi?! Harc?! Ki beszélt itt harcról?! Nehogy már miattam verekedjenek minden áldott nap...vagy, hogy értette. Annál mindketten értelmesebbek. Ahhhjjj. Miért kell nekem fájdalmat okoznom azoknak akiket szeretek...
**********************************
A suliban két hét szünetet mondtak, annyi idő mire biztonságos lesz az iskola. Az első héten Carmenhez utaztunk. Nagyon aranyos volt. Igazán kedvesen fogadott, mert nekem nem a keresztanyám, már úgy bánt velem. Ezalatt az egy hét alatt nem tudtam és nem is akartam a fiúkra gondolni. Csak a szünetre, Lianara és Carmenre és magamra koncentráltam.
A második héten kiderült, hogy a fiúk most versenyezni fognak értem....hurrá...mindenki tiszta lappal indít. Ezt mind ők mondták, beleegyezést nem kértek. Hát kedvesek mondhatom..... -.-"
***********************************
- Nyugi, jól vagyok. - mondtam halkan és rámosolyogtam.
- Akkor jó. - mondta megkönnyebbülve. Mindenki ott sürgött-forgott körülöttünk, hogy mi bajom lehet. Ekkor Josh odaszól a tanárnak.
- Mr.Verbatim, szerintem el kéne vinni a gyengélkedőre. - mondta lágy, bársonyos hangján.
- Igen. Kérlek vidd el és maradj vele ameddig a nővér mondja. - mondta kemény hangján Mr.Verbatim.
- Rendben. - válaszolta Josh.
- De nekem nincs semmi baj..... - mondtam volna, de Josh újja a számat csöndre intette.
- Ssshhh - mondta Josh.
A kezében tartott. Eddig térdelt, de éreztem amikor felállt, mert még mindig a kezében feküdtem. Liananak gondolatban üzentem:
- Tudom, hogy Pault szereted, de most hívd oda magad mellé Jaredet és ismerkedj meg vele. Aranyosnak tűnik. Én addig gondoskodom Joshról...vagyis, hogy ő rólam.
Amikor már majdnem kinn voltunk a teremből, még lesve, de visszapillantottam Lianara és rákacsintottam. Ő elmosolyodott. Kiértünk a teremből, az ajtó is bezáródott. Josh még mindig a kezei közt tartott.
- Hogy értél olyan gyorsan mellém?! - kérdeztem.
- Megláttam, hogy épp kidőlsz a padból, szóval gyorsan kapcsoltam és ...... innentől már tudod. - majd elmosolyodott.
- Tényleg....mi is történt pontosan? - nézett rám kérdően de még mindig látszottak rajta a félelem jegyei, vagy ez inkább aggódás...?
- Semmi, csak rosszul lettem, kicsit megszédültem és.....innentől már te is tudod. - ahogy én, ő is elmosolyodott.
- De ugye délutánra rendbe jössz? Vagy legalább jobban leszel? - kérdezte Josh.
- Persze...már jobban vagyok, sőt szuperül, szóval most már letehetsz. - mondtam kicsit elpirulva.
- Biztos? - kérdezte, hogy még egyszer megbizonyosodjon, hogy jól döntöttem -e.
- Igen. - mondtam, azzal letett.
- Köszönöm.
- Akkor most vissza megyünk az órára? - kérdezte.
- Hááát, én inkább lógnék egy kicsit..... - mondtam egy huncut mosoly kíséretében.
- ....de te vissza mehetsz, ha akarsz. - mondtam incselkedve.
- Nem. Nincs kedvem, jobbszeretnék veled maradni. - majd rám mosolygott. Elöntött a pír.
- Oké, akkor gyere menjünk sétálni, megmutatom a kedvenc helyem. - mondtam, majd kézen ragadtam és húztam magam után. Pár folyosón végig kellett mennünk, mire egy hosszú lépcsővel találtuk magunkat szembe. Elindultunk, majd kinyitottam az ajtót. Ahogy kiléptem az ajtón, megcsapott a meleg, párás levegő. Odasétáltunk a korláthoz és elkezdtünk beszélgetni. Josh és Jared, mint kiderült, Londonból jöttek. 1 évig maradnak, ami elég sok idő, de számomra nagyon kevésnek tűnt. Éreztem, hogy Josh engem bámul, már-már olyan volt, mintha átszúrt volna a tekintetével. Ránéztem és láttam a szemében az óceánt, a sziklákat, és a partot nyaldosó hullámokat. Fantasztikus látvány volt. Éreztem, hogy Josh keze, az enyémre "mászott". Jéghideg keze érintésétől libabőrös lettem, de jól esett, mert lehűtött. Egy lépéssel közelebb jött. Az arcunk ismét közelebb lett egymáshoz. Megéreztem édes illatát és a szívem hevesebben kezdett verni. Az arca már nagyon közel volt az enyémhez. Érezte, hogy kapkodva veszem a levegőt, mert elmosolyodott. Már mindketten becsuktuk a szemünket, de egyszer csak megszólalt a csengő. Kicsengettek. Nem szabad ezt az órát is ellógnunk, szóval muszáj mennünk, akkor is ha most szívesebben csókolózgatnék itt Joshsal.
- Mennünk kell. - mondtam lehangolt hangon.
Megfogtam a kezét és elkezdtem futni. Ő mintha csak lassan gyalogolt volna, hozzám képest. Míg én kapkodva vettem a levegőt, ő addig szépen, egyenletesen szedte a levegőt. Sajnos más óránk volt, úgyhogy búcsúznunk kell. Elkísért egészen a teremajtóig. Már nyúltam a kilincs után, amikor hirtelen erős nyomással a falhoz szorított és szenvedélyesen megtámadta ajkaimat. Jéghideg ajka után mozogtak enyéim. Újra az a bizonyos hang szakított félbe minket. Becsöngettek. Elengedtük egymást, de még közel hajolt a fülemhez.
- Ez isteni finom volt, de délután nem menekülsz. - mondta és huncut vigyorral még homlokon csókolt. Mire kinyitottam a szemem már nem volt ott. Gyorsan bementem a terembe, még mielőtt Mrs. Treblasco bejött volna. próbálltam leplezni boldogságomat, de ez nem volt könnyű az előbbi csók után. Leültem Jake mellé, próbáltam nem hozzá érni, nem akarok neki fájdalmat okozni.
- Szia. - mondta mosolyogva.
- Helllo. - mondtam, viszont én vigyorogtam.
- Hát te miért vagy ilyen boldog? - nézett rám még mindig mosolyogva. Óóó, ha tudná miért, nem lenne ennyire boldog.
- Áááá, semmi, csak jó volt a biosz órám. - mondtam.
A többi óra hamar eltelt, megpróbálltam figyelni, de folyton Josh járt a fejemben. Épp az utolsó óráról csengettek ki, én már indultam is az ebédlő felé. Már nagyon éhes voltam. Mázlim volt, hogy az elsők között értem oda az ebédlőbe. Elvettem egy pizza szeletet és indultam is az egyik üres asztalhoz. Nemsokkal később Jake leült velem szemben. Megdumáltuk a mai nap eseményeit, bár én nem mondtam meg azt a bizonyos csókot. De jól tettem. Jake szeme hirtelen mögém siklott. Szemében tüzet láttam, gyilkolási vágyat, bosszút. Ilyesztő volt a látvány, ki lehet az a szerencsétlen akit ennyire gyűlől Jake. Hátranéztem és mielőtt megszólalhattam volna, számnak már más dolga volt. Josh még szenvedélyesebben csókolt, mint akkor a szünetben. Nem volt hosszú csók, de elég volt ahhoz, hogy "éhségemet" csillapítsa. Csókunk akkor szakadt meg, amikor Jake a földre nyomta Josht. Jake teljes erejéből ütötte Josht. Az ebédlő átalakult egy ringgé és nevek kántálásától zengett az egész ebédlő. Liana lépett be az ajtón és egyszerre kiáltottuk el magunkat.
- ELÉÉÉÉG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - a föld megremegett, és a padlócsembe itt-ott megrepedt, az összes ablak kitört. Csend ült ki az ebédlőben, ami már annyira nyomasztóvá vált, hogy számomra ez még hangosabb volt, mint amikor verekedett Josh és Jake. A terem hangulata is megváltozott. Mindenki felválltva nézett rám és Lianara. A szemükből sütött az ijedség. Liana is nagyon ijedtnek tűnt.
- Mi a franc volt ez?!?!?! - kérdeztem dühösen
- Nem tudom, de szerintem mi voltunk.... - Liana.
- Amúgy mi mióta tudunk gondolatban beszélgetni? Hmmm??? - kérdeztem.
- Na látod, ez egy nagyon jó kérdés, csak kár, hogy én nem tudom rá a választ. - gondolta.
Még mindig mindenki minket nézett, addig ameddig Mrs.Brown, az igazgató helyettes be nem lépett az ebédlőbe.
- Az egész városban egy kisebb földrengés volt. Most mindenki menjen haza és holnap reggel mindenki megtudja, hogy mi lesz ezután. - mondta Mrs.Brown és ezután még visszafordult egy mondat erejéig.
- valószínüleg szünet lesz, ameddig helyrehozzuk a károkat, de holnap még tessék bejönni. - majd véglegesen elhagyta az ebédlőt. Amint kilépett az egész ebédlőben 'Éljen!' -ek és 'Hurrá' -k hallatszottak. Szerencse, hogy mindenkinek elterelte eza tény a gondolatát az imént tönténtekről. Láttam ahogy Jake újra be akar húzni Joshnak, de én rögtön rákiabálltam.
- HAGYJÁTOK ABBA DE MOST AZONNAL!!!!!!!! - ordibálltam.
Rögtön abbahagyták. Liana már sokszor említette, hogy van valami szugeráló izém, amivel rá tudok venni másokat bármire, és ez bejött. Jake kirohant az ebédlőből, míg Josh-t Jared segítette fel, bár nem mintha szükség lett volna rá. Én Jake után rohantam. És igen, megint miattam történt minden.
- Jake, Jake várj már. Bi bajod van?! - odítottam utána. Olyan gyorsan szaladt, hogy mikor megállt én nekiütköztem a mellének.
- Hogy mi a bajom??? Tudod én nem vagyok a plüss mackód akivel csak úgy játszadozhatsz. Egyszer engem csókolsz, aztán meg azt a rohadt piócát. gondolod, hogy nekem nincsenek érzéseim?? Lana én nagyon szerettelek, vagyis, hogy még most is szeretlek, de döntened kell, vagy ő vagy én!!!!
- Jake.........annyira sajnálom, de mindkettőtöket nagyon szeretlek. Figyelj, adj még nekem egy kis időt és esküszöm, hogy választani fogok. Csak kérlek adj egy kevés időt.
- Jólvan, ha harc hát legyen harc. - majd elvuharcott.
Mi?! Harc?! Ki beszélt itt harcról?! Nehogy már miattam verekedjenek minden áldott nap...vagy, hogy értette. Annál mindketten értelmesebbek. Ahhhjjj. Miért kell nekem fájdalmat okoznom azoknak akiket szeretek...
**********************************
A suliban két hét szünetet mondtak, annyi idő mire biztonságos lesz az iskola. Az első héten Carmenhez utaztunk. Nagyon aranyos volt. Igazán kedvesen fogadott, mert nekem nem a keresztanyám, már úgy bánt velem. Ezalatt az egy hét alatt nem tudtam és nem is akartam a fiúkra gondolni. Csak a szünetre, Lianara és Carmenre és magamra koncentráltam.
A második héten kiderült, hogy a fiúk most versenyezni fognak értem....hurrá...mindenki tiszta lappal indít. Ezt mind ők mondták, beleegyezést nem kértek. Hát kedvesek mondhatom..... -.-"
***********************************
2010. február 16., kedd
Kész a 4. fejezet
Befejeztem a 4. fejezetet.Tudom, megint hosszú lett, de nem tudtam ketté szedni, mert akkor rövid lett volna.Remélem tetszik és várom a komikat:))
Puszi
Puszi
2010. február 15., hétfő
Bocsi:((
Bocsi, hogy Lianával más történetet írtunk nem volt időnk megbeszélni mi legyen.Sietünk a folytatással és a következő rész már normális lesz.Remélem azért mindkét féle változat tetszett.
2010. február 14., vasárnap
4. fejezet:Furcsa érzések
A testünk egymáshoz simult és be kell vallanom jó érzés volt.Ott fetrengtünk a sok kajába és mindenki minket nézett.Elég gáz volt.
-Jaj Jake annyira sajnálom.Csak visszaakartam fordulni, hogy szóljak ......ne haragudj.Tényleg nem akartam, véletlen volt.Annyira béna vagyok.-közben feltápászkodtunk és elkezdtem lesöpörni róla a kajamaradékokat.Szegény Jake csak a baj van velem és mindig ő van a közelembe.
-Nyugi Lana. Nincs semmi baj és nem vagy béna.Itt a tesi cuccom a suliba úgyhogy áttudom venni.Tényleg nincs semmi baj.Meg volt egy dolog ami miatt jó volt ez az esés.-mondta édes féloldalas mosolyával.
-Miért?-kérdezem furcsálva.
-Mert "közelebb" kerülhettem hozzád.-mondta és megsimította az arcom utána sietve távozott.Nem tudtam felfogni, hogy ezt mondta.Csak úgy bámultam utána.A gondolataim ide-oda cikáztak.Közben Liana és Paul rohant oda hozzám.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva, de láttam azt a buja mosolyát.
-Igen jól vagyok, de most ha nem baj megkeresem Jaket.-mondtam, de már rohantam is ki az ajtón.
Amikor rohantam a folyosókon mindenki megbámult, mert az egész felsőmön lógtak a kaják, de engem nem érdekelt, csak megakartam találni Jaket.Mindehol kerestem, de nem találtam.Már kezdtem feladni mikor a folyosóvégéről meghallottam édesen csengő hangját.
-Csak nem engem keresel?-kérdezte incselkedve.
-De igen.-vallottam be.Megláttam félmeztelen testét és azt hittem elolvadok.Minden egyes kockát lehetett látni a hasán.Nagyon izmos volt és szívdöglesztő.Éppen a pólóját húzta át.Valamit motyogott, de én nem tudtam szavaira figyelni.Harmadszorra is feltette a kérdést mire magamhoz tértem.
Miért kerestél?- kérdezte.
-Ö... Csak bocsánatot akartam kérni .........megint.-mondtam.Közben nem tudtam levenni róla a szemem.
-Ugyan már, mondtam, hogy nincs semmi baj.Ilyen kis balesetek mindenkivel történnek, csak veled sokkal többször.-mondta gúnyolódva.
-Kössz. Négcsak pár órája ismersz, de már mindent tudsz rólam igaz?Egyáltalán nem ismersz.Soha nem történt még ilyen velem.Biztos most is csak azért mert ideges vagyok.-mondtam duzzogva.
Nem inkább izgatott vagy, mert a közelembe lehetsz?-kérdezte gúnyolódva a kedvenc mosolyommal.
Nem tartod egy kicsit nagyra magad Jake Parks?-kérdeztem incselkedve és belebokszoltam a vállába.-És amúgy az első napi idegességtől vagyok ilyen. Még mindig bennem van.-mondtam és közben közelebb lépett hozzám szép lassan.A kezét az arcomhoz emelte és megsimogatta.Nagyon jól esett.A szívem elkezdett hevesebben verni és azt hittem elájulok.
-Most már nincs miért izgulnod, itt vagyok veled.-mondta édesen féloldalas mosolyával. Mese tudtam szólalni ezért csak rámosolyogtam.Óvatosan megfogta a derekamat és közelebb húzott magához. A testünk szorosan egymáshoz ért és mivel és még nem öltöztem a tiszta pólója megint kajás lett, de úgy láttam ez őt nem zavarta.
Majdnem összeért az ajkunk, de Liana szakított félbe."Ezt a szívást"-gondoltam magamban.
-Hé Jake, ennyire ne nyomulj a húgomra. Amúgy is még csak egy napja ismered.Lana, te meg nehogy beájulj tőle...még.-mondta mosolyogva.-Úgy hallottam 2 csere diák érkezett a suli. Holnap veled lesz az első órájuk.Majd jól nézd meg helyettem is. -mondta majd rám kacsintott. Láttam Jake fájdalmas arcát.
-Bocsi Jake, de mennünk kell, de nyugi holnap is látod.-mondta incselkedve. Jake elmosolyodott. Eljöttem Jake mellől, de nyomtam egy nagy puszit az arcára.Meglepődött, de nagyon örült neki.Oda futottam Lianához és csúnyán néztem rá. Kiértünk a parkolóba éppen be akartunk szállni amikor Lianának eszébe jutott, hogy ma Paulékhoz megy, vagyis az én feladatom volt a kocsit hazavinni.Liana és Paul ementek.Éne beültem a kocsiba a kulcsot betettem a helyére pont indítani akartam az autót mikor egy alakot láttam meg az ablaknál.
Megnyugodtam mikor megláttam az arcát.Csak Jake volt az.
-Szia.-mondta.-Van kedved lejönni a partra?
-Most?-kérdeztem.
-Aha. Úgy gondoltam most, hogy a nővéred elment kicsit együtt lehetnénk.-mondta csábító mosolyával.
-Rendben.Szállj be.-mondtam. Beszállt az autóba és leszáguldottunk a partra. Nagyon gyorsan leértünk.Nem tehetek róla, de imádom a gyorsaságot. Lesétáltunk a part széléig és ott a vízbe lógattuk a lábunkat.Sokat beszélgettünk. Körülbelül 2 órája ültünk ott. Jake biztos megunta a dumálást, mert lefröcskölt vízzel.
-Hé...ezért még meg fizetsz Jake.-mondtam miközben utána rohantam. Hátra fordult grimaszt vágni, de a lába elé nem nézett, ezért egy jó nagyot esett.(hehehe)
-Most megvagy.-mondtam és közben ráültem a hasára és vizet fröcsköltem rá.Mondhatom nagyon vicces volt.Hallottam, hogy csörög a telefonom, de csak pár másodperc múlva mertem felvenni, mert Jake csikizésétől nem bírtam magammal.
- Liana, mizujs?!-kérdeztem kicsit furcsálva, mert azt hittem, hogy nem hív, mert Pauléknál van.
- Hellóka...csak felhívtalak. Mit csinálsz?! Anya?!-kérdezte.
- Hááát, azaz igazság, hogy én most épp a parton vagyok, Jakkel - ezt az utolsó szót suttogva mondtam. - Kriss pedig nem tudom mit csinál...jaaa, ma jön Carmen.
- Óóóó, szóval rád startolt...és Óóóó, tényleg ma jön Carmen... - hallottam a hangján, hogy elmosolyodott.
- Neeemmmm....vagyis, hogy.....ige....neeeemmmm. Csak simán lejöttünk sétálni. Ennyi. Miért baj?!-kérdeztem kicsit gúnyolódva.
- Engem nem zavar, de megbeszéltünk valamit...ja és holnap bemutatkozunk az új diákoknak...-mondta és egy kicsi izgatottságot fedeztem fel a hangjában.
- Jólvan, már váárom!!!-mondtam nagyon izgatottan.
- Na hagylak titeket, vagyis, hogy 20perc múlva legyél otthon. Ne gyengűlj el hugi...KITARTÁÁSSSS! -elnevette magát mikor ezt mondta.
- Oké... Otthon talizunk.-mondtam, majd letettem.Ránéztem Jakere és láttam, hogy azokkal a szép nagy szemeivel a szemembe nézett és közelebb jön. Tudtam mire készül.Már majdnem megcsókolt mikor kibújtam kezei közül.
-Nem, nem Jake. Nem adom ilyen könnyen az első csókom.-mondtam és kinyújtottam a nyelvem.-Ne aggódj, idejében megkapod, de most mennem kell.-mondtam. Odarohantam és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Ööö.....hogy akarsz haza menni?-kérdezte.
-Kocsival.-mondtam.
-Na persze, biztos engedem, hogy 1 kilométert gyalogolj egyedül a sötétben.Gyere haza viszlek.-súgta oda kedvesen.Megfogta a kezem és elindultunk.
-És mi lesz Liana kocsijával?-kérdeztem.
-Nyugi, egyik haverom már elvitte hozzánk.Majd elhozza délután a sulihoz.
-Rendben.- mondtam. Gyorsan hazaértünk.Nyomtam egy puszit Jake arcára és láttam, hogy fintorog.
-Majd eljön annak is az ideje, de nem most.-mondtam.Láttam, hogy szomorú ezért gyorsan mondtam neki még mielőtt magába zuhant volna.-Nem sokára.Holnap találkozunk.Szia.-becsuktam az ajtót és elindultam a ház felé.Hallottam Carmen hangját ezért gyorsan berohantam.
Szia anya, megjöttem.-mondtam.Láttam Carmen meglepődött, hogy így szólítom anyát és nem Kristinának.Gyorsan bemutatkoztam, de ő nem ezt tette, hanem átölelt és ezt mondta.
-Üdv a családban.Örülök, hogy megismerhetlek. Jól kifogunk jönni egymással.-mondta s rám kacsintott.Én felnevettem. Leültem a kanapéra és hallgattam Carment.Liana is hazaért. Mikor meglátott tudtam, hogy kérdésekkel bombázna el ezért gyorsan rámosolyogtam. Láttam, hogy vette a lapot. Körülbelül tízig voltunk fenn,mert anya elküldött mindenkit aludni. Gyorsan lezuhanyoztam, utánam Liana és mikor végzett lehuppant az ágyamra.
- Na...halljam! - nézett rám semlegesen.
- Ugyan mi lenne... - néztem a plafonra.
- Ugye nem akarod, hogy turkáljak az agyadban... - mondta gúnyolódva.
- Hááát.... - néztem rá vigyorogva.
- Megcsókolt?! - aggodalmas hangja egy picit magasabb lett az átlagosnál.
- Majdnem...
- Akkor meg miért vigyorogsz?! - nem értette miért vagyok ilyen boldog.
- 1.Tetszem neki! 2.Meg akart csókolni! 3.Nekem sikerült ellen állnom. - mondtam büszkén.
- Büszke vagyok rád hugi... - úgy láttam tényleg az.
- De........
- Holnap megismerkedünk az új srácokkal - kacsintott rám.
- Okkkkééééééééé - nyújtottam el ezt az egyetlen, kis, rövid szót.
Reggel én keltettem Lianát. Mit is mondjak, elég rossz állapotba volt, mint aki nem aludt volna éjszaka.
Gyorsan lerohantam enni.Tudtam, hogy kiakad ha meglátja, hogy nincs itt a kocsi.Úristen mit mondjak.Majd reggelinél elmondom.Liana lerohant megfogott egy répát,de mivel utálja egy almára cserélte és elindult felhúzni a cipőjét.Tudtam, hogy ebből balhé lesz.Gyorsan nyomtam egy puszit az arcára.Kiértünk és akkor jött a baj.
- HOL A KOCSIM?! - nézett rám gyilkos szemekkel, amikben düh is kavargott.
- Ööö, Jake hozott haza tegnap és náluk maradt... - néztem rá bocsánatkérően.
- Ne haragudj...kérlek! - még, hogy ne haragudjak?!?!?! Most, hogy a francba megyünk iskolába?!
- Mikor szándékoztad elmondani? - kérdezte hitetlenkedve.
- Hát...valamikor a reggeli közben, de mivel te nem reggeliztél ezért nem volt alkalmam elmondani...
- Most azonnal hívd fel Jaket és mond meg, hogy hozza vissza a kocsimat. - mondta dühösen.
- Ok... - néztem a földre, könnyes szemekkel.
- Szia Jake...ööhmmm...visszatudnád most hozni Ana kocsiját? - kérdeztem olyan halkan, hogy Ana is alig értette, pedig mellettem állt.
Nem hallotta, hogy Jake mit mond, ezért úgyhogy intett, hogy hangosítsa ki a telefont. Úgy tettem.
- Szia bébi... - mondta macsósan. Hát szívdöglesztő azt meg kell hagyni, de ne becézgessen Liana előtt.- Bébi?!?! - kérdően nézett.
- Ohhh, Ana, örülök, hogy hallak...de te nem annyira igaz?! - a hangjában volt egy kis szégyen, vagy nem is tudom mi. Félelem?!
- Hozd vissza a kocsimat MOST RÖGTÖN! - az utolsó két szót nagyon kihangsúlyozta.
- És suli után nem jó? Addig én majd elviszlek titeket a suliba...
- Jah, hogyne....Lana átmegy, a végén még ott alszik. MOST HOZOD ÉS KÉSZ! - mondta magabiztosan. Elpirultam az előbbi kijelentésem hallatán.
- Rendben viszem. Csá csajszik. - majd letette.
******************************
Reggel, mikor a folyosókon mentünk Lianával valaki megfogta a kezét és magával húzta.Láttam, hogy csak Lexi az.Nem hallottam miről beszél Lianaval, de a mosolyt nem lehetett letörölni az arcáról.Amikor Lianának mutatott valamit én is követtem az ujját és láttam, hogy két srác felé mutat."Biztos ők voltak a cserediákok".-gondoltam magamban.Olyan helyesek voltak mindketten, de nekem a fiatalabbik tetszett jobban.Láttam, hogy az idősebb rámosolyog Lianára. Nagyon bátor volt az én kis nővérkém, mert odalépett hozzájuk.Tudtam, hogy engem se fog kihagyni ezért a közelében maradtam és figyeltem.
- Szia. Liana vagyok. Negyedikes vagy? - kérdezte közvetlenül.
- Szia. A nevem Jared. Ő az ikertesóm, Josh. Mindketten harmadikosok vagyunk. És te? - kérdezte Lianát lágy hangon.
- Én is harmadikos vagyok, és a hugom is - tudtam, hogy valamire készül, mert a hugom szót megnyomta.Odahúzott maga mellé.Letaglóztam mikor megláttam a fiukat közelről.Alig bírtam megszólalni.
- Sziasztok... - mondtam és közben Josht néztem.
- Örültem - majd elindult Liana biológiára. Kivételesen mindkettőnknek biosz órája volt.Lii meghúzta a kezem, hogy induljak már el.
- Mi az első órátok - kérdezte az eddig csöndes iker.
- Biológia! - vágtuk rá egyszerre Lianával.
- Nekünk is - Josh oldalba bökte Jaredet, utána rám mosolygott. Nagyon cuki volt és úgy láttam, hogy bejövök neki, de lehet, hogy csak képzelődök.
- Akkor mehetünk együtt. - mondtam buzgón. Együtt indultunk el mind a négyen.
A biosz órán valami dokumentumfilmet néztünk a sejtekről. Nem nagyon izgatott, ezért írtam egy levelet Lianának. Odacsúsztattam a keze alá a cetlit.
Annyira helyesek!!!! ^^ Josh annyira szexi, de mégis angyali...áhhh
Ezt írtam Lianának.
Egyetértek. Jared is nagyon helyes. Szeretem ha új diákok jönnek :P Ma nem hívjuk le őket a partra?!
Oda csúsztatta Liana a levelet, de sajnos a tanár hamarabb észrevette.
- Annyira helyesek!!!! Josh annyira szexi, de mégis angyali. Áhhh. Egyetértek. Jared is nagyon helyes. Szeretem ha új diákok jönnek. Ma nem hívjuk le őket a partra?! Mrs. Scoth, hogy magyarázza ezt meg, hogy a két hímnemű, hogy kapcsolódik a peroxiszómákhoz?-kérdezte Lianától.
- Öhmmm, nekik is van?! - kérdezte vörös arccal.
- Kivételesen megúszta, de még egyszer ne kelljen magára szólnom! - mondta szigorúan.
A fiúk minket bámúltak, és szörnyen cikis volt a helyzet. Bárcsak kiküldött volna a teremből. A fiúk ránk kacsintottak és egy igent bólintottak. Mire?! Igen, szerintem is cikik vagytok. Vagy mi?!Liana már majdnem elaludt mikor valami neki ütközött a fejének.Egy kis papírdarabka volt.Óvatosan kinyitotta nehogy megint észrevegye Mr.Verbatim. Mielőtt elolvashatta volna gyorsan kikaptam a kezéből és elkezdtem halkan olvasni.
Szívesen megyünk. Suli után rögtön?
Rákacsintottam Joshra ezzel jelezve, hogy igen.
*******************************************
Na végre kész.:)Remélem tetszik.
-Jaj Jake annyira sajnálom.Csak visszaakartam fordulni, hogy szóljak ......ne haragudj.Tényleg nem akartam, véletlen volt.Annyira béna vagyok.-közben feltápászkodtunk és elkezdtem lesöpörni róla a kajamaradékokat.Szegény Jake csak a baj van velem és mindig ő van a közelembe.
-Nyugi Lana. Nincs semmi baj és nem vagy béna.Itt a tesi cuccom a suliba úgyhogy áttudom venni.Tényleg nincs semmi baj.Meg volt egy dolog ami miatt jó volt ez az esés.-mondta édes féloldalas mosolyával.
-Miért?-kérdezem furcsálva.
-Mert "közelebb" kerülhettem hozzád.-mondta és megsimította az arcom utána sietve távozott.Nem tudtam felfogni, hogy ezt mondta.Csak úgy bámultam utána.A gondolataim ide-oda cikáztak.Közben Liana és Paul rohant oda hozzám.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva, de láttam azt a buja mosolyát.
-Igen jól vagyok, de most ha nem baj megkeresem Jaket.-mondtam, de már rohantam is ki az ajtón.
Amikor rohantam a folyosókon mindenki megbámult, mert az egész felsőmön lógtak a kaják, de engem nem érdekelt, csak megakartam találni Jaket.Mindehol kerestem, de nem találtam.Már kezdtem feladni mikor a folyosóvégéről meghallottam édesen csengő hangját.
-Csak nem engem keresel?-kérdezte incselkedve.
-De igen.-vallottam be.Megláttam félmeztelen testét és azt hittem elolvadok.Minden egyes kockát lehetett látni a hasán.Nagyon izmos volt és szívdöglesztő.Éppen a pólóját húzta át.Valamit motyogott, de én nem tudtam szavaira figyelni.Harmadszorra is feltette a kérdést mire magamhoz tértem.
Miért kerestél?- kérdezte.
-Ö... Csak bocsánatot akartam kérni .........megint.-mondtam.Közben nem tudtam levenni róla a szemem.
-Ugyan már, mondtam, hogy nincs semmi baj.Ilyen kis balesetek mindenkivel történnek, csak veled sokkal többször.-mondta gúnyolódva.
-Kössz. Négcsak pár órája ismersz, de már mindent tudsz rólam igaz?Egyáltalán nem ismersz.Soha nem történt még ilyen velem.Biztos most is csak azért mert ideges vagyok.-mondtam duzzogva.
Nem inkább izgatott vagy, mert a közelembe lehetsz?-kérdezte gúnyolódva a kedvenc mosolyommal.
Nem tartod egy kicsit nagyra magad Jake Parks?-kérdeztem incselkedve és belebokszoltam a vállába.-És amúgy az első napi idegességtől vagyok ilyen. Még mindig bennem van.-mondtam és közben közelebb lépett hozzám szép lassan.A kezét az arcomhoz emelte és megsimogatta.Nagyon jól esett.A szívem elkezdett hevesebben verni és azt hittem elájulok.
-Most már nincs miért izgulnod, itt vagyok veled.-mondta édesen féloldalas mosolyával. Mese tudtam szólalni ezért csak rámosolyogtam.Óvatosan megfogta a derekamat és közelebb húzott magához. A testünk szorosan egymáshoz ért és mivel és még nem öltöztem a tiszta pólója megint kajás lett, de úgy láttam ez őt nem zavarta.
Majdnem összeért az ajkunk, de Liana szakított félbe."Ezt a szívást"-gondoltam magamban.
-Hé Jake, ennyire ne nyomulj a húgomra. Amúgy is még csak egy napja ismered.Lana, te meg nehogy beájulj tőle...még.-mondta mosolyogva.-Úgy hallottam 2 csere diák érkezett a suli. Holnap veled lesz az első órájuk.Majd jól nézd meg helyettem is. -mondta majd rám kacsintott. Láttam Jake fájdalmas arcát.
-Bocsi Jake, de mennünk kell, de nyugi holnap is látod.-mondta incselkedve. Jake elmosolyodott. Eljöttem Jake mellől, de nyomtam egy nagy puszit az arcára.Meglepődött, de nagyon örült neki.Oda futottam Lianához és csúnyán néztem rá. Kiértünk a parkolóba éppen be akartunk szállni amikor Lianának eszébe jutott, hogy ma Paulékhoz megy, vagyis az én feladatom volt a kocsit hazavinni.Liana és Paul ementek.Éne beültem a kocsiba a kulcsot betettem a helyére pont indítani akartam az autót mikor egy alakot láttam meg az ablaknál.
Megnyugodtam mikor megláttam az arcát.Csak Jake volt az.
-Szia.-mondta.-Van kedved lejönni a partra?
-Most?-kérdeztem.
-Aha. Úgy gondoltam most, hogy a nővéred elment kicsit együtt lehetnénk.-mondta csábító mosolyával.
-Rendben.Szállj be.-mondtam. Beszállt az autóba és leszáguldottunk a partra. Nagyon gyorsan leértünk.Nem tehetek róla, de imádom a gyorsaságot. Lesétáltunk a part széléig és ott a vízbe lógattuk a lábunkat.Sokat beszélgettünk. Körülbelül 2 órája ültünk ott. Jake biztos megunta a dumálást, mert lefröcskölt vízzel.
-Hé...ezért még meg fizetsz Jake.-mondtam miközben utána rohantam. Hátra fordult grimaszt vágni, de a lába elé nem nézett, ezért egy jó nagyot esett.(hehehe)
-Most megvagy.-mondtam és közben ráültem a hasára és vizet fröcsköltem rá.Mondhatom nagyon vicces volt.Hallottam, hogy csörög a telefonom, de csak pár másodperc múlva mertem felvenni, mert Jake csikizésétől nem bírtam magammal.
- Liana, mizujs?!-kérdeztem kicsit furcsálva, mert azt hittem, hogy nem hív, mert Pauléknál van.
- Hellóka...csak felhívtalak. Mit csinálsz?! Anya?!-kérdezte.
- Hááát, azaz igazság, hogy én most épp a parton vagyok, Jakkel - ezt az utolsó szót suttogva mondtam. - Kriss pedig nem tudom mit csinál...jaaa, ma jön Carmen.
- Óóóó, szóval rád startolt...és Óóóó, tényleg ma jön Carmen... - hallottam a hangján, hogy elmosolyodott.
- Neeemmmm....vagyis, hogy.....ige....neeeemmmm. Csak simán lejöttünk sétálni. Ennyi. Miért baj?!-kérdeztem kicsit gúnyolódva.
- Engem nem zavar, de megbeszéltünk valamit...ja és holnap bemutatkozunk az új diákoknak...-mondta és egy kicsi izgatottságot fedeztem fel a hangjában.
- Jólvan, már váárom!!!-mondtam nagyon izgatottan.
- Na hagylak titeket, vagyis, hogy 20perc múlva legyél otthon. Ne gyengűlj el hugi...KITARTÁÁSSSS! -elnevette magát mikor ezt mondta.
- Oké... Otthon talizunk.-mondtam, majd letettem.Ránéztem Jakere és láttam, hogy azokkal a szép nagy szemeivel a szemembe nézett és közelebb jön. Tudtam mire készül.Már majdnem megcsókolt mikor kibújtam kezei közül.
-Nem, nem Jake. Nem adom ilyen könnyen az első csókom.-mondtam és kinyújtottam a nyelvem.-Ne aggódj, idejében megkapod, de most mennem kell.-mondtam. Odarohantam és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Ööö.....hogy akarsz haza menni?-kérdezte.
-Kocsival.-mondtam.
-Na persze, biztos engedem, hogy 1 kilométert gyalogolj egyedül a sötétben.Gyere haza viszlek.-súgta oda kedvesen.Megfogta a kezem és elindultunk.
-És mi lesz Liana kocsijával?-kérdeztem.
-Nyugi, egyik haverom már elvitte hozzánk.Majd elhozza délután a sulihoz.
-Rendben.- mondtam. Gyorsan hazaértünk.Nyomtam egy puszit Jake arcára és láttam, hogy fintorog.
-Majd eljön annak is az ideje, de nem most.-mondtam.Láttam, hogy szomorú ezért gyorsan mondtam neki még mielőtt magába zuhant volna.-Nem sokára.Holnap találkozunk.Szia.-becsuktam az ajtót és elindultam a ház felé.Hallottam Carmen hangját ezért gyorsan berohantam.
Szia anya, megjöttem.-mondtam.Láttam Carmen meglepődött, hogy így szólítom anyát és nem Kristinának.Gyorsan bemutatkoztam, de ő nem ezt tette, hanem átölelt és ezt mondta.
-Üdv a családban.Örülök, hogy megismerhetlek. Jól kifogunk jönni egymással.-mondta s rám kacsintott.Én felnevettem. Leültem a kanapéra és hallgattam Carment.Liana is hazaért. Mikor meglátott tudtam, hogy kérdésekkel bombázna el ezért gyorsan rámosolyogtam. Láttam, hogy vette a lapot. Körülbelül tízig voltunk fenn,mert anya elküldött mindenkit aludni. Gyorsan lezuhanyoztam, utánam Liana és mikor végzett lehuppant az ágyamra.
- Na...halljam! - nézett rám semlegesen.
- Ugyan mi lenne... - néztem a plafonra.
- Ugye nem akarod, hogy turkáljak az agyadban... - mondta gúnyolódva.
- Hááát.... - néztem rá vigyorogva.
- Megcsókolt?! - aggodalmas hangja egy picit magasabb lett az átlagosnál.
- Majdnem...
- Akkor meg miért vigyorogsz?! - nem értette miért vagyok ilyen boldog.
- 1.Tetszem neki! 2.Meg akart csókolni! 3.Nekem sikerült ellen állnom. - mondtam büszkén.
- Büszke vagyok rád hugi... - úgy láttam tényleg az.
- De........
- Holnap megismerkedünk az új srácokkal - kacsintott rám.
- Okkkkééééééééé - nyújtottam el ezt az egyetlen, kis, rövid szót.
Reggel én keltettem Lianát. Mit is mondjak, elég rossz állapotba volt, mint aki nem aludt volna éjszaka.
Gyorsan lerohantam enni.Tudtam, hogy kiakad ha meglátja, hogy nincs itt a kocsi.Úristen mit mondjak.Majd reggelinél elmondom.Liana lerohant megfogott egy répát,de mivel utálja egy almára cserélte és elindult felhúzni a cipőjét.Tudtam, hogy ebből balhé lesz.Gyorsan nyomtam egy puszit az arcára.Kiértünk és akkor jött a baj.
- HOL A KOCSIM?! - nézett rám gyilkos szemekkel, amikben düh is kavargott.
- Ööö, Jake hozott haza tegnap és náluk maradt... - néztem rá bocsánatkérően.
- Ne haragudj...kérlek! - még, hogy ne haragudjak?!?!?! Most, hogy a francba megyünk iskolába?!
- Mikor szándékoztad elmondani? - kérdezte hitetlenkedve.
- Hát...valamikor a reggeli közben, de mivel te nem reggeliztél ezért nem volt alkalmam elmondani...
- Most azonnal hívd fel Jaket és mond meg, hogy hozza vissza a kocsimat. - mondta dühösen.
- Ok... - néztem a földre, könnyes szemekkel.
- Szia Jake...ööhmmm...visszatudnád most hozni Ana kocsiját? - kérdeztem olyan halkan, hogy Ana is alig értette, pedig mellettem állt.
Nem hallotta, hogy Jake mit mond, ezért úgyhogy intett, hogy hangosítsa ki a telefont. Úgy tettem.
- Szia bébi... - mondta macsósan. Hát szívdöglesztő azt meg kell hagyni, de ne becézgessen Liana előtt.- Bébi?!?! - kérdően nézett.
- Ohhh, Ana, örülök, hogy hallak...de te nem annyira igaz?! - a hangjában volt egy kis szégyen, vagy nem is tudom mi. Félelem?!
- Hozd vissza a kocsimat MOST RÖGTÖN! - az utolsó két szót nagyon kihangsúlyozta.
- És suli után nem jó? Addig én majd elviszlek titeket a suliba...
- Jah, hogyne....Lana átmegy, a végén még ott alszik. MOST HOZOD ÉS KÉSZ! - mondta magabiztosan. Elpirultam az előbbi kijelentésem hallatán.
- Rendben viszem. Csá csajszik. - majd letette.
******************************
Reggel, mikor a folyosókon mentünk Lianával valaki megfogta a kezét és magával húzta.Láttam, hogy csak Lexi az.Nem hallottam miről beszél Lianaval, de a mosolyt nem lehetett letörölni az arcáról.Amikor Lianának mutatott valamit én is követtem az ujját és láttam, hogy két srác felé mutat."Biztos ők voltak a cserediákok".-gondoltam magamban.Olyan helyesek voltak mindketten, de nekem a fiatalabbik tetszett jobban.Láttam, hogy az idősebb rámosolyog Lianára. Nagyon bátor volt az én kis nővérkém, mert odalépett hozzájuk.Tudtam, hogy engem se fog kihagyni ezért a közelében maradtam és figyeltem.
- Szia. Liana vagyok. Negyedikes vagy? - kérdezte közvetlenül.
- Szia. A nevem Jared. Ő az ikertesóm, Josh. Mindketten harmadikosok vagyunk. És te? - kérdezte Lianát lágy hangon.
- Én is harmadikos vagyok, és a hugom is - tudtam, hogy valamire készül, mert a hugom szót megnyomta.Odahúzott maga mellé.Letaglóztam mikor megláttam a fiukat közelről.Alig bírtam megszólalni.
- Sziasztok... - mondtam és közben Josht néztem.
- Örültem - majd elindult Liana biológiára. Kivételesen mindkettőnknek biosz órája volt.Lii meghúzta a kezem, hogy induljak már el.
- Mi az első órátok - kérdezte az eddig csöndes iker.
- Biológia! - vágtuk rá egyszerre Lianával.
- Nekünk is - Josh oldalba bökte Jaredet, utána rám mosolygott. Nagyon cuki volt és úgy láttam, hogy bejövök neki, de lehet, hogy csak képzelődök.
- Akkor mehetünk együtt. - mondtam buzgón. Együtt indultunk el mind a négyen.
A biosz órán valami dokumentumfilmet néztünk a sejtekről. Nem nagyon izgatott, ezért írtam egy levelet Lianának. Odacsúsztattam a keze alá a cetlit.
Annyira helyesek!!!! ^^ Josh annyira szexi, de mégis angyali...áhhh
Ezt írtam Lianának.
Egyetértek. Jared is nagyon helyes. Szeretem ha új diákok jönnek :P Ma nem hívjuk le őket a partra?!
Oda csúsztatta Liana a levelet, de sajnos a tanár hamarabb észrevette.
- Annyira helyesek!!!! Josh annyira szexi, de mégis angyali. Áhhh. Egyetértek. Jared is nagyon helyes. Szeretem ha új diákok jönnek. Ma nem hívjuk le őket a partra?! Mrs. Scoth, hogy magyarázza ezt meg, hogy a két hímnemű, hogy kapcsolódik a peroxiszómákhoz?-kérdezte Lianától.
- Öhmmm, nekik is van?! - kérdezte vörös arccal.
- Kivételesen megúszta, de még egyszer ne kelljen magára szólnom! - mondta szigorúan.
A fiúk minket bámúltak, és szörnyen cikis volt a helyzet. Bárcsak kiküldött volna a teremből. A fiúk ránk kacsintottak és egy igent bólintottak. Mire?! Igen, szerintem is cikik vagytok. Vagy mi?!Liana már majdnem elaludt mikor valami neki ütközött a fejének.Egy kis papírdarabka volt.Óvatosan kinyitotta nehogy megint észrevegye Mr.Verbatim. Mielőtt elolvashatta volna gyorsan kikaptam a kezéből és elkezdtem halkan olvasni.
Szívesen megyünk. Suli után rögtön?
Rákacsintottam Joshra ezzel jelezve, hogy igen.
*******************************************
Na végre kész.:)Remélem tetszik.
2010. február 11., csütörtök
A 3.fejezetet végig írtam
Sziasztok!
Befejeztem 3. fejezetet és szerintem elég hosszú lett úgyhogy most lesz mit olvasnotok:PAzért lett ilyen hosszú mert az előző kettő nagyon rövid volt és szerintem ez így fer, hogy ha most írok egy hosszút.Na szóval csak azt akartam mondani, hogy JÓ OLVASÁST!!!:)))Remélem tetszik:))
Befejeztem 3. fejezetet és szerintem elég hosszú lett úgyhogy most lesz mit olvasnotok:PAzért lett ilyen hosszú mert az előző kettő nagyon rövid volt és szerintem ez így fer, hogy ha most írok egy hosszút.Na szóval csak azt akartam mondani, hogy JÓ OLVASÁST!!!:)))Remélem tetszik:))
2010. február 10., szerda
3.fejezet: Egy furcsa, balszerencsés nap
Reggel hasgörccsel ébredtem.Liana már javában készülődött a fürdőbe.Én nagyon ideges voltam, mert ez volt az első napom a suliba.Ana kilépett a fürdőből és szerintem meglátta rémült arcomat, mert ezt kérdezte.
-Lana minden rendben?- kérdezte aggódva, majd kezeit a vállaimra tette nyugtatásként.
-Hát...,tudod...,ez az első napi lámpaláz.Kicsit félek...-mondtam bíztatóan, hogy semmi bajom sincs, de a testem remegett.
-Ne légy ennyire ideges.A végén még gyomorfekélyt kapsz.Neked legalább van valakid...nekem nem volt.-próbált nyugtatni és a fürdő felé tuszkolt.
- Kölcsönadod azt a cuki kis rövidnacit…tudod…azt a barna szövetet. Meg a fehér pánt nélküli toppomat. Kérleeeek.-mondtam könyörgő hangon és közben kutyaszemet vágtam.A tusolóban álltam és jó forró vizet engedtem magamra és közben a mai napon gondolkoztam.Liana eközben bedobta a cuccaim.Utána levágtatott a lépcsőn ebből arra következtettem, hogy reggeli van.Kicsit iparkodtam mert már éhes voltam.Amikor leértem láttam, hogy megvan kenve egy pirítós vajjal és egy kis sóval van hintve.Liana odatolta elém a tányért és én furcsán néztem rá.
-Honnan tudtad?- kérdeztem és közben mindkét szemöldökömet felhúztam.
-Puszta megérzés.-mondta, de valahogy nem tudtam neki hinni.Amikor végeztünk a reggelivel felhúztuk a cipőnket, de Ana észrevette, hogy az ő cipőjét húzom magamra.
-khm... Lana...esetleg egy 'kölcsönkaphatom'?!- nézett rám mosolyogva, de az egyik szemöldöke fentebb volt mint a másik és én.. hát.. megijedtem.
- Jajj Liana, annyira sajnálom…- már kezdtem is levenni magamról a kis topánkát.
- Lana…csak hülyültem……….vedd már vissza. Ez az első napod. Be kell robbannod.-mondta mosolyogva.Mindketten elnevettük magunkat.Beültünk Liana kocsijába és csak úgy száguldottunk.Hamar beértünk a suliba.Kiszálltunk a kocsiból és elfogott a félelem.Elindultunk az épület felé.A lábam és a kezem borzasztóan remegett.Lian észrevette és nyugtatásként megfogta a kezem.Kézen fogva sétáltunk be a titkárságra.A pult mögül egy egy kedves szempár kukucskált ki.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte kíváncsian.
-Igen a nevem Lana Ray Scoth.Most jöt.....-mire kimondhattam volna közbe vágott.
-Oh igen, persze.Máris adom a papírjaidat.-odanyújtott nekem egy órarendet és gy térképet a suliról.Megjegyzem semmit se lehetett rajta felismerni.Megnéztem az órám és láttam, hogy 5 perc van becsengetésig.Ránéztem az órarendre és láttam, hogy fizikával kezdek.Persze a legnehezebbel kezdek első nap.Elbúcsúztam Lianától és elindultam arra, amerre Liana mondta.Bármennyire is próbáltam visszaemlékezni mit mondott Liana nem sikerült.Tudatlanul bolyongtam a folyosókon míg valaki meg nem fogta a vállam.
-Szia.Eltévedtél?-kérdezte bársonyos finom hangján.
-ö.. Igen.-sütöttem le a szemem.Valahogy olyan ismerős volt ez a srác.
-Milyen órád lesz?-kérdezte.
-Fizika.De nem tudom merre van a terem.-ismertem be.Nagy mosoly ült a szájára, majd megszólalt.
-Gyere, elkísérlek.-mondta kedvesen.
-Köszönöm.-vágtam rá és egy mosolyt küldtem felé.
O...még be se mutatkoztam.A nevem Jake Parks.-a kezét felém nyújtotta.Igazam volt,azért volt ismerős, mert Liana már mesélt róla.
-Az én nevem Lana Ray Scoth.-és elfogadtam a kézfogását.Láttam rajta, hogy furcsán néz rám.Már nyílt volna a szája a beszédre, de amikor megfogtam a kezét hirtelen rosszul lettem.Képeket láttam magam előtt.Olyan volt mintha a múltját láttam volna.Volt pár kép amit sokszor láttam.De az egyiket nem értettem.Lianát láttam az ágyon Paullal és éppen megakarta csókolni.Jake éppen rájuk nyitott.Éreztem mit érzett akkor Jake.Amikor ezt megláttam éreztem, hogy az arcom vizes lesz.Elkezdtem sírni.Jake hangját hallottam, hogy a nevemet mondogatja.Lassan magamhoz tértem és láttam, hogy a földön fekszem és Jake a testemet tartotta.Az arcán aggodalmat vettem észre.
-Jól vagy?Mi történt?-kérdezte féltő hangon.
-Igen csak láttam valamit...
-Mit láttal?-kérdezter dühtől remegve.
-Biztos tudni akarod?-kérdztem.
-Igen.-mondta kicsit se meglepődve.
-húhh(sóhajt)...azt.......láttam...ahogy ...rányitsz..Lianára és Paulra.
Jake arca lefagyott.Egy ép mondotatot is alig bírt kinyögni.
-Te ezt honnan tudod?-kérdezte idegesen és közben fel.alá járkált.
-Mondtam már, most láttam.Mintha az emlékeidet láttam volna.De igaz?Ténykeg ez történt?-kérdeztem zokogva.A fejét lehajtotta és nagyon halkan mondta, de én hallottam.
-Igen.Ahangja szomorú lett.Ameddig Jake föl-alá járkált és gondolkozott, hogy mi is történhetett.Én addig megpróbáltam felállni, de elkezdtem visszazuhanni.Jake egyből kapcsolt és még idejében elkapott.Egy köszönöm mosolyt erőltettem magamra, de nehezen ment, mert fájt mindenem. Jake hirtelen felkapott izmos karjaiba. Rémülten néztem rá.
-Mit csinálsz?Azonnl tegyél le!!!!-parancsoltam rá.
Nyugi már. Ne ficánkolj.Csak a gyengélkedőre viszlek nem az ágyba.-nagyot nevettem, igaz ez is fájt. Jake hirtelen megtorpant.Mi történt?-kérdeztem egyik szemöldökömet felhúzva.
-Lá...lá...láttam a...múltad.-Tátott szájjal bámultam rá.
-Hogy mi?
-Láttam min mentél keresztül.Nagyon sajnálom.Tudom, hogy erről nem szívesen beszélsz, de ha még is akarnál én itt vagyok.-Mondta nagyon kedesen.
-Hát nem nagyon, de azért köszönöm.-közben lesütöttem a szemem.Jake még mindig a karjaiba tartott.A könnyek kicsordultak a szememből mikor visszagondoltam.Jake szorosan magához ölelt és nyomott egy puszit a homlokomra.Amikor hozzábújtam éreztem édes illatát.Olyan megnyugtató volt.
-Lenne egy kérdésem.-mondta komolyan.
-Mi lenne az?-kérdeztem, közben elindult velem a gyengélkedő felé.
-Hogy csináltad ezt?Mármint mi történt az előbb?-kérdezte kíváncsian.
-Nem tudom.Olyan mintha látnám az emberek emlékeit ha hozzájuk érek.De az a furcsa, hogy nem csak én láttam a tied, hanem te is az enyémet.Ezt egyáltalán nem értem.-mondtam.-De ha lehet ezt ne mondd el senkinek.Kérlek.
-Hát persze.Bízhatsz bennem.
-Köszönöm.Kérlek vigyél be órára nem akarok első nap elkésni.Igaz mindjárt vége az órának.
-Dehogy viszlek.Maximum a gyengélkedőre.-féloldalas mosolyával megbabonázott.Kizökkentem az álmodozásból, mert hallottam egy hangot ami a nevemet ordítozza.Liana volt az.Furcsán nézett ránk, amikor meglátott minket.Persze Jake még mindig a kezébe tartott.Nem értettem, hogy tud még tartani.Nekem már leszakadt volna a karom.Liana odaért hozzánk és ezt kérdezte.
-Mi történt?-aggódóan rám tekintett.
Á semmi csak elestem.Ez is csak én lehetek.-mondtam és közben Jakere kacsintottam, nehogy elszólja magát.Visszakacsintott és megint féloldalas mosoly ült ki a szájára.Liana csak figyelt, de mikor megunta közbevágott.
-Na akkor mi is történt igazából?!-kérdezte.
-Tényleg semmi, csak megbotlottam a saját lábamba és hasra estem.Jake segített fel és mivel egy picit fájt a lábam azt mondta bevisz a gyengélkedőre, hogy nézzék meg.-mondtam.Jake is segített elhitetni Lianával a dolgot.Végre letett a kezéből, mert már jobban voltam.Elbúcsúztunk Jaketől és mentünk órára.Jake még halkan fütyült egyet amit szerencsére csak én halottam meg.Elkezdett valamit mutogatni,de nem értettem belőle semmit.Liana odaszólt nekem.
-Azt mutogatja, hogy majd hívni fog vagy te őt.-kérdően néztem Jakere miközben Lian elindult.Jake a zsebemre mutatott.Amikor beletúrtam a zsebembe egy cetlit találtam rajta Jake számával.Incselkedve rámosolyogtam, majd széles vigyorral válaszolt.Siettem Liana után, hogy utolérjem.Még egyszer hátrafordultam és láttam, hogy Jake engem bámul.Kicsit elpirultam, de nagyon jól esett, hogy első napon már ilyen jóba vagyok valakivel,ráadásul egy sráccal.Liana kérdően pillantott rám, de én csal annyit mondtam.
-Majd otthon...-és mosoly kúszott a számra.
*********************************
Az ebédszünetben épp az ebédlőbe igyekeztem amikor valaki megfogta a vállam.Lágy hang búgott a fülembe.
Szia drágám.-mondta a titokzatos idegen közben beleszagolt a hajamba és megcsókolta a fejemet hátulról közben átkarolt hátulról.Teljesen lefagytam.A folyosó végén megláttam Jaket.Fortyogott benne a düh.Láttam, hogy megindul felénk.Megfordultam és láttam, hogy Paul az.
-Öhm.. bocs, de Lana vagyok.-amikor kimondtam ezeket a szavakat véletlen hozzáértem a kezéhez és megint
képek voltak előttem, de most Paul emlékei.Megint Láttam azt a képet amikor Jake rányit Lianára és Paulra, de most Paul szemszögéből.Hallottam, hogy a nevemet mondogatják ebből arra következtettem, hogy megint elájultam-.-". Amikor kinyitottam a szemem Jake és Paul arca volt az enyémbe.Fellélegeztek amikor látták, hogy kezdek magamhoz térni.Paul szája beszédre nyílt, de Jake megelőzte.
-Megint "az " történt?-kérdezte.
-Igen.
-Jobban vagy?-tudakolta Paul.
-Igen. Már sokkal jobban érzem magam.
-Annyira sajnálom az előbbit, azt hittem Liana vagy.-sütötte le a szemét.
-Na persze.-mondta Jake közbe a szemeit forgatta.Láttam Jaken, hogy nagyon dühös.
-Még jó, hogy nem csókoltál meg. Azt nem tudtad volna kimagyarázni.
-Hát azt nem.-mondta édesen nevetve.Amikor Jakere pillantottam nagyon megijedtem.Úgy nézett Paulra, mint aki menten nekiesne, de ez kölcsönös volt.Megpróbáltam kizökkenteni őket az egymással vívott farkasszemezésből.
-Segítenél?-kérdeztem Jaketől lesütött szemmel.Egyből meghallotta a kérésemet és egy cuki mosollyal válaszolt.Mire magamhoz tértem a derekamnál fogva felemelt maga mellé és odaszorított magához, mintha megakarna védeni.Paul vette a lapot és elindult az ebédlő felé. Mielőtt két lépést megtett volna utána szóltam.
-Amúgy ha Lianát keresed ha jól tudom még a föci tanárral dumál, de utána az ebédlőbe megy.-mondtam.
-Köszönöm.- Mondta Paul széles mosollyal,aztán elviharzott.Jake még most sem engedett el és ez egy kicsit kezdett kellemetlen lenni.Elvégre még csak 1 napja ismerem.(igaz Liana mindent elmondott róla)Jake észrevette, hogy zavarba vagyok és elengedett.
-Jössz kajálni?--kérdezte.
-Igen.-Ahogy mentünk Jake átkarolta a vállam, de én leráztam.
-Figyu Jake kicsit lassíts.Még csak egy napja ismerlek.Ez egy kicsit gyors nekem.-mondtam határozottan, pedig tudtam, hogy a szívem már most nagyon megszerette.
-Jó van.Igazad van.Akkor kaja közben dumálunk.Megismerjük egymást jó?-kedvenc féloldalas mosolyával akart levenni a lábamról.És sikerült is.
-Oké.-én is rámosolyogtam.Felvettem a táskámat a földről ás elindultunk az ebédlő felé.Amikor kinyitottuk az ebédlő ajtaját láttam, hogy a menza tele van.Rengeteg ismeretlen embert láttam, de volt köztük akiket felismertem egy-egy óráról.Mindenki minket nézett, egy kicsit kellemetlen volt, de gondoltam, hogy csak azért mert új vagyok.Odasétáltunk a kajás pulthoz.
-Mit eszel?-kérdezte Jake.
-Öhm.. szerintem most csak sült krumplit kérek ketchuppal.-mondtam mosolyogva.
-Rendben.-válaszolta.-Ülj le valahova nyugodtan, majd odaviszem.-mondta.
-Oké.Köszönöm.-mondtam és megfordultam, hogy helyet keressek.Minden asztal tele volt.Végig páztáztam a termet még egyszer és akkor megpillantottam egy sarokban lévő asztalnál Lianát és Pault.Liana intett, hogy üljünk oda.Haboztam, de utána bólintottam és hátrafordultam, hogy megkérdezzem Jaket, hogy jó-e ha odaülünk.Amikor megfordultam Jake épp két tálca kajával egyensúlyozott, de én olyan nagy hévvel fordultam, hogy véletlen neki mentem Jakenek, és a tálcán lévő kaja ráborult, és persze én meg ráestem.
Remélem tetszett:)Sietek a kövivel.Ha minden jól megy holnap felteszem, de vasárnapig kettőt mindenképp szeretnék feltenni:)Jó olvasást:))):P
-Lana minden rendben?- kérdezte aggódva, majd kezeit a vállaimra tette nyugtatásként.
-Hát...,tudod...,ez az első napi lámpaláz.Kicsit félek...-mondtam bíztatóan, hogy semmi bajom sincs, de a testem remegett.
-Ne légy ennyire ideges.A végén még gyomorfekélyt kapsz.Neked legalább van valakid...nekem nem volt.-próbált nyugtatni és a fürdő felé tuszkolt.
- Kölcsönadod azt a cuki kis rövidnacit…tudod…azt a barna szövetet. Meg a fehér pánt nélküli toppomat. Kérleeeek.-mondtam könyörgő hangon és közben kutyaszemet vágtam.A tusolóban álltam és jó forró vizet engedtem magamra és közben a mai napon gondolkoztam.Liana eközben bedobta a cuccaim.Utána levágtatott a lépcsőn ebből arra következtettem, hogy reggeli van.Kicsit iparkodtam mert már éhes voltam.Amikor leértem láttam, hogy megvan kenve egy pirítós vajjal és egy kis sóval van hintve.Liana odatolta elém a tányért és én furcsán néztem rá.
-Honnan tudtad?- kérdeztem és közben mindkét szemöldökömet felhúztam.
-Puszta megérzés.-mondta, de valahogy nem tudtam neki hinni.Amikor végeztünk a reggelivel felhúztuk a cipőnket, de Ana észrevette, hogy az ő cipőjét húzom magamra.
-khm... Lana...esetleg egy 'kölcsönkaphatom'?!- nézett rám mosolyogva, de az egyik szemöldöke fentebb volt mint a másik és én.. hát.. megijedtem.
- Jajj Liana, annyira sajnálom…- már kezdtem is levenni magamról a kis topánkát.
- Lana…csak hülyültem……….vedd már vissza. Ez az első napod. Be kell robbannod.-mondta mosolyogva.Mindketten elnevettük magunkat.Beültünk Liana kocsijába és csak úgy száguldottunk.Hamar beértünk a suliba.Kiszálltunk a kocsiból és elfogott a félelem.Elindultunk az épület felé.A lábam és a kezem borzasztóan remegett.Lian észrevette és nyugtatásként megfogta a kezem.Kézen fogva sétáltunk be a titkárságra.A pult mögül egy egy kedves szempár kukucskált ki.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte kíváncsian.
-Igen a nevem Lana Ray Scoth.Most jöt.....-mire kimondhattam volna közbe vágott.
-Oh igen, persze.Máris adom a papírjaidat.-odanyújtott nekem egy órarendet és gy térképet a suliról.Megjegyzem semmit se lehetett rajta felismerni.Megnéztem az órám és láttam, hogy 5 perc van becsengetésig.Ránéztem az órarendre és láttam, hogy fizikával kezdek.Persze a legnehezebbel kezdek első nap.Elbúcsúztam Lianától és elindultam arra, amerre Liana mondta.Bármennyire is próbáltam visszaemlékezni mit mondott Liana nem sikerült.Tudatlanul bolyongtam a folyosókon míg valaki meg nem fogta a vállam.
-Szia.Eltévedtél?-kérdezte bársonyos finom hangján.
-ö.. Igen.-sütöttem le a szemem.Valahogy olyan ismerős volt ez a srác.
-Milyen órád lesz?-kérdezte.
-Fizika.De nem tudom merre van a terem.-ismertem be.Nagy mosoly ült a szájára, majd megszólalt.
-Gyere, elkísérlek.-mondta kedvesen.
-Köszönöm.-vágtam rá és egy mosolyt küldtem felé.
O...még be se mutatkoztam.A nevem Jake Parks.-a kezét felém nyújtotta.Igazam volt,azért volt ismerős, mert Liana már mesélt róla.
-Az én nevem Lana Ray Scoth.-és elfogadtam a kézfogását.Láttam rajta, hogy furcsán néz rám.Már nyílt volna a szája a beszédre, de amikor megfogtam a kezét hirtelen rosszul lettem.Képeket láttam magam előtt.Olyan volt mintha a múltját láttam volna.Volt pár kép amit sokszor láttam.De az egyiket nem értettem.Lianát láttam az ágyon Paullal és éppen megakarta csókolni.Jake éppen rájuk nyitott.Éreztem mit érzett akkor Jake.Amikor ezt megláttam éreztem, hogy az arcom vizes lesz.Elkezdtem sírni.Jake hangját hallottam, hogy a nevemet mondogatja.Lassan magamhoz tértem és láttam, hogy a földön fekszem és Jake a testemet tartotta.Az arcán aggodalmat vettem észre.
-Jól vagy?Mi történt?-kérdezte féltő hangon.
-Igen csak láttam valamit...
-Mit láttal?-kérdezter dühtől remegve.
-Biztos tudni akarod?-kérdztem.
-Igen.-mondta kicsit se meglepődve.
-húhh(sóhajt)...azt.......láttam...ahogy ...rányitsz..Lianára és Paulra.
Jake arca lefagyott.Egy ép mondotatot is alig bírt kinyögni.
-Te ezt honnan tudod?-kérdezte idegesen és közben fel.alá járkált.
-Mondtam már, most láttam.Mintha az emlékeidet láttam volna.De igaz?Ténykeg ez történt?-kérdeztem zokogva.A fejét lehajtotta és nagyon halkan mondta, de én hallottam.
-Igen.Ahangja szomorú lett.Ameddig Jake föl-alá járkált és gondolkozott, hogy mi is történhetett.Én addig megpróbáltam felállni, de elkezdtem visszazuhanni.Jake egyből kapcsolt és még idejében elkapott.Egy köszönöm mosolyt erőltettem magamra, de nehezen ment, mert fájt mindenem. Jake hirtelen felkapott izmos karjaiba. Rémülten néztem rá.
-Mit csinálsz?Azonnl tegyél le!!!!-parancsoltam rá.
Nyugi már. Ne ficánkolj.Csak a gyengélkedőre viszlek nem az ágyba.-nagyot nevettem, igaz ez is fájt. Jake hirtelen megtorpant.Mi történt?-kérdeztem egyik szemöldökömet felhúzva.
-Lá...lá...láttam a...múltad.-Tátott szájjal bámultam rá.
-Hogy mi?
-Láttam min mentél keresztül.Nagyon sajnálom.Tudom, hogy erről nem szívesen beszélsz, de ha még is akarnál én itt vagyok.-Mondta nagyon kedesen.
-Hát nem nagyon, de azért köszönöm.-közben lesütöttem a szemem.Jake még mindig a karjaiba tartott.A könnyek kicsordultak a szememből mikor visszagondoltam.Jake szorosan magához ölelt és nyomott egy puszit a homlokomra.Amikor hozzábújtam éreztem édes illatát.Olyan megnyugtató volt.
-Lenne egy kérdésem.-mondta komolyan.
-Mi lenne az?-kérdeztem, közben elindult velem a gyengélkedő felé.
-Hogy csináltad ezt?Mármint mi történt az előbb?-kérdezte kíváncsian.
-Nem tudom.Olyan mintha látnám az emberek emlékeit ha hozzájuk érek.De az a furcsa, hogy nem csak én láttam a tied, hanem te is az enyémet.Ezt egyáltalán nem értem.-mondtam.-De ha lehet ezt ne mondd el senkinek.Kérlek.
-Hát persze.Bízhatsz bennem.
-Köszönöm.Kérlek vigyél be órára nem akarok első nap elkésni.Igaz mindjárt vége az órának.
-Dehogy viszlek.Maximum a gyengélkedőre.-féloldalas mosolyával megbabonázott.Kizökkentem az álmodozásból, mert hallottam egy hangot ami a nevemet ordítozza.Liana volt az.Furcsán nézett ránk, amikor meglátott minket.Persze Jake még mindig a kezébe tartott.Nem értettem, hogy tud még tartani.Nekem már leszakadt volna a karom.Liana odaért hozzánk és ezt kérdezte.
-Mi történt?-aggódóan rám tekintett.
Á semmi csak elestem.Ez is csak én lehetek.-mondtam és közben Jakere kacsintottam, nehogy elszólja magát.Visszakacsintott és megint féloldalas mosoly ült ki a szájára.Liana csak figyelt, de mikor megunta közbevágott.
-Na akkor mi is történt igazából?!-kérdezte.
-Tényleg semmi, csak megbotlottam a saját lábamba és hasra estem.Jake segített fel és mivel egy picit fájt a lábam azt mondta bevisz a gyengélkedőre, hogy nézzék meg.-mondtam.Jake is segített elhitetni Lianával a dolgot.Végre letett a kezéből, mert már jobban voltam.Elbúcsúztunk Jaketől és mentünk órára.Jake még halkan fütyült egyet amit szerencsére csak én halottam meg.Elkezdett valamit mutogatni,de nem értettem belőle semmit.Liana odaszólt nekem.
-Azt mutogatja, hogy majd hívni fog vagy te őt.-kérdően néztem Jakere miközben Lian elindult.Jake a zsebemre mutatott.Amikor beletúrtam a zsebembe egy cetlit találtam rajta Jake számával.Incselkedve rámosolyogtam, majd széles vigyorral válaszolt.Siettem Liana után, hogy utolérjem.Még egyszer hátrafordultam és láttam, hogy Jake engem bámul.Kicsit elpirultam, de nagyon jól esett, hogy első napon már ilyen jóba vagyok valakivel,ráadásul egy sráccal.Liana kérdően pillantott rám, de én csal annyit mondtam.
-Majd otthon...-és mosoly kúszott a számra.
*********************************
Az ebédszünetben épp az ebédlőbe igyekeztem amikor valaki megfogta a vállam.Lágy hang búgott a fülembe.
Szia drágám.-mondta a titokzatos idegen közben beleszagolt a hajamba és megcsókolta a fejemet hátulról közben átkarolt hátulról.Teljesen lefagytam.A folyosó végén megláttam Jaket.Fortyogott benne a düh.Láttam, hogy megindul felénk.Megfordultam és láttam, hogy Paul az.
-Öhm.. bocs, de Lana vagyok.-amikor kimondtam ezeket a szavakat véletlen hozzáértem a kezéhez és megint
képek voltak előttem, de most Paul emlékei.Megint Láttam azt a képet amikor Jake rányit Lianára és Paulra, de most Paul szemszögéből.Hallottam, hogy a nevemet mondogatják ebből arra következtettem, hogy megint elájultam-.-". Amikor kinyitottam a szemem Jake és Paul arca volt az enyémbe.Fellélegeztek amikor látták, hogy kezdek magamhoz térni.Paul szája beszédre nyílt, de Jake megelőzte.
-Megint "az " történt?-kérdezte.
-Igen.
-Jobban vagy?-tudakolta Paul.
-Igen. Már sokkal jobban érzem magam.
-Annyira sajnálom az előbbit, azt hittem Liana vagy.-sütötte le a szemét.
-Na persze.-mondta Jake közbe a szemeit forgatta.Láttam Jaken, hogy nagyon dühös.
-Még jó, hogy nem csókoltál meg. Azt nem tudtad volna kimagyarázni.
-Hát azt nem.-mondta édesen nevetve.Amikor Jakere pillantottam nagyon megijedtem.Úgy nézett Paulra, mint aki menten nekiesne, de ez kölcsönös volt.Megpróbáltam kizökkenteni őket az egymással vívott farkasszemezésből.
-Segítenél?-kérdeztem Jaketől lesütött szemmel.Egyből meghallotta a kérésemet és egy cuki mosollyal válaszolt.Mire magamhoz tértem a derekamnál fogva felemelt maga mellé és odaszorított magához, mintha megakarna védeni.Paul vette a lapot és elindult az ebédlő felé. Mielőtt két lépést megtett volna utána szóltam.
-Amúgy ha Lianát keresed ha jól tudom még a föci tanárral dumál, de utána az ebédlőbe megy.-mondtam.
-Köszönöm.- Mondta Paul széles mosollyal,aztán elviharzott.Jake még most sem engedett el és ez egy kicsit kezdett kellemetlen lenni.Elvégre még csak 1 napja ismerem.(igaz Liana mindent elmondott róla)Jake észrevette, hogy zavarba vagyok és elengedett.
-Jössz kajálni?--kérdezte.
-Igen.-Ahogy mentünk Jake átkarolta a vállam, de én leráztam.
-Figyu Jake kicsit lassíts.Még csak egy napja ismerlek.Ez egy kicsit gyors nekem.-mondtam határozottan, pedig tudtam, hogy a szívem már most nagyon megszerette.
-Jó van.Igazad van.Akkor kaja közben dumálunk.Megismerjük egymást jó?-kedvenc féloldalas mosolyával akart levenni a lábamról.És sikerült is.
-Oké.-én is rámosolyogtam.Felvettem a táskámat a földről ás elindultunk az ebédlő felé.Amikor kinyitottuk az ebédlő ajtaját láttam, hogy a menza tele van.Rengeteg ismeretlen embert láttam, de volt köztük akiket felismertem egy-egy óráról.Mindenki minket nézett, egy kicsit kellemetlen volt, de gondoltam, hogy csak azért mert új vagyok.Odasétáltunk a kajás pulthoz.
-Mit eszel?-kérdezte Jake.
-Öhm.. szerintem most csak sült krumplit kérek ketchuppal.-mondtam mosolyogva.
-Rendben.-válaszolta.-Ülj le valahova nyugodtan, majd odaviszem.-mondta.
-Oké.Köszönöm.-mondtam és megfordultam, hogy helyet keressek.Minden asztal tele volt.Végig páztáztam a termet még egyszer és akkor megpillantottam egy sarokban lévő asztalnál Lianát és Pault.Liana intett, hogy üljünk oda.Haboztam, de utána bólintottam és hátrafordultam, hogy megkérdezzem Jaket, hogy jó-e ha odaülünk.Amikor megfordultam Jake épp két tálca kajával egyensúlyozott, de én olyan nagy hévvel fordultam, hogy véletlen neki mentem Jakenek, és a tálcán lévő kaja ráborult, és persze én meg ráestem.
Remélem tetszett:)Sietek a kövivel.Ha minden jól megy holnap felteszem, de vasárnapig kettőt mindenképp szeretnék feltenni:)Jó olvasást:))):P
2010. február 8., hétfő
2.fejezet: Az új családom
A ház az nem messze volt az erdőtől.Ezt onnan tudtam, hogy útközben mmegkérdeztem pár embert.Amikor az utca végéről láttam a házat csak úgy kavarogtak bennem az érzések és a kérdések.
Mi lesz ha nem tetszek neki?És ha be se enged a házba, hanem azt mondja, hogy húzzak el?
Belegondolni is rossz volt.Ha mégis beenged és a családban élhetek, mint testvére mindent elölről kell kezdenem.Új suli, új barátok, és egy új kezdet lehetősége arra, hogy végre úgy élhessek, ahogy akarok.Boldogan.Amikor a ház előtt voltam egy pillanatra megtorpantam.Furcsa érzés fogott el, valami miatt izgatott lettem.A lépcsőnél voltam.A gyomrom a torkomba volt.Éreztem, hogy most jön a változás korszaka számomra.Egy unalmas élet vége, most jön egy igazi és izgalmas élet.Becsöngettem és vártam, hogy kinyissák az ajtót.Valaki kiabált,hogy megyek.Az ajtó kinyil és azt hittem, hogy elájulok.Egy velem egyidős lánnyal találtam szembe magam ráadásul azzal a lánnyal akivel előző éjjel álmodtam.Félve, de megkérdeztem.
- Liana Ray Scoth?
- Igen én vagyok az.- megsem vártam, hogy kimondja ledobtam a cuccom és egyből a nyakába ugrottam.
Szegény Liana köpni-nyelni se tudott.Olyan erősen szorítottam magamhoz, hogy alig kapott levegőt.Amikor lemásztam róla az első kérdése ez volt.
- Szia.Te ki vagy?- kérdezte levegő után kapkodva.
- jaj neharagudj. A nevem Lana Ray Scoth.- hallottam, hogy egy pohár leesik a földre és széttörik.
- Lana?- kiabált a konyha felől egy ismerős hang.
- Kriss!!!- majd az ő nyakába is beleugrottam.
Bementünk a nappaliba és Kriss mindent elmondott Lianának.(Hogy az a másodunoka testvére, vagyis az én anyukám rá hagyta a gyámságomat.)Úgy láttam rajta, hogy örül a hírnek, hogy lesz egy testvére.
Ezen a héten még nem mentem iskolába és Liana sem.Nagyon kedves volt velem.Olyan volt mintha mindig is ismertük volna egymást.Ezalatt a maradék 5 nap alatt Liana körbevezetett a városba és megmutatott mindent.A partot, a kedvenc helyeit,a suli( persze csak kívülről,egyenlőre nem akartam a közelébe menni.),az erdőt ahol volt egy kedvenc tisztása pont ott ahol akkor aludtam amikor a városba jöttem.Attól a pillanattól az a mi titkos rétünk.Ann szobájába aludtam én is és ez jól jött, mert esténként nagyon jókat dumáltunk.
Eltelt az egy hét és eljött az a bizonyos nap....
**************************************
Remélem tetszett.Megpróbálok minél többet írni.Sietek a kövi fejezettel.Jó olvasást!^^
Mi lesz ha nem tetszek neki?És ha be se enged a házba, hanem azt mondja, hogy húzzak el?
Belegondolni is rossz volt.Ha mégis beenged és a családban élhetek, mint testvére mindent elölről kell kezdenem.Új suli, új barátok, és egy új kezdet lehetősége arra, hogy végre úgy élhessek, ahogy akarok.Boldogan.Amikor a ház előtt voltam egy pillanatra megtorpantam.Furcsa érzés fogott el, valami miatt izgatott lettem.A lépcsőnél voltam.A gyomrom a torkomba volt.Éreztem, hogy most jön a változás korszaka számomra.Egy unalmas élet vége, most jön egy igazi és izgalmas élet.Becsöngettem és vártam, hogy kinyissák az ajtót.Valaki kiabált,hogy megyek.Az ajtó kinyil és azt hittem, hogy elájulok.Egy velem egyidős lánnyal találtam szembe magam ráadásul azzal a lánnyal akivel előző éjjel álmodtam.Félve, de megkérdeztem.
- Liana Ray Scoth?
- Igen én vagyok az.- megsem vártam, hogy kimondja ledobtam a cuccom és egyből a nyakába ugrottam.
Szegény Liana köpni-nyelni se tudott.Olyan erősen szorítottam magamhoz, hogy alig kapott levegőt.Amikor lemásztam róla az első kérdése ez volt.
- Szia.Te ki vagy?- kérdezte levegő után kapkodva.
- jaj neharagudj. A nevem Lana Ray Scoth.- hallottam, hogy egy pohár leesik a földre és széttörik.
- Lana?- kiabált a konyha felől egy ismerős hang.
- Kriss!!!- majd az ő nyakába is beleugrottam.
Bementünk a nappaliba és Kriss mindent elmondott Lianának.(Hogy az a másodunoka testvére, vagyis az én anyukám rá hagyta a gyámságomat.)Úgy láttam rajta, hogy örül a hírnek, hogy lesz egy testvére.
Ezen a héten még nem mentem iskolába és Liana sem.Nagyon kedves volt velem.Olyan volt mintha mindig is ismertük volna egymást.Ezalatt a maradék 5 nap alatt Liana körbevezetett a városba és megmutatott mindent.A partot, a kedvenc helyeit,a suli( persze csak kívülről,egyenlőre nem akartam a közelébe menni.),az erdőt ahol volt egy kedvenc tisztása pont ott ahol akkor aludtam amikor a városba jöttem.Attól a pillanattól az a mi titkos rétünk.Ann szobájába aludtam én is és ez jól jött, mert esténként nagyon jókat dumáltunk.
Eltelt az egy hét és eljött az a bizonyos nap....
**************************************
Remélem tetszett.Megpróbálok minél többet írni.Sietek a kövi fejezettel.Jó olvasást!^^
2010. február 7., vasárnap
1.fejezet:Egy új élet kezdete
Nemrég gyökeresen megváltozott az életem.De kezdjük az elején.Barcelonában éltem és megvolt mindenem.Remek és boldog család,szuper barátnők és csodaszép otthon.De valami mégsem volt tökéletes.És nem az, hogy nem volt pasim, hanem valami hiányzott az életemből,belőlem.Néha furcsa dolgokat csináltam de nem törődtem velük.Egyik nap, amikor felébredtem már nem volt semmim.Se családom,se barátaim,se életem.A családomat egy autóbalesetben vesztettem el.Ha nem ragaszkodom ahhoz, hogy hagy nem keljem mennem nagyiékhoz akkor most én is halott lennék.Amikor meghallottam, hogy meghalt a családom az én drága öcsém is megszűntem létezni egy kis időre.Az nap még a suliból is kirúgtak, de azt nem mondták meg miért.Egy nap alatt tönkrement az életem.Ameddig nem leszek nagykorú nevelőszülőkhöz kellett mennem.Egyszerűen borzalmas volt, ezért úgy döntöttem, hogy elszökök.Tudtam, hogy anya a másodunoka testvérére Krissre hagyta a gyámságomat,ezért úgy döntöttem, hogy odaköltözöm.Megfogtam két nagy hátizsákot és elkezdtem belepakolni a cuccaimat.Amikor kész lettem írtam egy levelet a mostani családomnak, hogy szeretem őket, de nem bírok tovább itt maradni ezen a rossz emlékekkel teli helyen.Éppen kiakartam lépni az ajtón amikor megláttam, hogy elkezd szemerkélni az eső.Megfogtam az esőkabátomat és és a zsebembe tettem az összes pénzem és útnak indultam.Az első gépre felszálltam és az meg sem állt Kaliforniáig.Onnan még hosszú utat kellett megtennem, de nem hiába.Stoppoltam párszor mire Oakand határához értem.Már késő este volt, ezért úgy döntöttem, hogy a város szélén lévő erdőbe fogok aludni.Letettem a hálózsákom, lefeküdtem és egyből elaludtam.Furcsa álmom volt az éjjel.Mintha nem is álom lett volna, hanem valóság.
Az erdőben álltam egy lánnyal.A lány nagyon sírt.Az eső zuhogott.Egy-egy helyen villám csapott bele a fákba, de azonnal visszanőttek.Átöleltem a lányt, és olyan volt mintha átadtam volna eddigi életem emlékeit.Én is láttam őket, amiket ő átélt.Fájdalmas élete volt neki is.Amikor elengedtük egymást felébredtem.
A mikor felkeltem azt a helyet ahol aludtam körbe-körbe lila virágok borították.Nagyon különösnek találtam ezt a dolgot,de nem törődtem vele.Felkeltem és elindultam az újdonsült otthonom felé....
Az erdőben álltam egy lánnyal.A lány nagyon sírt.Az eső zuhogott.Egy-egy helyen villám csapott bele a fákba, de azonnal visszanőttek.Átöleltem a lányt, és olyan volt mintha átadtam volna eddigi életem emlékeit.Én is láttam őket, amiket ő átélt.Fájdalmas élete volt neki is.Amikor elengedtük egymást felébredtem.
A mikor felkeltem azt a helyet ahol aludtam körbe-körbe lila virágok borították.Nagyon különösnek találtam ezt a dolgot,de nem törődtem vele.Felkeltem és elindultam az újdonsült otthonom felé....
Előszó
Az életem sosem volt könnyű.Hiába volt meg mindenem, mégis elveszettnek éreztem magam ebben a világban.A nevem Lana Emily Parker.Igaz később Lana Ray Scoth leszek.16 éves lány vagyok.Barcelonában élek a családommal.Van egy öcsém Dan.A szüleim mostanában nagyon sokat veszekedtek,ezért nem sokat voltam otthon.Nem érdekelt ez az egész ordibálás.Egyik nap szörnyű dolog történt velem.........
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)