2010. február 17., szerda
Köszönöm
Az utolsó két fejezetet Noémi=Liana tette fel.Nagyon szépen köszönöm.Nekem tuti nem lett volna időm feltenni kettőt.Örülök, hogy az én barátnőm, mert mindenben számíthatok rá és most nagyon hálás vagyok neki.Igaz, hogy együtt találtuk ki a történetet, de most ő tette fel ezért most neki köszönjétek.:)Köszönöm
6.fejezet: Választás...
Már a harmadik óra is eltelt. Az első napon a szünet után, elég jó volt eddig. Még nem történt semmi rossz, semmi jó. Eddig minden átlagos és normális. EDDIG...
- Mi lesz a következő órád? - kérdezte egy lágy hang mögöttem.
- Ööö, tesi. - válaszoltam.
- Kár nekem angol...akkor majd később találkozunk. - majd ismét elviharzott Josh mellőlem.
- Szia édesem! - mondta Jake majd átkarolt. ölelését leráztam magamról.
- Szia Jake. - mondtam.
- Emlékszel mit beszéltük meg? - a verekedés óta lenyugodott, jót tett ez a két hét szünet, mindannyiunknak.
- Igen. - lesütött szemmel sétált tovább mellettem.
- Köszönöm. - mondtam.
- Milyen órád lesz? - kérdeztem.
- Tesi, neked?
- Nekem is. - majd elmosolyodtam.
Mindketten elmentünk átöltözni. Bementünk a torna terembe és elkezdődött az óra. Hirtelen megpillantottam Josh.
- Szia...hát te?! - kérdeztem meglepetten.
- Szia, hát angolom lenne, de Mr.Beaker azt mondta, hogy túl sokan vannak angolon, ezért felajánlkoztam, hogy majd én lemegyek tesire. Szívesen vagyok veled.
- Kedves vagy. Köszönöm. - majd mosolyogtam. Számmal köldtem egy puszit Josh felé jelezve hálámat.
Jake olyan szomorún nézett, igazságtalan vagyok vele szemben. A szívem majd megszakadt gyötrődő arca láttán. Megpróbálltam álcázni szenvedésemet, ezért odamentem pár csajszihoz. Párat már név szerint ismerek, sőőt már nagyon jóó barátnők vagyunk. Jessica Stone és Amy More.
láttam röpi közben, hogy Josh és Jake is engem néz. Nagyon jólesett, de majd megszakadt a szívem, hogy választanom kell közöttük. A nap többi része úgy telt, hogy vagy Jakkel vagy Joshsal voltam. Nagyon megkedveltem Josht, kedves, udvarias, nagyon cuki és oda figyel rám. Néha jobb vele beszélgetni mint Jakkel. Az szünetet Lianával töltöttem és kiderült, hogy Jareddel elég jól kijönnek. Elég fura helyzetben voltunk. Úgy éreztem, hogy a szívem kiugrik. Nem tudom, hogy melyikőjüket szeretem jobban. Még nem kell, de lassan eljön az idő, hogy döntsek. A következő órám biosz volt, de előtte még át kellett gyorsan öltöznöm, mert még mindig tesi cuccban voltam. elindultam az öltöző felé, amikor megláttam Jaket és Josh a falnak támaszodva. Mintha veszekednének, vagy szóban gyilkolják egymást...nem tudom. Nem volt valami szép látvány.
- Fiúk! Menjetek öltözni a végén még lekésitek a kövi órátokat. - mondtam.
- Kössz, hogy szóltál. - mondta Josh.
Gyorsan bementem az öltözőbe. eszembe jutott, hogy mennyire igazságtalan voltam Jakkel szemben, úgyhogy elhatázotam, hogy mostantól nyitott leszek mindenra. Najóó azért mindenre nem, "ARRA" azért nem de másra igen. Magamra kaptam a ruháimat és kibontottam a hajamat. Amikor kiléptem az öltöző ajtaján láttam, hogy Jake és Josh vár valamire.
- Mire vártok? - kérdeztem.
- Rád. - mondta Jake és átkarolt. Ránéztem Jake-re és tudta, hogy mire gondolok. Levette a kezét rólam. Mintha Josh kuncogott volna. Tudom, hogy megfogadtam nyitott leszek, de ezt még meg kell szoknom. Joshsal elindultunk az óránkra, de Jake visszahúzott. Josh nem vette észre.
- Vigyázz magadra kérlek. - mondta és hallatszott hangjában az őszinte aggodalom.
Nem értettem mire céloz ezzel, de bólintottam. Még nyomtam egy gyors puszit az arcára, ami láthatólag felvidította. Jake elment én pedig odarohantam Joshhoz.
- Na és miről beszéltetek Jakkel? - kérdeztem.
- Nem fontos. - mondta.
- Este ráérsz? - kérdezte.
- Miért?
- Elmehetnénk valahova. - mosolyodott el.
- Sajnos nem jó. Anya befogott házimunkára. De máskor szívesen elmennék. - mondtam.
- Megbeszéljük...- mondta szomorúan. Hirtelen a melléhez szorított és homlokon csókolt. Mire kinyitottam a szemem már nem volt ott. EZ IJESZTŐ.....
....de hát együtt van óránt, akkorminek búcsúzott el? Vagy nem is búcsúzott, hanem csak kimutatta irántam érzett érzelmeit, de mégsem akarta látni, hogy-hogy reagálok. Nem értem őt. Beléptem az osztályterembe és láttam, hogy nincs a megszokott helyén. Biztos csak késik....vagy nem....de nem. Egész órán csak a hűlt helyét bámultam. Nagyon szomorú lettem. Lehet, hogy azért nem jött be, mert nem megyek el vele ma este? Hogy lehetek ennyire hülye? Miért üldözöm folyton azokat el, akiket szeretek. Miért kellett ilyennek születnem. Amikor vége lett az órának, szomorúan ballagtam ki a teremből. Láttam, hogy az ajtóban valaki áll. Jake volt az.
- Szia kislány... - mondta mosolyogva.
- Kislány?!?! Jake....van nevem is!!! - mondtam dühösen és lekezelően. Nem szándékosan, de most ilyen volt a hangulatom. Nem akartam megbántani.
- Bocsi, bocsi, bocsi...csak szomorúnak látszol és fel akartalak vidítani..... - mentegetőzött.
- Jake...én kérek bocsánatot. Nem vagyok most formában, ilyenkor mindenkivel ilyen bunkó vagyok. Nagyon sajnálom. Kezével legyintett, hogy semmi baj.
- Amúgy miért jöttél elém? - kérdeztem.
- Ma már nem lesz több óránk együtt, és mivel ma nem megyek ebédelni, mamár nem találkozunk...gondoltam elbúcsúzom. - mondta szomorúan.
- Miért nem jössz kajálni?
- Dolgom van apámmal.
- Jaa, értem. - mondtam szomorúan. Nem volt valami jó kedvem. Josh is elment, most Jake is elmegy...
- Nyugi, holnap találkozunk - huncutan mosolygott. Egyik ujjával felemellte az állam, így a szemébe néztem. Adott egy szájrapuszit, ami most nagyon jólesett. Forró ajkai megnyugtatták lelkemet egy kis időre.
- Oké. - mosolyogtam. Hirtelen már nem is láttam Jake-et. Újra űr keletkezett szívem helyén. Nincsenek itt azok akiket szeretek. Amikor már közeledett a nap vége és épp az ebédlő felé vánszorogtam. Tudtam, hogy se Jake, se Josh nem lesz ot, de automatikusan körbenéztem. Igazam lett, nem voltak ott. Megláttam Lianat az egyik asztalnál, Paul társaságában. Paul szemében csak úgy szikrázott az imádat, a szerelem. Hírtelen rámtört a sírhatnék és a rosszúllét. Úgy döntöttem inkább hazamegyek. Nem akartam elvinni Liana kocsiját szó nélkül, nem akartam őt is magamra haragítani, ezért gyalog indultam el. Nem volt túl messze a sulitól a házunk. Kocsival 15-20perc, gyalog 30-40perc. Jótt tett a séta, legalább kicsit kiszellőzött a fejem. Már majdnem otthon voltam, amikor észrevettem mennyire elhanyagoltan néznek kia virágok. Nem értem, hogy ez, hogy lehet, amikor még ma reggel azt néztem milyen szépek anya virágai. Végre hazaértem. Becsaptam magam mögött az ajtót és felszaladtam a lépcsőn a szobámba. Szerencsére nem volt itthon senki. Ledőltem az ágyra és csak sírtam, sírtam, sírtam és sírtam. Nem tudom miért, csak valahogy jól esett. Elaludtam és csak 4 órakor ébredtem fel, amikor pityegett a telefonom. Liana volt az, SMS-t küldött.
Szijjó. Ma Pauléknál alszom. ;) (*kacsintósfej*) Mondd meg anyunak. Hogy-hogy ma olyan hamar elmentél? szrtlk pusssz.
Szia. Nem volt kedvem maradni. Legyen szép estéd ;) Aztán védekezni :P pusziii Ja igen, lécci reggel gyere értem.
Most már tényleg szomorú voltam. Azt hittem ha hazajön Liana tudok vele majd beszélni. Hallottam, hogy anya hazajött. Lassan levánszorogtam a lépcsőn és szóltam anyának, hogy Ana ma Pauléknál alszik. Csak egy kicsit hisztizett, de ahhoz képest nagyon jól fogadta. Átmentem a konyhába és kivettem az egyik szekrényből egy egész doboz müzlit. Vissza ballagtam, most már a müzlis doboz társaságában. Leültem egy kicsit tanulni, de abbahagytam, mert csöppet sem volt a könyvek felett bambulni. Megint eldőltem az ágyamon és bekapcsoltam az IPodomat. Megint elaludtam, de csak 2 órát. Amikor kinyitottam a szemem nagyon megijedtem. Egy alakot pillantottam meg, a fotel mellett. Felakartam ugrani az ágamból, de egyszer csak ott termett mellettem és visszanyomott. érintése jéghideg volt, ismerős. Ahogy a hold megvilágította arcát, rögtön felismertem a rejtélyes idegent...Josh volt az. Egyből a nyakába vetettem maga. Újból sírni kezdtem, de csak az örömkönnyek hullottak a szememből.
- Ennyire hiányoztam?! - kérdezte huncut mégis gúnyos mosollyal.
Beleboxoltam a vállába és válaszoltam.
- Nem tudod elképzelni mennyire... - vörös szemem áztatta pólóját, végül elengedtem.
- Nem baj, ha most elmegyek zuhanyozni? - ez meg milyen kérdés? Itt van Josh és te zuhanyozni mész Lana... jézusom!
- Persze.
- Ugye itt leszel mire visszajövök? - kérdeztem.
- Igen. Mindenképp! - mosolyodott el.
Bementem a fürdőbe, de láttam, hogy kinn hagytam a mamuszomat, ezért vissza mentem érte.
- Segítsek? - kérdezte huncutan és most előszőr olyan sármos és szexi volt a holdfényben mint még eddig soha.
- Ahha....álmodozz csak! - kacsintottam rá. Egy szempillantás alatt ott termett mellettem.
- Ez nem volt vicces. Nem tudod, hogy mennyire kívánlak. És ez így egyre nehezebb. - mondta majd szenvedélyesen megcsókolt. Amikor vége lett mézédes csókunknak, elindultam a fürdő felé.
- Már megint menekülsz? - kérdezte édesen.
- Nem, még mindig csak zuhanyozni megyek.
- Mindjárt jövök - mondta, és már el is tűnt. Nem értettem miről beszélt. Anya éppen benyitott.
- Fürödni mész? - kérdezte. A szemébe néztem.
- Aha... - mondtam. Anya arcára aggodalom ült ki.
- Kicsim, mi a baj, sírtál?! - kérdezte aggódóan.
- Hááát... - sütöttem le szemeimet. - .....fiúk. - mondtam halkan.
- Drágaságom, nekem bármit elmondhatsz, ugye tudod? - kérdezte majd átölelt.
- Majd máskor... - és elindultam a fürdő felé. Anya kiment a szobából és hallottam, ahogy lemegy a lépcsőn és bekapcsolja a TV-t. Bementem a fürdőbe és megnyitottam a meleg vizes csapot, és forró vizet engedtem magamra, és újra elkezdtem sírni. Kopogtatást hallottam, ezért a vizet gyorsan elzártam és magamra tekertem egy törölközőt. Hát mit nem mondjak én is ezt a kis falat törölközőt hoztam be. Épp hogy takart.
Kiléptem az ajtón és jéghideg karok ölelésében találtam magam. Nem esett jól a forró víz után a jéghideg, de nem érdekelt, vágytam Josh ölelésére. Josh hátralépett és huncutul elmosolyodott.
- Hááát...ellenállhatatlan vagy...nem tudom, hogy bírta ki ennyi ideig Jake. - mondta mosolyogva.
Ahogy meghallottam a mondat végét, teli lettem dühvel és teljes erőmből ellöktem magamtól.
- Miért kell ezt a szép pillanatot elrontani.... - dühöngtem. Ahogy ellöktem a Josht a törölközőt nem volt mi tartsa, ígyhát lecsúszott rólam. A fejem búbjától a lábujjam hegyéig elvörösödtem szégyenemben. Nem akartam, hogy Josh meglásson, ezért gyorsan odabújtam hozzá, addig sem lát. Hirtelen kivágódott az ajtó és Liana elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Mi lesz a következő órád? - kérdezte egy lágy hang mögöttem.
- Ööö, tesi. - válaszoltam.
- Kár nekem angol...akkor majd később találkozunk. - majd ismét elviharzott Josh mellőlem.
- Szia édesem! - mondta Jake majd átkarolt. ölelését leráztam magamról.
- Szia Jake. - mondtam.
- Emlékszel mit beszéltük meg? - a verekedés óta lenyugodott, jót tett ez a két hét szünet, mindannyiunknak.
- Igen. - lesütött szemmel sétált tovább mellettem.
- Köszönöm. - mondtam.
- Milyen órád lesz? - kérdeztem.
- Tesi, neked?
- Nekem is. - majd elmosolyodtam.
Mindketten elmentünk átöltözni. Bementünk a torna terembe és elkezdődött az óra. Hirtelen megpillantottam Josh.
- Szia...hát te?! - kérdeztem meglepetten.
- Szia, hát angolom lenne, de Mr.Beaker azt mondta, hogy túl sokan vannak angolon, ezért felajánlkoztam, hogy majd én lemegyek tesire. Szívesen vagyok veled.
- Kedves vagy. Köszönöm. - majd mosolyogtam. Számmal köldtem egy puszit Josh felé jelezve hálámat.
Jake olyan szomorún nézett, igazságtalan vagyok vele szemben. A szívem majd megszakadt gyötrődő arca láttán. Megpróbálltam álcázni szenvedésemet, ezért odamentem pár csajszihoz. Párat már név szerint ismerek, sőőt már nagyon jóó barátnők vagyunk. Jessica Stone és Amy More.
láttam röpi közben, hogy Josh és Jake is engem néz. Nagyon jólesett, de majd megszakadt a szívem, hogy választanom kell közöttük. A nap többi része úgy telt, hogy vagy Jakkel vagy Joshsal voltam. Nagyon megkedveltem Josht, kedves, udvarias, nagyon cuki és oda figyel rám. Néha jobb vele beszélgetni mint Jakkel. Az szünetet Lianával töltöttem és kiderült, hogy Jareddel elég jól kijönnek. Elég fura helyzetben voltunk. Úgy éreztem, hogy a szívem kiugrik. Nem tudom, hogy melyikőjüket szeretem jobban. Még nem kell, de lassan eljön az idő, hogy döntsek. A következő órám biosz volt, de előtte még át kellett gyorsan öltöznöm, mert még mindig tesi cuccban voltam. elindultam az öltöző felé, amikor megláttam Jaket és Josh a falnak támaszodva. Mintha veszekednének, vagy szóban gyilkolják egymást...nem tudom. Nem volt valami szép látvány.
- Fiúk! Menjetek öltözni a végén még lekésitek a kövi órátokat. - mondtam.
- Kössz, hogy szóltál. - mondta Josh.
Gyorsan bementem az öltözőbe. eszembe jutott, hogy mennyire igazságtalan voltam Jakkel szemben, úgyhogy elhatázotam, hogy mostantól nyitott leszek mindenra. Najóó azért mindenre nem, "ARRA" azért nem de másra igen. Magamra kaptam a ruháimat és kibontottam a hajamat. Amikor kiléptem az öltöző ajtaján láttam, hogy Jake és Josh vár valamire.
- Mire vártok? - kérdeztem.
- Rád. - mondta Jake és átkarolt. Ránéztem Jake-re és tudta, hogy mire gondolok. Levette a kezét rólam. Mintha Josh kuncogott volna. Tudom, hogy megfogadtam nyitott leszek, de ezt még meg kell szoknom. Joshsal elindultunk az óránkra, de Jake visszahúzott. Josh nem vette észre.
- Vigyázz magadra kérlek. - mondta és hallatszott hangjában az őszinte aggodalom.
Nem értettem mire céloz ezzel, de bólintottam. Még nyomtam egy gyors puszit az arcára, ami láthatólag felvidította. Jake elment én pedig odarohantam Joshhoz.
- Na és miről beszéltetek Jakkel? - kérdeztem.
- Nem fontos. - mondta.
- Este ráérsz? - kérdezte.
- Miért?
- Elmehetnénk valahova. - mosolyodott el.
- Sajnos nem jó. Anya befogott házimunkára. De máskor szívesen elmennék. - mondtam.
- Megbeszéljük...- mondta szomorúan. Hirtelen a melléhez szorított és homlokon csókolt. Mire kinyitottam a szemem már nem volt ott. EZ IJESZTŐ.....
....de hát együtt van óránt, akkorminek búcsúzott el? Vagy nem is búcsúzott, hanem csak kimutatta irántam érzett érzelmeit, de mégsem akarta látni, hogy-hogy reagálok. Nem értem őt. Beléptem az osztályterembe és láttam, hogy nincs a megszokott helyén. Biztos csak késik....vagy nem....de nem. Egész órán csak a hűlt helyét bámultam. Nagyon szomorú lettem. Lehet, hogy azért nem jött be, mert nem megyek el vele ma este? Hogy lehetek ennyire hülye? Miért üldözöm folyton azokat el, akiket szeretek. Miért kellett ilyennek születnem. Amikor vége lett az órának, szomorúan ballagtam ki a teremből. Láttam, hogy az ajtóban valaki áll. Jake volt az.
- Szia kislány... - mondta mosolyogva.
- Kislány?!?! Jake....van nevem is!!! - mondtam dühösen és lekezelően. Nem szándékosan, de most ilyen volt a hangulatom. Nem akartam megbántani.
- Bocsi, bocsi, bocsi...csak szomorúnak látszol és fel akartalak vidítani..... - mentegetőzött.
- Jake...én kérek bocsánatot. Nem vagyok most formában, ilyenkor mindenkivel ilyen bunkó vagyok. Nagyon sajnálom. Kezével legyintett, hogy semmi baj.
- Amúgy miért jöttél elém? - kérdeztem.
- Ma már nem lesz több óránk együtt, és mivel ma nem megyek ebédelni, mamár nem találkozunk...gondoltam elbúcsúzom. - mondta szomorúan.
- Miért nem jössz kajálni?
- Dolgom van apámmal.
- Jaa, értem. - mondtam szomorúan. Nem volt valami jó kedvem. Josh is elment, most Jake is elmegy...
- Nyugi, holnap találkozunk - huncutan mosolygott. Egyik ujjával felemellte az állam, így a szemébe néztem. Adott egy szájrapuszit, ami most nagyon jólesett. Forró ajkai megnyugtatták lelkemet egy kis időre.
- Oké. - mosolyogtam. Hirtelen már nem is láttam Jake-et. Újra űr keletkezett szívem helyén. Nincsenek itt azok akiket szeretek. Amikor már közeledett a nap vége és épp az ebédlő felé vánszorogtam. Tudtam, hogy se Jake, se Josh nem lesz ot, de automatikusan körbenéztem. Igazam lett, nem voltak ott. Megláttam Lianat az egyik asztalnál, Paul társaságában. Paul szemében csak úgy szikrázott az imádat, a szerelem. Hírtelen rámtört a sírhatnék és a rosszúllét. Úgy döntöttem inkább hazamegyek. Nem akartam elvinni Liana kocsiját szó nélkül, nem akartam őt is magamra haragítani, ezért gyalog indultam el. Nem volt túl messze a sulitól a házunk. Kocsival 15-20perc, gyalog 30-40perc. Jótt tett a séta, legalább kicsit kiszellőzött a fejem. Már majdnem otthon voltam, amikor észrevettem mennyire elhanyagoltan néznek kia virágok. Nem értem, hogy ez, hogy lehet, amikor még ma reggel azt néztem milyen szépek anya virágai. Végre hazaértem. Becsaptam magam mögött az ajtót és felszaladtam a lépcsőn a szobámba. Szerencsére nem volt itthon senki. Ledőltem az ágyra és csak sírtam, sírtam, sírtam és sírtam. Nem tudom miért, csak valahogy jól esett. Elaludtam és csak 4 órakor ébredtem fel, amikor pityegett a telefonom. Liana volt az, SMS-t küldött.
Szijjó. Ma Pauléknál alszom. ;) (*kacsintósfej*) Mondd meg anyunak. Hogy-hogy ma olyan hamar elmentél? szrtlk pusssz.
Szia. Nem volt kedvem maradni. Legyen szép estéd ;) Aztán védekezni :P pusziii Ja igen, lécci reggel gyere értem.
Most már tényleg szomorú voltam. Azt hittem ha hazajön Liana tudok vele majd beszélni. Hallottam, hogy anya hazajött. Lassan levánszorogtam a lépcsőn és szóltam anyának, hogy Ana ma Pauléknál alszik. Csak egy kicsit hisztizett, de ahhoz képest nagyon jól fogadta. Átmentem a konyhába és kivettem az egyik szekrényből egy egész doboz müzlit. Vissza ballagtam, most már a müzlis doboz társaságában. Leültem egy kicsit tanulni, de abbahagytam, mert csöppet sem volt a könyvek felett bambulni. Megint eldőltem az ágyamon és bekapcsoltam az IPodomat. Megint elaludtam, de csak 2 órát. Amikor kinyitottam a szemem nagyon megijedtem. Egy alakot pillantottam meg, a fotel mellett. Felakartam ugrani az ágamból, de egyszer csak ott termett mellettem és visszanyomott. érintése jéghideg volt, ismerős. Ahogy a hold megvilágította arcát, rögtön felismertem a rejtélyes idegent...Josh volt az. Egyből a nyakába vetettem maga. Újból sírni kezdtem, de csak az örömkönnyek hullottak a szememből.
- Ennyire hiányoztam?! - kérdezte huncut mégis gúnyos mosollyal.
Beleboxoltam a vállába és válaszoltam.
- Nem tudod elképzelni mennyire... - vörös szemem áztatta pólóját, végül elengedtem.
- Nem baj, ha most elmegyek zuhanyozni? - ez meg milyen kérdés? Itt van Josh és te zuhanyozni mész Lana... jézusom!
- Persze.
- Ugye itt leszel mire visszajövök? - kérdeztem.
- Igen. Mindenképp! - mosolyodott el.
Bementem a fürdőbe, de láttam, hogy kinn hagytam a mamuszomat, ezért vissza mentem érte.
- Segítsek? - kérdezte huncutan és most előszőr olyan sármos és szexi volt a holdfényben mint még eddig soha.
- Ahha....álmodozz csak! - kacsintottam rá. Egy szempillantás alatt ott termett mellettem.
- Ez nem volt vicces. Nem tudod, hogy mennyire kívánlak. És ez így egyre nehezebb. - mondta majd szenvedélyesen megcsókolt. Amikor vége lett mézédes csókunknak, elindultam a fürdő felé.
- Már megint menekülsz? - kérdezte édesen.
- Nem, még mindig csak zuhanyozni megyek.
- Mindjárt jövök - mondta, és már el is tűnt. Nem értettem miről beszélt. Anya éppen benyitott.
- Fürödni mész? - kérdezte. A szemébe néztem.
- Aha... - mondtam. Anya arcára aggodalom ült ki.
- Kicsim, mi a baj, sírtál?! - kérdezte aggódóan.
- Hááát... - sütöttem le szemeimet. - .....fiúk. - mondtam halkan.
- Drágaságom, nekem bármit elmondhatsz, ugye tudod? - kérdezte majd átölelt.
- Majd máskor... - és elindultam a fürdő felé. Anya kiment a szobából és hallottam, ahogy lemegy a lépcsőn és bekapcsolja a TV-t. Bementem a fürdőbe és megnyitottam a meleg vizes csapot, és forró vizet engedtem magamra, és újra elkezdtem sírni. Kopogtatást hallottam, ezért a vizet gyorsan elzártam és magamra tekertem egy törölközőt. Hát mit nem mondjak én is ezt a kis falat törölközőt hoztam be. Épp hogy takart.
Kiléptem az ajtón és jéghideg karok ölelésében találtam magam. Nem esett jól a forró víz után a jéghideg, de nem érdekelt, vágytam Josh ölelésére. Josh hátralépett és huncutul elmosolyodott.
- Hááát...ellenállhatatlan vagy...nem tudom, hogy bírta ki ennyi ideig Jake. - mondta mosolyogva.
Ahogy meghallottam a mondat végét, teli lettem dühvel és teljes erőmből ellöktem magamtól.
- Miért kell ezt a szép pillanatot elrontani.... - dühöngtem. Ahogy ellöktem a Josht a törölközőt nem volt mi tartsa, ígyhát lecsúszott rólam. A fejem búbjától a lábujjam hegyéig elvörösödtem szégyenemben. Nem akartam, hogy Josh meglásson, ezért gyorsan odabújtam hozzá, addig sem lát. Hirtelen kivágódott az ajtó és Liana elkerekedett szemekkel nézett rám.
5. fejezet:Minden rosszban van valami jó
Még az óra végén is vörösek voltunk Lianával. Nagyon nem bírtunk magunkkal.Olyan édesek voltak, alig bírtuk levenni róluk a szemünket.Szemem sarkából láttam, hogy Josh végig engem néz, én is sokszor ránéztem. Alig bírtam levenni szemem gyönyörű fehér arcáról. Egyszer észrevettem, hogy Lianán, hogy valami nem stimmel nála, ezért megfogtam a kezét nyugtatásként. Láttam az eddigi élete minden egyes részletét.Tudtam, hogy ez az. Megint képeket láttam vagyis megint láttam a múltat. Éreztem, hogy a testemet elhagyja az erő és leesik a testem a székről. Hallottam ahogy Liana hangosan a nevemet ordítja. Már csak arra emlékszem, hogy egy erős és kemény karban ébredek pár perc elteltével. Nagyon hideg volt ennek a valakinek a karja,de mégis olyan nyugtató és védelmező. Lassan kinyitottam a szemem és láttam, hogy Josh tart a kezei között.Szegény Josh nagyon megijedhetett, mert arcán aggodalmat figyeltem meg. Kezeimet átfontam a nyakán, lassan odahajoltam a füléhez és belesúgtam.
- Nyugi, jól vagyok. - mondtam halkan és rámosolyogtam.
- Akkor jó. - mondta megkönnyebbülve. Mindenki ott sürgött-forgott körülöttünk, hogy mi bajom lehet. Ekkor Josh odaszól a tanárnak.
- Mr.Verbatim, szerintem el kéne vinni a gyengélkedőre. - mondta lágy, bársonyos hangján.
- Igen. Kérlek vidd el és maradj vele ameddig a nővér mondja. - mondta kemény hangján Mr.Verbatim.
- Rendben. - válaszolta Josh.
- De nekem nincs semmi baj..... - mondtam volna, de Josh újja a számat csöndre intette.
- Ssshhh - mondta Josh.
A kezében tartott. Eddig térdelt, de éreztem amikor felállt, mert még mindig a kezében feküdtem. Liananak gondolatban üzentem:
- Tudom, hogy Pault szereted, de most hívd oda magad mellé Jaredet és ismerkedj meg vele. Aranyosnak tűnik. Én addig gondoskodom Joshról...vagyis, hogy ő rólam.
Amikor már majdnem kinn voltunk a teremből, még lesve, de visszapillantottam Lianara és rákacsintottam. Ő elmosolyodott. Kiértünk a teremből, az ajtó is bezáródott. Josh még mindig a kezei közt tartott.
- Hogy értél olyan gyorsan mellém?! - kérdeztem.
- Megláttam, hogy épp kidőlsz a padból, szóval gyorsan kapcsoltam és ...... innentől már tudod. - majd elmosolyodott.
- Tényleg....mi is történt pontosan? - nézett rám kérdően de még mindig látszottak rajta a félelem jegyei, vagy ez inkább aggódás...?
- Semmi, csak rosszul lettem, kicsit megszédültem és.....innentől már te is tudod. - ahogy én, ő is elmosolyodott.
- De ugye délutánra rendbe jössz? Vagy legalább jobban leszel? - kérdezte Josh.
- Persze...már jobban vagyok, sőt szuperül, szóval most már letehetsz. - mondtam kicsit elpirulva.
- Biztos? - kérdezte, hogy még egyszer megbizonyosodjon, hogy jól döntöttem -e.
- Igen. - mondtam, azzal letett.
- Köszönöm.
- Akkor most vissza megyünk az órára? - kérdezte.
- Hááát, én inkább lógnék egy kicsit..... - mondtam egy huncut mosoly kíséretében.
- ....de te vissza mehetsz, ha akarsz. - mondtam incselkedve.
- Nem. Nincs kedvem, jobbszeretnék veled maradni. - majd rám mosolygott. Elöntött a pír.
- Oké, akkor gyere menjünk sétálni, megmutatom a kedvenc helyem. - mondtam, majd kézen ragadtam és húztam magam után. Pár folyosón végig kellett mennünk, mire egy hosszú lépcsővel találtuk magunkat szembe. Elindultunk, majd kinyitottam az ajtót. Ahogy kiléptem az ajtón, megcsapott a meleg, párás levegő. Odasétáltunk a korláthoz és elkezdtünk beszélgetni. Josh és Jared, mint kiderült, Londonból jöttek. 1 évig maradnak, ami elég sok idő, de számomra nagyon kevésnek tűnt. Éreztem, hogy Josh engem bámul, már-már olyan volt, mintha átszúrt volna a tekintetével. Ránéztem és láttam a szemében az óceánt, a sziklákat, és a partot nyaldosó hullámokat. Fantasztikus látvány volt. Éreztem, hogy Josh keze, az enyémre "mászott". Jéghideg keze érintésétől libabőrös lettem, de jól esett, mert lehűtött. Egy lépéssel közelebb jött. Az arcunk ismét közelebb lett egymáshoz. Megéreztem édes illatát és a szívem hevesebben kezdett verni. Az arca már nagyon közel volt az enyémhez. Érezte, hogy kapkodva veszem a levegőt, mert elmosolyodott. Már mindketten becsuktuk a szemünket, de egyszer csak megszólalt a csengő. Kicsengettek. Nem szabad ezt az órát is ellógnunk, szóval muszáj mennünk, akkor is ha most szívesebben csókolózgatnék itt Joshsal.
- Mennünk kell. - mondtam lehangolt hangon.
Megfogtam a kezét és elkezdtem futni. Ő mintha csak lassan gyalogolt volna, hozzám képest. Míg én kapkodva vettem a levegőt, ő addig szépen, egyenletesen szedte a levegőt. Sajnos más óránk volt, úgyhogy búcsúznunk kell. Elkísért egészen a teremajtóig. Már nyúltam a kilincs után, amikor hirtelen erős nyomással a falhoz szorított és szenvedélyesen megtámadta ajkaimat. Jéghideg ajka után mozogtak enyéim. Újra az a bizonyos hang szakított félbe minket. Becsöngettek. Elengedtük egymást, de még közel hajolt a fülemhez.
- Ez isteni finom volt, de délután nem menekülsz. - mondta és huncut vigyorral még homlokon csókolt. Mire kinyitottam a szemem már nem volt ott. Gyorsan bementem a terembe, még mielőtt Mrs. Treblasco bejött volna. próbálltam leplezni boldogságomat, de ez nem volt könnyű az előbbi csók után. Leültem Jake mellé, próbáltam nem hozzá érni, nem akarok neki fájdalmat okozni.
- Szia. - mondta mosolyogva.
- Helllo. - mondtam, viszont én vigyorogtam.
- Hát te miért vagy ilyen boldog? - nézett rám még mindig mosolyogva. Óóó, ha tudná miért, nem lenne ennyire boldog.
- Áááá, semmi, csak jó volt a biosz órám. - mondtam.
A többi óra hamar eltelt, megpróbálltam figyelni, de folyton Josh járt a fejemben. Épp az utolsó óráról csengettek ki, én már indultam is az ebédlő felé. Már nagyon éhes voltam. Mázlim volt, hogy az elsők között értem oda az ebédlőbe. Elvettem egy pizza szeletet és indultam is az egyik üres asztalhoz. Nemsokkal később Jake leült velem szemben. Megdumáltuk a mai nap eseményeit, bár én nem mondtam meg azt a bizonyos csókot. De jól tettem. Jake szeme hirtelen mögém siklott. Szemében tüzet láttam, gyilkolási vágyat, bosszút. Ilyesztő volt a látvány, ki lehet az a szerencsétlen akit ennyire gyűlől Jake. Hátranéztem és mielőtt megszólalhattam volna, számnak már más dolga volt. Josh még szenvedélyesebben csókolt, mint akkor a szünetben. Nem volt hosszú csók, de elég volt ahhoz, hogy "éhségemet" csillapítsa. Csókunk akkor szakadt meg, amikor Jake a földre nyomta Josht. Jake teljes erejéből ütötte Josht. Az ebédlő átalakult egy ringgé és nevek kántálásától zengett az egész ebédlő. Liana lépett be az ajtón és egyszerre kiáltottuk el magunkat.
- ELÉÉÉÉG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - a föld megremegett, és a padlócsembe itt-ott megrepedt, az összes ablak kitört. Csend ült ki az ebédlőben, ami már annyira nyomasztóvá vált, hogy számomra ez még hangosabb volt, mint amikor verekedett Josh és Jake. A terem hangulata is megváltozott. Mindenki felválltva nézett rám és Lianara. A szemükből sütött az ijedség. Liana is nagyon ijedtnek tűnt.
- Mi a franc volt ez?!?!?! - kérdeztem dühösen
- Nem tudom, de szerintem mi voltunk.... - Liana.
- Amúgy mi mióta tudunk gondolatban beszélgetni? Hmmm??? - kérdeztem.
- Na látod, ez egy nagyon jó kérdés, csak kár, hogy én nem tudom rá a választ. - gondolta.
Még mindig mindenki minket nézett, addig ameddig Mrs.Brown, az igazgató helyettes be nem lépett az ebédlőbe.
- Az egész városban egy kisebb földrengés volt. Most mindenki menjen haza és holnap reggel mindenki megtudja, hogy mi lesz ezután. - mondta Mrs.Brown és ezután még visszafordult egy mondat erejéig.
- valószínüleg szünet lesz, ameddig helyrehozzuk a károkat, de holnap még tessék bejönni. - majd véglegesen elhagyta az ebédlőt. Amint kilépett az egész ebédlőben 'Éljen!' -ek és 'Hurrá' -k hallatszottak. Szerencse, hogy mindenkinek elterelte eza tény a gondolatát az imént tönténtekről. Láttam ahogy Jake újra be akar húzni Joshnak, de én rögtön rákiabálltam.
- HAGYJÁTOK ABBA DE MOST AZONNAL!!!!!!!! - ordibálltam.
Rögtön abbahagyták. Liana már sokszor említette, hogy van valami szugeráló izém, amivel rá tudok venni másokat bármire, és ez bejött. Jake kirohant az ebédlőből, míg Josh-t Jared segítette fel, bár nem mintha szükség lett volna rá. Én Jake után rohantam. És igen, megint miattam történt minden.
- Jake, Jake várj már. Bi bajod van?! - odítottam utána. Olyan gyorsan szaladt, hogy mikor megállt én nekiütköztem a mellének.
- Hogy mi a bajom??? Tudod én nem vagyok a plüss mackód akivel csak úgy játszadozhatsz. Egyszer engem csókolsz, aztán meg azt a rohadt piócát. gondolod, hogy nekem nincsenek érzéseim?? Lana én nagyon szerettelek, vagyis, hogy még most is szeretlek, de döntened kell, vagy ő vagy én!!!!
- Jake.........annyira sajnálom, de mindkettőtöket nagyon szeretlek. Figyelj, adj még nekem egy kis időt és esküszöm, hogy választani fogok. Csak kérlek adj egy kevés időt.
- Jólvan, ha harc hát legyen harc. - majd elvuharcott.
Mi?! Harc?! Ki beszélt itt harcról?! Nehogy már miattam verekedjenek minden áldott nap...vagy, hogy értette. Annál mindketten értelmesebbek. Ahhhjjj. Miért kell nekem fájdalmat okoznom azoknak akiket szeretek...
**********************************
A suliban két hét szünetet mondtak, annyi idő mire biztonságos lesz az iskola. Az első héten Carmenhez utaztunk. Nagyon aranyos volt. Igazán kedvesen fogadott, mert nekem nem a keresztanyám, már úgy bánt velem. Ezalatt az egy hét alatt nem tudtam és nem is akartam a fiúkra gondolni. Csak a szünetre, Lianara és Carmenre és magamra koncentráltam.
A második héten kiderült, hogy a fiúk most versenyezni fognak értem....hurrá...mindenki tiszta lappal indít. Ezt mind ők mondták, beleegyezést nem kértek. Hát kedvesek mondhatom..... -.-"
***********************************
- Nyugi, jól vagyok. - mondtam halkan és rámosolyogtam.
- Akkor jó. - mondta megkönnyebbülve. Mindenki ott sürgött-forgott körülöttünk, hogy mi bajom lehet. Ekkor Josh odaszól a tanárnak.
- Mr.Verbatim, szerintem el kéne vinni a gyengélkedőre. - mondta lágy, bársonyos hangján.
- Igen. Kérlek vidd el és maradj vele ameddig a nővér mondja. - mondta kemény hangján Mr.Verbatim.
- Rendben. - válaszolta Josh.
- De nekem nincs semmi baj..... - mondtam volna, de Josh újja a számat csöndre intette.
- Ssshhh - mondta Josh.
A kezében tartott. Eddig térdelt, de éreztem amikor felállt, mert még mindig a kezében feküdtem. Liananak gondolatban üzentem:
- Tudom, hogy Pault szereted, de most hívd oda magad mellé Jaredet és ismerkedj meg vele. Aranyosnak tűnik. Én addig gondoskodom Joshról...vagyis, hogy ő rólam.
Amikor már majdnem kinn voltunk a teremből, még lesve, de visszapillantottam Lianara és rákacsintottam. Ő elmosolyodott. Kiértünk a teremből, az ajtó is bezáródott. Josh még mindig a kezei közt tartott.
- Hogy értél olyan gyorsan mellém?! - kérdeztem.
- Megláttam, hogy épp kidőlsz a padból, szóval gyorsan kapcsoltam és ...... innentől már tudod. - majd elmosolyodott.
- Tényleg....mi is történt pontosan? - nézett rám kérdően de még mindig látszottak rajta a félelem jegyei, vagy ez inkább aggódás...?
- Semmi, csak rosszul lettem, kicsit megszédültem és.....innentől már te is tudod. - ahogy én, ő is elmosolyodott.
- De ugye délutánra rendbe jössz? Vagy legalább jobban leszel? - kérdezte Josh.
- Persze...már jobban vagyok, sőt szuperül, szóval most már letehetsz. - mondtam kicsit elpirulva.
- Biztos? - kérdezte, hogy még egyszer megbizonyosodjon, hogy jól döntöttem -e.
- Igen. - mondtam, azzal letett.
- Köszönöm.
- Akkor most vissza megyünk az órára? - kérdezte.
- Hááát, én inkább lógnék egy kicsit..... - mondtam egy huncut mosoly kíséretében.
- ....de te vissza mehetsz, ha akarsz. - mondtam incselkedve.
- Nem. Nincs kedvem, jobbszeretnék veled maradni. - majd rám mosolygott. Elöntött a pír.
- Oké, akkor gyere menjünk sétálni, megmutatom a kedvenc helyem. - mondtam, majd kézen ragadtam és húztam magam után. Pár folyosón végig kellett mennünk, mire egy hosszú lépcsővel találtuk magunkat szembe. Elindultunk, majd kinyitottam az ajtót. Ahogy kiléptem az ajtón, megcsapott a meleg, párás levegő. Odasétáltunk a korláthoz és elkezdtünk beszélgetni. Josh és Jared, mint kiderült, Londonból jöttek. 1 évig maradnak, ami elég sok idő, de számomra nagyon kevésnek tűnt. Éreztem, hogy Josh engem bámul, már-már olyan volt, mintha átszúrt volna a tekintetével. Ránéztem és láttam a szemében az óceánt, a sziklákat, és a partot nyaldosó hullámokat. Fantasztikus látvány volt. Éreztem, hogy Josh keze, az enyémre "mászott". Jéghideg keze érintésétől libabőrös lettem, de jól esett, mert lehűtött. Egy lépéssel közelebb jött. Az arcunk ismét közelebb lett egymáshoz. Megéreztem édes illatát és a szívem hevesebben kezdett verni. Az arca már nagyon közel volt az enyémhez. Érezte, hogy kapkodva veszem a levegőt, mert elmosolyodott. Már mindketten becsuktuk a szemünket, de egyszer csak megszólalt a csengő. Kicsengettek. Nem szabad ezt az órát is ellógnunk, szóval muszáj mennünk, akkor is ha most szívesebben csókolózgatnék itt Joshsal.
- Mennünk kell. - mondtam lehangolt hangon.
Megfogtam a kezét és elkezdtem futni. Ő mintha csak lassan gyalogolt volna, hozzám képest. Míg én kapkodva vettem a levegőt, ő addig szépen, egyenletesen szedte a levegőt. Sajnos más óránk volt, úgyhogy búcsúznunk kell. Elkísért egészen a teremajtóig. Már nyúltam a kilincs után, amikor hirtelen erős nyomással a falhoz szorított és szenvedélyesen megtámadta ajkaimat. Jéghideg ajka után mozogtak enyéim. Újra az a bizonyos hang szakított félbe minket. Becsöngettek. Elengedtük egymást, de még közel hajolt a fülemhez.
- Ez isteni finom volt, de délután nem menekülsz. - mondta és huncut vigyorral még homlokon csókolt. Mire kinyitottam a szemem már nem volt ott. Gyorsan bementem a terembe, még mielőtt Mrs. Treblasco bejött volna. próbálltam leplezni boldogságomat, de ez nem volt könnyű az előbbi csók után. Leültem Jake mellé, próbáltam nem hozzá érni, nem akarok neki fájdalmat okozni.
- Szia. - mondta mosolyogva.
- Helllo. - mondtam, viszont én vigyorogtam.
- Hát te miért vagy ilyen boldog? - nézett rám még mindig mosolyogva. Óóó, ha tudná miért, nem lenne ennyire boldog.
- Áááá, semmi, csak jó volt a biosz órám. - mondtam.
A többi óra hamar eltelt, megpróbálltam figyelni, de folyton Josh járt a fejemben. Épp az utolsó óráról csengettek ki, én már indultam is az ebédlő felé. Már nagyon éhes voltam. Mázlim volt, hogy az elsők között értem oda az ebédlőbe. Elvettem egy pizza szeletet és indultam is az egyik üres asztalhoz. Nemsokkal később Jake leült velem szemben. Megdumáltuk a mai nap eseményeit, bár én nem mondtam meg azt a bizonyos csókot. De jól tettem. Jake szeme hirtelen mögém siklott. Szemében tüzet láttam, gyilkolási vágyat, bosszút. Ilyesztő volt a látvány, ki lehet az a szerencsétlen akit ennyire gyűlől Jake. Hátranéztem és mielőtt megszólalhattam volna, számnak már más dolga volt. Josh még szenvedélyesebben csókolt, mint akkor a szünetben. Nem volt hosszú csók, de elég volt ahhoz, hogy "éhségemet" csillapítsa. Csókunk akkor szakadt meg, amikor Jake a földre nyomta Josht. Jake teljes erejéből ütötte Josht. Az ebédlő átalakult egy ringgé és nevek kántálásától zengett az egész ebédlő. Liana lépett be az ajtón és egyszerre kiáltottuk el magunkat.
- ELÉÉÉÉG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - a föld megremegett, és a padlócsembe itt-ott megrepedt, az összes ablak kitört. Csend ült ki az ebédlőben, ami már annyira nyomasztóvá vált, hogy számomra ez még hangosabb volt, mint amikor verekedett Josh és Jake. A terem hangulata is megváltozott. Mindenki felválltva nézett rám és Lianara. A szemükből sütött az ijedség. Liana is nagyon ijedtnek tűnt.
- Mi a franc volt ez?!?!?! - kérdeztem dühösen
- Nem tudom, de szerintem mi voltunk.... - Liana.
- Amúgy mi mióta tudunk gondolatban beszélgetni? Hmmm??? - kérdeztem.
- Na látod, ez egy nagyon jó kérdés, csak kár, hogy én nem tudom rá a választ. - gondolta.
Még mindig mindenki minket nézett, addig ameddig Mrs.Brown, az igazgató helyettes be nem lépett az ebédlőbe.
- Az egész városban egy kisebb földrengés volt. Most mindenki menjen haza és holnap reggel mindenki megtudja, hogy mi lesz ezután. - mondta Mrs.Brown és ezután még visszafordult egy mondat erejéig.
- valószínüleg szünet lesz, ameddig helyrehozzuk a károkat, de holnap még tessék bejönni. - majd véglegesen elhagyta az ebédlőt. Amint kilépett az egész ebédlőben 'Éljen!' -ek és 'Hurrá' -k hallatszottak. Szerencse, hogy mindenkinek elterelte eza tény a gondolatát az imént tönténtekről. Láttam ahogy Jake újra be akar húzni Joshnak, de én rögtön rákiabálltam.
- HAGYJÁTOK ABBA DE MOST AZONNAL!!!!!!!! - ordibálltam.
Rögtön abbahagyták. Liana már sokszor említette, hogy van valami szugeráló izém, amivel rá tudok venni másokat bármire, és ez bejött. Jake kirohant az ebédlőből, míg Josh-t Jared segítette fel, bár nem mintha szükség lett volna rá. Én Jake után rohantam. És igen, megint miattam történt minden.
- Jake, Jake várj már. Bi bajod van?! - odítottam utána. Olyan gyorsan szaladt, hogy mikor megállt én nekiütköztem a mellének.
- Hogy mi a bajom??? Tudod én nem vagyok a plüss mackód akivel csak úgy játszadozhatsz. Egyszer engem csókolsz, aztán meg azt a rohadt piócát. gondolod, hogy nekem nincsenek érzéseim?? Lana én nagyon szerettelek, vagyis, hogy még most is szeretlek, de döntened kell, vagy ő vagy én!!!!
- Jake.........annyira sajnálom, de mindkettőtöket nagyon szeretlek. Figyelj, adj még nekem egy kis időt és esküszöm, hogy választani fogok. Csak kérlek adj egy kevés időt.
- Jólvan, ha harc hát legyen harc. - majd elvuharcott.
Mi?! Harc?! Ki beszélt itt harcról?! Nehogy már miattam verekedjenek minden áldott nap...vagy, hogy értette. Annál mindketten értelmesebbek. Ahhhjjj. Miért kell nekem fájdalmat okoznom azoknak akiket szeretek...
**********************************
A suliban két hét szünetet mondtak, annyi idő mire biztonságos lesz az iskola. Az első héten Carmenhez utaztunk. Nagyon aranyos volt. Igazán kedvesen fogadott, mert nekem nem a keresztanyám, már úgy bánt velem. Ezalatt az egy hét alatt nem tudtam és nem is akartam a fiúkra gondolni. Csak a szünetre, Lianara és Carmenre és magamra koncentráltam.
A második héten kiderült, hogy a fiúk most versenyezni fognak értem....hurrá...mindenki tiszta lappal indít. Ezt mind ők mondták, beleegyezést nem kértek. Hát kedvesek mondhatom..... -.-"
***********************************
2010. február 16., kedd
Kész a 4. fejezet
Befejeztem a 4. fejezetet.Tudom, megint hosszú lett, de nem tudtam ketté szedni, mert akkor rövid lett volna.Remélem tetszik és várom a komikat:))
Puszi
Puszi
2010. február 15., hétfő
Bocsi:((
Bocsi, hogy Lianával más történetet írtunk nem volt időnk megbeszélni mi legyen.Sietünk a folytatással és a következő rész már normális lesz.Remélem azért mindkét féle változat tetszett.
2010. február 14., vasárnap
4. fejezet:Furcsa érzések
A testünk egymáshoz simult és be kell vallanom jó érzés volt.Ott fetrengtünk a sok kajába és mindenki minket nézett.Elég gáz volt.
-Jaj Jake annyira sajnálom.Csak visszaakartam fordulni, hogy szóljak ......ne haragudj.Tényleg nem akartam, véletlen volt.Annyira béna vagyok.-közben feltápászkodtunk és elkezdtem lesöpörni róla a kajamaradékokat.Szegény Jake csak a baj van velem és mindig ő van a közelembe.
-Nyugi Lana. Nincs semmi baj és nem vagy béna.Itt a tesi cuccom a suliba úgyhogy áttudom venni.Tényleg nincs semmi baj.Meg volt egy dolog ami miatt jó volt ez az esés.-mondta édes féloldalas mosolyával.
-Miért?-kérdezem furcsálva.
-Mert "közelebb" kerülhettem hozzád.-mondta és megsimította az arcom utána sietve távozott.Nem tudtam felfogni, hogy ezt mondta.Csak úgy bámultam utána.A gondolataim ide-oda cikáztak.Közben Liana és Paul rohant oda hozzám.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva, de láttam azt a buja mosolyát.
-Igen jól vagyok, de most ha nem baj megkeresem Jaket.-mondtam, de már rohantam is ki az ajtón.
Amikor rohantam a folyosókon mindenki megbámult, mert az egész felsőmön lógtak a kaják, de engem nem érdekelt, csak megakartam találni Jaket.Mindehol kerestem, de nem találtam.Már kezdtem feladni mikor a folyosóvégéről meghallottam édesen csengő hangját.
-Csak nem engem keresel?-kérdezte incselkedve.
-De igen.-vallottam be.Megláttam félmeztelen testét és azt hittem elolvadok.Minden egyes kockát lehetett látni a hasán.Nagyon izmos volt és szívdöglesztő.Éppen a pólóját húzta át.Valamit motyogott, de én nem tudtam szavaira figyelni.Harmadszorra is feltette a kérdést mire magamhoz tértem.
Miért kerestél?- kérdezte.
-Ö... Csak bocsánatot akartam kérni .........megint.-mondtam.Közben nem tudtam levenni róla a szemem.
-Ugyan már, mondtam, hogy nincs semmi baj.Ilyen kis balesetek mindenkivel történnek, csak veled sokkal többször.-mondta gúnyolódva.
-Kössz. Négcsak pár órája ismersz, de már mindent tudsz rólam igaz?Egyáltalán nem ismersz.Soha nem történt még ilyen velem.Biztos most is csak azért mert ideges vagyok.-mondtam duzzogva.
Nem inkább izgatott vagy, mert a közelembe lehetsz?-kérdezte gúnyolódva a kedvenc mosolyommal.
Nem tartod egy kicsit nagyra magad Jake Parks?-kérdeztem incselkedve és belebokszoltam a vállába.-És amúgy az első napi idegességtől vagyok ilyen. Még mindig bennem van.-mondtam és közben közelebb lépett hozzám szép lassan.A kezét az arcomhoz emelte és megsimogatta.Nagyon jól esett.A szívem elkezdett hevesebben verni és azt hittem elájulok.
-Most már nincs miért izgulnod, itt vagyok veled.-mondta édesen féloldalas mosolyával. Mese tudtam szólalni ezért csak rámosolyogtam.Óvatosan megfogta a derekamat és közelebb húzott magához. A testünk szorosan egymáshoz ért és mivel és még nem öltöztem a tiszta pólója megint kajás lett, de úgy láttam ez őt nem zavarta.
Majdnem összeért az ajkunk, de Liana szakított félbe."Ezt a szívást"-gondoltam magamban.
-Hé Jake, ennyire ne nyomulj a húgomra. Amúgy is még csak egy napja ismered.Lana, te meg nehogy beájulj tőle...még.-mondta mosolyogva.-Úgy hallottam 2 csere diák érkezett a suli. Holnap veled lesz az első órájuk.Majd jól nézd meg helyettem is. -mondta majd rám kacsintott. Láttam Jake fájdalmas arcát.
-Bocsi Jake, de mennünk kell, de nyugi holnap is látod.-mondta incselkedve. Jake elmosolyodott. Eljöttem Jake mellől, de nyomtam egy nagy puszit az arcára.Meglepődött, de nagyon örült neki.Oda futottam Lianához és csúnyán néztem rá. Kiértünk a parkolóba éppen be akartunk szállni amikor Lianának eszébe jutott, hogy ma Paulékhoz megy, vagyis az én feladatom volt a kocsit hazavinni.Liana és Paul ementek.Éne beültem a kocsiba a kulcsot betettem a helyére pont indítani akartam az autót mikor egy alakot láttam meg az ablaknál.
Megnyugodtam mikor megláttam az arcát.Csak Jake volt az.
-Szia.-mondta.-Van kedved lejönni a partra?
-Most?-kérdeztem.
-Aha. Úgy gondoltam most, hogy a nővéred elment kicsit együtt lehetnénk.-mondta csábító mosolyával.
-Rendben.Szállj be.-mondtam. Beszállt az autóba és leszáguldottunk a partra. Nagyon gyorsan leértünk.Nem tehetek róla, de imádom a gyorsaságot. Lesétáltunk a part széléig és ott a vízbe lógattuk a lábunkat.Sokat beszélgettünk. Körülbelül 2 órája ültünk ott. Jake biztos megunta a dumálást, mert lefröcskölt vízzel.
-Hé...ezért még meg fizetsz Jake.-mondtam miközben utána rohantam. Hátra fordult grimaszt vágni, de a lába elé nem nézett, ezért egy jó nagyot esett.(hehehe)
-Most megvagy.-mondtam és közben ráültem a hasára és vizet fröcsköltem rá.Mondhatom nagyon vicces volt.Hallottam, hogy csörög a telefonom, de csak pár másodperc múlva mertem felvenni, mert Jake csikizésétől nem bírtam magammal.
- Liana, mizujs?!-kérdeztem kicsit furcsálva, mert azt hittem, hogy nem hív, mert Pauléknál van.
- Hellóka...csak felhívtalak. Mit csinálsz?! Anya?!-kérdezte.
- Hááát, azaz igazság, hogy én most épp a parton vagyok, Jakkel - ezt az utolsó szót suttogva mondtam. - Kriss pedig nem tudom mit csinál...jaaa, ma jön Carmen.
- Óóóó, szóval rád startolt...és Óóóó, tényleg ma jön Carmen... - hallottam a hangján, hogy elmosolyodott.
- Neeemmmm....vagyis, hogy.....ige....neeeemmmm. Csak simán lejöttünk sétálni. Ennyi. Miért baj?!-kérdeztem kicsit gúnyolódva.
- Engem nem zavar, de megbeszéltünk valamit...ja és holnap bemutatkozunk az új diákoknak...-mondta és egy kicsi izgatottságot fedeztem fel a hangjában.
- Jólvan, már váárom!!!-mondtam nagyon izgatottan.
- Na hagylak titeket, vagyis, hogy 20perc múlva legyél otthon. Ne gyengűlj el hugi...KITARTÁÁSSSS! -elnevette magát mikor ezt mondta.
- Oké... Otthon talizunk.-mondtam, majd letettem.Ránéztem Jakere és láttam, hogy azokkal a szép nagy szemeivel a szemembe nézett és közelebb jön. Tudtam mire készül.Már majdnem megcsókolt mikor kibújtam kezei közül.
-Nem, nem Jake. Nem adom ilyen könnyen az első csókom.-mondtam és kinyújtottam a nyelvem.-Ne aggódj, idejében megkapod, de most mennem kell.-mondtam. Odarohantam és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Ööö.....hogy akarsz haza menni?-kérdezte.
-Kocsival.-mondtam.
-Na persze, biztos engedem, hogy 1 kilométert gyalogolj egyedül a sötétben.Gyere haza viszlek.-súgta oda kedvesen.Megfogta a kezem és elindultunk.
-És mi lesz Liana kocsijával?-kérdeztem.
-Nyugi, egyik haverom már elvitte hozzánk.Majd elhozza délután a sulihoz.
-Rendben.- mondtam. Gyorsan hazaértünk.Nyomtam egy puszit Jake arcára és láttam, hogy fintorog.
-Majd eljön annak is az ideje, de nem most.-mondtam.Láttam, hogy szomorú ezért gyorsan mondtam neki még mielőtt magába zuhant volna.-Nem sokára.Holnap találkozunk.Szia.-becsuktam az ajtót és elindultam a ház felé.Hallottam Carmen hangját ezért gyorsan berohantam.
Szia anya, megjöttem.-mondtam.Láttam Carmen meglepődött, hogy így szólítom anyát és nem Kristinának.Gyorsan bemutatkoztam, de ő nem ezt tette, hanem átölelt és ezt mondta.
-Üdv a családban.Örülök, hogy megismerhetlek. Jól kifogunk jönni egymással.-mondta s rám kacsintott.Én felnevettem. Leültem a kanapéra és hallgattam Carment.Liana is hazaért. Mikor meglátott tudtam, hogy kérdésekkel bombázna el ezért gyorsan rámosolyogtam. Láttam, hogy vette a lapot. Körülbelül tízig voltunk fenn,mert anya elküldött mindenkit aludni. Gyorsan lezuhanyoztam, utánam Liana és mikor végzett lehuppant az ágyamra.
- Na...halljam! - nézett rám semlegesen.
- Ugyan mi lenne... - néztem a plafonra.
- Ugye nem akarod, hogy turkáljak az agyadban... - mondta gúnyolódva.
- Hááát.... - néztem rá vigyorogva.
- Megcsókolt?! - aggodalmas hangja egy picit magasabb lett az átlagosnál.
- Majdnem...
- Akkor meg miért vigyorogsz?! - nem értette miért vagyok ilyen boldog.
- 1.Tetszem neki! 2.Meg akart csókolni! 3.Nekem sikerült ellen állnom. - mondtam büszkén.
- Büszke vagyok rád hugi... - úgy láttam tényleg az.
- De........
- Holnap megismerkedünk az új srácokkal - kacsintott rám.
- Okkkkééééééééé - nyújtottam el ezt az egyetlen, kis, rövid szót.
Reggel én keltettem Lianát. Mit is mondjak, elég rossz állapotba volt, mint aki nem aludt volna éjszaka.
Gyorsan lerohantam enni.Tudtam, hogy kiakad ha meglátja, hogy nincs itt a kocsi.Úristen mit mondjak.Majd reggelinél elmondom.Liana lerohant megfogott egy répát,de mivel utálja egy almára cserélte és elindult felhúzni a cipőjét.Tudtam, hogy ebből balhé lesz.Gyorsan nyomtam egy puszit az arcára.Kiértünk és akkor jött a baj.
- HOL A KOCSIM?! - nézett rám gyilkos szemekkel, amikben düh is kavargott.
- Ööö, Jake hozott haza tegnap és náluk maradt... - néztem rá bocsánatkérően.
- Ne haragudj...kérlek! - még, hogy ne haragudjak?!?!?! Most, hogy a francba megyünk iskolába?!
- Mikor szándékoztad elmondani? - kérdezte hitetlenkedve.
- Hát...valamikor a reggeli közben, de mivel te nem reggeliztél ezért nem volt alkalmam elmondani...
- Most azonnal hívd fel Jaket és mond meg, hogy hozza vissza a kocsimat. - mondta dühösen.
- Ok... - néztem a földre, könnyes szemekkel.
- Szia Jake...ööhmmm...visszatudnád most hozni Ana kocsiját? - kérdeztem olyan halkan, hogy Ana is alig értette, pedig mellettem állt.
Nem hallotta, hogy Jake mit mond, ezért úgyhogy intett, hogy hangosítsa ki a telefont. Úgy tettem.
- Szia bébi... - mondta macsósan. Hát szívdöglesztő azt meg kell hagyni, de ne becézgessen Liana előtt.- Bébi?!?! - kérdően nézett.
- Ohhh, Ana, örülök, hogy hallak...de te nem annyira igaz?! - a hangjában volt egy kis szégyen, vagy nem is tudom mi. Félelem?!
- Hozd vissza a kocsimat MOST RÖGTÖN! - az utolsó két szót nagyon kihangsúlyozta.
- És suli után nem jó? Addig én majd elviszlek titeket a suliba...
- Jah, hogyne....Lana átmegy, a végén még ott alszik. MOST HOZOD ÉS KÉSZ! - mondta magabiztosan. Elpirultam az előbbi kijelentésem hallatán.
- Rendben viszem. Csá csajszik. - majd letette.
******************************
Reggel, mikor a folyosókon mentünk Lianával valaki megfogta a kezét és magával húzta.Láttam, hogy csak Lexi az.Nem hallottam miről beszél Lianaval, de a mosolyt nem lehetett letörölni az arcáról.Amikor Lianának mutatott valamit én is követtem az ujját és láttam, hogy két srác felé mutat."Biztos ők voltak a cserediákok".-gondoltam magamban.Olyan helyesek voltak mindketten, de nekem a fiatalabbik tetszett jobban.Láttam, hogy az idősebb rámosolyog Lianára. Nagyon bátor volt az én kis nővérkém, mert odalépett hozzájuk.Tudtam, hogy engem se fog kihagyni ezért a közelében maradtam és figyeltem.
- Szia. Liana vagyok. Negyedikes vagy? - kérdezte közvetlenül.
- Szia. A nevem Jared. Ő az ikertesóm, Josh. Mindketten harmadikosok vagyunk. És te? - kérdezte Lianát lágy hangon.
- Én is harmadikos vagyok, és a hugom is - tudtam, hogy valamire készül, mert a hugom szót megnyomta.Odahúzott maga mellé.Letaglóztam mikor megláttam a fiukat közelről.Alig bírtam megszólalni.
- Sziasztok... - mondtam és közben Josht néztem.
- Örültem - majd elindult Liana biológiára. Kivételesen mindkettőnknek biosz órája volt.Lii meghúzta a kezem, hogy induljak már el.
- Mi az első órátok - kérdezte az eddig csöndes iker.
- Biológia! - vágtuk rá egyszerre Lianával.
- Nekünk is - Josh oldalba bökte Jaredet, utána rám mosolygott. Nagyon cuki volt és úgy láttam, hogy bejövök neki, de lehet, hogy csak képzelődök.
- Akkor mehetünk együtt. - mondtam buzgón. Együtt indultunk el mind a négyen.
A biosz órán valami dokumentumfilmet néztünk a sejtekről. Nem nagyon izgatott, ezért írtam egy levelet Lianának. Odacsúsztattam a keze alá a cetlit.
Annyira helyesek!!!! ^^ Josh annyira szexi, de mégis angyali...áhhh
Ezt írtam Lianának.
Egyetértek. Jared is nagyon helyes. Szeretem ha új diákok jönnek :P Ma nem hívjuk le őket a partra?!
Oda csúsztatta Liana a levelet, de sajnos a tanár hamarabb észrevette.
- Annyira helyesek!!!! Josh annyira szexi, de mégis angyali. Áhhh. Egyetértek. Jared is nagyon helyes. Szeretem ha új diákok jönnek. Ma nem hívjuk le őket a partra?! Mrs. Scoth, hogy magyarázza ezt meg, hogy a két hímnemű, hogy kapcsolódik a peroxiszómákhoz?-kérdezte Lianától.
- Öhmmm, nekik is van?! - kérdezte vörös arccal.
- Kivételesen megúszta, de még egyszer ne kelljen magára szólnom! - mondta szigorúan.
A fiúk minket bámúltak, és szörnyen cikis volt a helyzet. Bárcsak kiküldött volna a teremből. A fiúk ránk kacsintottak és egy igent bólintottak. Mire?! Igen, szerintem is cikik vagytok. Vagy mi?!Liana már majdnem elaludt mikor valami neki ütközött a fejének.Egy kis papírdarabka volt.Óvatosan kinyitotta nehogy megint észrevegye Mr.Verbatim. Mielőtt elolvashatta volna gyorsan kikaptam a kezéből és elkezdtem halkan olvasni.
Szívesen megyünk. Suli után rögtön?
Rákacsintottam Joshra ezzel jelezve, hogy igen.
*******************************************
Na végre kész.:)Remélem tetszik.
-Jaj Jake annyira sajnálom.Csak visszaakartam fordulni, hogy szóljak ......ne haragudj.Tényleg nem akartam, véletlen volt.Annyira béna vagyok.-közben feltápászkodtunk és elkezdtem lesöpörni róla a kajamaradékokat.Szegény Jake csak a baj van velem és mindig ő van a közelembe.
-Nyugi Lana. Nincs semmi baj és nem vagy béna.Itt a tesi cuccom a suliba úgyhogy áttudom venni.Tényleg nincs semmi baj.Meg volt egy dolog ami miatt jó volt ez az esés.-mondta édes féloldalas mosolyával.
-Miért?-kérdezem furcsálva.
-Mert "közelebb" kerülhettem hozzád.-mondta és megsimította az arcom utána sietve távozott.Nem tudtam felfogni, hogy ezt mondta.Csak úgy bámultam utána.A gondolataim ide-oda cikáztak.Közben Liana és Paul rohant oda hozzám.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva, de láttam azt a buja mosolyát.
-Igen jól vagyok, de most ha nem baj megkeresem Jaket.-mondtam, de már rohantam is ki az ajtón.
Amikor rohantam a folyosókon mindenki megbámult, mert az egész felsőmön lógtak a kaják, de engem nem érdekelt, csak megakartam találni Jaket.Mindehol kerestem, de nem találtam.Már kezdtem feladni mikor a folyosóvégéről meghallottam édesen csengő hangját.
-Csak nem engem keresel?-kérdezte incselkedve.
-De igen.-vallottam be.Megláttam félmeztelen testét és azt hittem elolvadok.Minden egyes kockát lehetett látni a hasán.Nagyon izmos volt és szívdöglesztő.Éppen a pólóját húzta át.Valamit motyogott, de én nem tudtam szavaira figyelni.Harmadszorra is feltette a kérdést mire magamhoz tértem.
Miért kerestél?- kérdezte.
-Ö... Csak bocsánatot akartam kérni .........megint.-mondtam.Közben nem tudtam levenni róla a szemem.
-Ugyan már, mondtam, hogy nincs semmi baj.Ilyen kis balesetek mindenkivel történnek, csak veled sokkal többször.-mondta gúnyolódva.
-Kössz. Négcsak pár órája ismersz, de már mindent tudsz rólam igaz?Egyáltalán nem ismersz.Soha nem történt még ilyen velem.Biztos most is csak azért mert ideges vagyok.-mondtam duzzogva.
Nem inkább izgatott vagy, mert a közelembe lehetsz?-kérdezte gúnyolódva a kedvenc mosolyommal.
Nem tartod egy kicsit nagyra magad Jake Parks?-kérdeztem incselkedve és belebokszoltam a vállába.-És amúgy az első napi idegességtől vagyok ilyen. Még mindig bennem van.-mondtam és közben közelebb lépett hozzám szép lassan.A kezét az arcomhoz emelte és megsimogatta.Nagyon jól esett.A szívem elkezdett hevesebben verni és azt hittem elájulok.
-Most már nincs miért izgulnod, itt vagyok veled.-mondta édesen féloldalas mosolyával. Mese tudtam szólalni ezért csak rámosolyogtam.Óvatosan megfogta a derekamat és közelebb húzott magához. A testünk szorosan egymáshoz ért és mivel és még nem öltöztem a tiszta pólója megint kajás lett, de úgy láttam ez őt nem zavarta.
Majdnem összeért az ajkunk, de Liana szakított félbe."Ezt a szívást"-gondoltam magamban.
-Hé Jake, ennyire ne nyomulj a húgomra. Amúgy is még csak egy napja ismered.Lana, te meg nehogy beájulj tőle...még.-mondta mosolyogva.-Úgy hallottam 2 csere diák érkezett a suli. Holnap veled lesz az első órájuk.Majd jól nézd meg helyettem is. -mondta majd rám kacsintott. Láttam Jake fájdalmas arcát.
-Bocsi Jake, de mennünk kell, de nyugi holnap is látod.-mondta incselkedve. Jake elmosolyodott. Eljöttem Jake mellől, de nyomtam egy nagy puszit az arcára.Meglepődött, de nagyon örült neki.Oda futottam Lianához és csúnyán néztem rá. Kiértünk a parkolóba éppen be akartunk szállni amikor Lianának eszébe jutott, hogy ma Paulékhoz megy, vagyis az én feladatom volt a kocsit hazavinni.Liana és Paul ementek.Éne beültem a kocsiba a kulcsot betettem a helyére pont indítani akartam az autót mikor egy alakot láttam meg az ablaknál.
Megnyugodtam mikor megláttam az arcát.Csak Jake volt az.
-Szia.-mondta.-Van kedved lejönni a partra?
-Most?-kérdeztem.
-Aha. Úgy gondoltam most, hogy a nővéred elment kicsit együtt lehetnénk.-mondta csábító mosolyával.
-Rendben.Szállj be.-mondtam. Beszállt az autóba és leszáguldottunk a partra. Nagyon gyorsan leértünk.Nem tehetek róla, de imádom a gyorsaságot. Lesétáltunk a part széléig és ott a vízbe lógattuk a lábunkat.Sokat beszélgettünk. Körülbelül 2 órája ültünk ott. Jake biztos megunta a dumálást, mert lefröcskölt vízzel.
-Hé...ezért még meg fizetsz Jake.-mondtam miközben utána rohantam. Hátra fordult grimaszt vágni, de a lába elé nem nézett, ezért egy jó nagyot esett.(hehehe)
-Most megvagy.-mondtam és közben ráültem a hasára és vizet fröcsköltem rá.Mondhatom nagyon vicces volt.Hallottam, hogy csörög a telefonom, de csak pár másodperc múlva mertem felvenni, mert Jake csikizésétől nem bírtam magammal.
- Liana, mizujs?!-kérdeztem kicsit furcsálva, mert azt hittem, hogy nem hív, mert Pauléknál van.
- Hellóka...csak felhívtalak. Mit csinálsz?! Anya?!-kérdezte.
- Hááát, azaz igazság, hogy én most épp a parton vagyok, Jakkel - ezt az utolsó szót suttogva mondtam. - Kriss pedig nem tudom mit csinál...jaaa, ma jön Carmen.
- Óóóó, szóval rád startolt...és Óóóó, tényleg ma jön Carmen... - hallottam a hangján, hogy elmosolyodott.
- Neeemmmm....vagyis, hogy.....ige....neeeemmmm. Csak simán lejöttünk sétálni. Ennyi. Miért baj?!-kérdeztem kicsit gúnyolódva.
- Engem nem zavar, de megbeszéltünk valamit...ja és holnap bemutatkozunk az új diákoknak...-mondta és egy kicsi izgatottságot fedeztem fel a hangjában.
- Jólvan, már váárom!!!-mondtam nagyon izgatottan.
- Na hagylak titeket, vagyis, hogy 20perc múlva legyél otthon. Ne gyengűlj el hugi...KITARTÁÁSSSS! -elnevette magát mikor ezt mondta.
- Oké... Otthon talizunk.-mondtam, majd letettem.Ránéztem Jakere és láttam, hogy azokkal a szép nagy szemeivel a szemembe nézett és közelebb jön. Tudtam mire készül.Már majdnem megcsókolt mikor kibújtam kezei közül.
-Nem, nem Jake. Nem adom ilyen könnyen az első csókom.-mondtam és kinyújtottam a nyelvem.-Ne aggódj, idejében megkapod, de most mennem kell.-mondtam. Odarohantam és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Ööö.....hogy akarsz haza menni?-kérdezte.
-Kocsival.-mondtam.
-Na persze, biztos engedem, hogy 1 kilométert gyalogolj egyedül a sötétben.Gyere haza viszlek.-súgta oda kedvesen.Megfogta a kezem és elindultunk.
-És mi lesz Liana kocsijával?-kérdeztem.
-Nyugi, egyik haverom már elvitte hozzánk.Majd elhozza délután a sulihoz.
-Rendben.- mondtam. Gyorsan hazaértünk.Nyomtam egy puszit Jake arcára és láttam, hogy fintorog.
-Majd eljön annak is az ideje, de nem most.-mondtam.Láttam, hogy szomorú ezért gyorsan mondtam neki még mielőtt magába zuhant volna.-Nem sokára.Holnap találkozunk.Szia.-becsuktam az ajtót és elindultam a ház felé.Hallottam Carmen hangját ezért gyorsan berohantam.
Szia anya, megjöttem.-mondtam.Láttam Carmen meglepődött, hogy így szólítom anyát és nem Kristinának.Gyorsan bemutatkoztam, de ő nem ezt tette, hanem átölelt és ezt mondta.
-Üdv a családban.Örülök, hogy megismerhetlek. Jól kifogunk jönni egymással.-mondta s rám kacsintott.Én felnevettem. Leültem a kanapéra és hallgattam Carment.Liana is hazaért. Mikor meglátott tudtam, hogy kérdésekkel bombázna el ezért gyorsan rámosolyogtam. Láttam, hogy vette a lapot. Körülbelül tízig voltunk fenn,mert anya elküldött mindenkit aludni. Gyorsan lezuhanyoztam, utánam Liana és mikor végzett lehuppant az ágyamra.
- Na...halljam! - nézett rám semlegesen.
- Ugyan mi lenne... - néztem a plafonra.
- Ugye nem akarod, hogy turkáljak az agyadban... - mondta gúnyolódva.
- Hááát.... - néztem rá vigyorogva.
- Megcsókolt?! - aggodalmas hangja egy picit magasabb lett az átlagosnál.
- Majdnem...
- Akkor meg miért vigyorogsz?! - nem értette miért vagyok ilyen boldog.
- 1.Tetszem neki! 2.Meg akart csókolni! 3.Nekem sikerült ellen állnom. - mondtam büszkén.
- Büszke vagyok rád hugi... - úgy láttam tényleg az.
- De........
- Holnap megismerkedünk az új srácokkal - kacsintott rám.
- Okkkkééééééééé - nyújtottam el ezt az egyetlen, kis, rövid szót.
Reggel én keltettem Lianát. Mit is mondjak, elég rossz állapotba volt, mint aki nem aludt volna éjszaka.
Gyorsan lerohantam enni.Tudtam, hogy kiakad ha meglátja, hogy nincs itt a kocsi.Úristen mit mondjak.Majd reggelinél elmondom.Liana lerohant megfogott egy répát,de mivel utálja egy almára cserélte és elindult felhúzni a cipőjét.Tudtam, hogy ebből balhé lesz.Gyorsan nyomtam egy puszit az arcára.Kiértünk és akkor jött a baj.
- HOL A KOCSIM?! - nézett rám gyilkos szemekkel, amikben düh is kavargott.
- Ööö, Jake hozott haza tegnap és náluk maradt... - néztem rá bocsánatkérően.
- Ne haragudj...kérlek! - még, hogy ne haragudjak?!?!?! Most, hogy a francba megyünk iskolába?!
- Mikor szándékoztad elmondani? - kérdezte hitetlenkedve.
- Hát...valamikor a reggeli közben, de mivel te nem reggeliztél ezért nem volt alkalmam elmondani...
- Most azonnal hívd fel Jaket és mond meg, hogy hozza vissza a kocsimat. - mondta dühösen.
- Ok... - néztem a földre, könnyes szemekkel.
- Szia Jake...ööhmmm...visszatudnád most hozni Ana kocsiját? - kérdeztem olyan halkan, hogy Ana is alig értette, pedig mellettem állt.
Nem hallotta, hogy Jake mit mond, ezért úgyhogy intett, hogy hangosítsa ki a telefont. Úgy tettem.
- Szia bébi... - mondta macsósan. Hát szívdöglesztő azt meg kell hagyni, de ne becézgessen Liana előtt.- Bébi?!?! - kérdően nézett.
- Ohhh, Ana, örülök, hogy hallak...de te nem annyira igaz?! - a hangjában volt egy kis szégyen, vagy nem is tudom mi. Félelem?!
- Hozd vissza a kocsimat MOST RÖGTÖN! - az utolsó két szót nagyon kihangsúlyozta.
- És suli után nem jó? Addig én majd elviszlek titeket a suliba...
- Jah, hogyne....Lana átmegy, a végén még ott alszik. MOST HOZOD ÉS KÉSZ! - mondta magabiztosan. Elpirultam az előbbi kijelentésem hallatán.
- Rendben viszem. Csá csajszik. - majd letette.
******************************
Reggel, mikor a folyosókon mentünk Lianával valaki megfogta a kezét és magával húzta.Láttam, hogy csak Lexi az.Nem hallottam miről beszél Lianaval, de a mosolyt nem lehetett letörölni az arcáról.Amikor Lianának mutatott valamit én is követtem az ujját és láttam, hogy két srác felé mutat."Biztos ők voltak a cserediákok".-gondoltam magamban.Olyan helyesek voltak mindketten, de nekem a fiatalabbik tetszett jobban.Láttam, hogy az idősebb rámosolyog Lianára. Nagyon bátor volt az én kis nővérkém, mert odalépett hozzájuk.Tudtam, hogy engem se fog kihagyni ezért a közelében maradtam és figyeltem.
- Szia. Liana vagyok. Negyedikes vagy? - kérdezte közvetlenül.
- Szia. A nevem Jared. Ő az ikertesóm, Josh. Mindketten harmadikosok vagyunk. És te? - kérdezte Lianát lágy hangon.
- Én is harmadikos vagyok, és a hugom is - tudtam, hogy valamire készül, mert a hugom szót megnyomta.Odahúzott maga mellé.Letaglóztam mikor megláttam a fiukat közelről.Alig bírtam megszólalni.
- Sziasztok... - mondtam és közben Josht néztem.
- Örültem - majd elindult Liana biológiára. Kivételesen mindkettőnknek biosz órája volt.Lii meghúzta a kezem, hogy induljak már el.
- Mi az első órátok - kérdezte az eddig csöndes iker.
- Biológia! - vágtuk rá egyszerre Lianával.
- Nekünk is - Josh oldalba bökte Jaredet, utána rám mosolygott. Nagyon cuki volt és úgy láttam, hogy bejövök neki, de lehet, hogy csak képzelődök.
- Akkor mehetünk együtt. - mondtam buzgón. Együtt indultunk el mind a négyen.
A biosz órán valami dokumentumfilmet néztünk a sejtekről. Nem nagyon izgatott, ezért írtam egy levelet Lianának. Odacsúsztattam a keze alá a cetlit.
Annyira helyesek!!!! ^^ Josh annyira szexi, de mégis angyali...áhhh
Ezt írtam Lianának.
Egyetértek. Jared is nagyon helyes. Szeretem ha új diákok jönnek :P Ma nem hívjuk le őket a partra?!
Oda csúsztatta Liana a levelet, de sajnos a tanár hamarabb észrevette.
- Annyira helyesek!!!! Josh annyira szexi, de mégis angyali. Áhhh. Egyetértek. Jared is nagyon helyes. Szeretem ha új diákok jönnek. Ma nem hívjuk le őket a partra?! Mrs. Scoth, hogy magyarázza ezt meg, hogy a két hímnemű, hogy kapcsolódik a peroxiszómákhoz?-kérdezte Lianától.
- Öhmmm, nekik is van?! - kérdezte vörös arccal.
- Kivételesen megúszta, de még egyszer ne kelljen magára szólnom! - mondta szigorúan.
A fiúk minket bámúltak, és szörnyen cikis volt a helyzet. Bárcsak kiküldött volna a teremből. A fiúk ránk kacsintottak és egy igent bólintottak. Mire?! Igen, szerintem is cikik vagytok. Vagy mi?!Liana már majdnem elaludt mikor valami neki ütközött a fejének.Egy kis papírdarabka volt.Óvatosan kinyitotta nehogy megint észrevegye Mr.Verbatim. Mielőtt elolvashatta volna gyorsan kikaptam a kezéből és elkezdtem halkan olvasni.
Szívesen megyünk. Suli után rögtön?
Rákacsintottam Joshra ezzel jelezve, hogy igen.
*******************************************
Na végre kész.:)Remélem tetszik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)